A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-10 / 28. szám
Gyermekek Alma-Atából — AZ ÁLMÁK VÁROSA várossá fejlődött és 1929-ben a Kazah SZSZK fővárosa lett. Akkor Alma-Atának nem egész 200 ezer lakosa volt. Gyors fejlődése akkor indult meg, amikor 1930-ban bekapcsolták a Turkszib, vagyis a Turkesztán—Szibéria vasúiba, csakhamar könnyű- és élelmiszeripari üzemek létesültek. A második világháború idején alakult ki a város nehézipara. Alma-Ata ezzel a Szovjetunió ázsiai részének egyik legnagyobb ipari központjává vált. Ide érkezve az ember alig veszi észre a város ipari jellegét. Sehol sincsenek szürke ipari negyedek, mint az európai nagyvárosokban. Az ipari üzemek többsége fás övezetben helyezkedik el és kellemes környezetet teremt a dolgozóknak. A város egymástól legtávolabbra eső két pontja 25 kilométerre van. Többségben vannak a többszintes házak, amelyek jól bírják a gyakori földrengéseket. Az utcákat nyirfasorok díszítik. Alma-Ata turisztikai látványosságai a Kommunyisztyicseszkij és az Abaja sugárúton összpontosulnak. Az elsők között kell megemlíteni a színházat, a Lenin-teret, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Nagy Honvédő Háború óriási emlékművét. Innen nem messze áll az 54 méter magas, fából épült festői székesegyház, amely 1910-ben és 1911-ben túlélte a földrengést; ma a Központi Múzeumnak ad otthont. Az Abaj proszpekt térré öblösödik, itt áll Abaj Kunanbajev, a nagy kazah költő és gondolkodó szobra. Mögötte van a Lenin Palota modern épülete, amely a cirkusz épületével a kazah főváros fejlesztésének legújabb szakaszát jelképezi. Alma-Atához tartozik az 1700 méteres tengerszint feletti magasságban épült világhírű Medeo télisport központ, a görkorcsolyázók kedvenc edzőhelye. A kazahok egykor nomád pásztorok voltak, birkanyájakkal vándoroltak legelőről legelőre. Nem tudtak sem írni, sem olvasni. Kapcsolatukat a világgal egyedül a piac jelentette. Unokáik az egyik legfestőibb szovjet nagyváros építői és lakosai. L SOJÁKOVÁ A szerző (5) és az APN (1) felvétele Emberi sorsok A házasság előtt egy lépéssel ■ Lehet-e megérzésekből következtetni ? ■ Fiatalok véleménye — házasságkötés előtt FOGADÓNAPON Szerda van, félfogadási nap a körzeti városi nemzeti bizottság valamennyi ügyosztályán. Sűrűn nyílik a bejárati ajtó, ügyes-bajos dolgaikat intézve szép számmal jönnekmennek az emberek. Sokan keresik fel az anyakönywezetök hivatali dolgozószobáját is, ahol nemcsak a különböző iratok, bejegyzések szaporodnak, hanem lassacskán megtelnek az anyakönyvvezetők határidőnaplói is a következő napok és hetek tervezett esküvőinek előjegyzéseivel. Tulajdonképpen ez így természetes, hiszen Szlovákiában évente több tízezer házasságot kötnek, valamennyit az anyakönyvvezetők közreműködésével. Persze, nemcsak a boldogító igent mondják ki rengetegen, hanem az esetenként épp oly „boldogító" nemet is, ami végül is mindig a kudarc beismerése. De mert nemcsak a házasságkötést, hanem a válást is a nemzeti bizottságok illetékes irodáiban jegyzik be az érintettek személyes irataiba — a válás kimondása után épp úgy anyakönywezetöre van szükség, mint a házasságok megkötéséhez. Lényegében a sors iróniája, hogy két ember közös életútja, válás esetén, épp ott ér véget, ahol a házasság szándékának bejelentésével elkezdődött... Így hát nem is véletlen, hogy a válások számtalan oka között gyakorta szerepel olyan is, amelyik visszautal a volt férj és feleség bizakodó korszakára, amikor még mindketten hitték vagy akarták hinni, hogy kapcsolatuk örök életű lesz. Később jöttek rá, hogy félreismerték egymást, elhamarkodott volt a házasságkötésük, s nem ilyennek gondolták közös életüket. Vagy ahogy bírósági-anyakönywezetői szakzsargonban mondják: éretlenek voltak a házasságra. Éretlenek? Vajon mit jelent ez pontosabban? — Nehéz, sőt talán lehetetlen is ezt pontokba szedve precízen meghatározni — mondja a nagy gyakorlattal rendelkező anyakönyvvezető. — Könnyebb a biológiai, a jogi, a társadalmi érettséget vagy a gazdasági önállóság mibenlétét részletezni, mint azt megmagyarázni, hogy ki mikor alkalmas lelkileg is a házasságra. Ugyanis a szerelemre való alkalmasság még nem jelent feltétlenül házasságra való alkalmasságot is. A boldog élethez szükséges többlet elsősorban a családalapítás szándékában és képességében mutatkozik. A házasságkötés egy új életformára való tartós berendezkedést hoz magával, felelősséggel jár, mint az életnek az a szakasza, amikor ketten csupán kötetlenül járnak egymással. A házassághoz elsősorban komoly szándék és felkészültség kell. — Megállapítható előre: ki hogyan készült fel életének erre a fontos lépésére? — Gondolom, nincs az országban anyakönywezetö, aki ebben a kérdésben sommás véleményt merne mondani. Megérzésekből ugyanis nem lehet, sőt nem is szabad, biztos következtetéseket levonni. Lehet, hogy mi úgy véljük egy-egy házasságról, sikertelen lesz, és tévedünk. Persze, ugyanez fordítva is érvényes. A mi munkánkban legföljebb megsejtése lehet az embernek, de akkor is kötelessége, hogy feltevését megtartsa önmaga számára, mert hogy érzelmileg megalapozott-e egy-egy pár döntése, azt véglegesen csupán az idő dönti el. A házasságkötés szándékát általában örömmel, kedves hangulatban jönnek bejelenteni a fiatalok; sokan közülük később is visszajönnek köszönetét mondani, vagy alkalomadtán lapot küldenek és beszámolnak jól sikerült házasságukról. Az élet, különösképpen fogadónapon, mindjárt ellenpéldát is produkál. Most épp egy harminc év körüli férfi lép az anyakönyvvezető asztalához, hogy bejegyeztesse a válását. — Rosszul dolgoztunk? — hangzik el a tréfás kérdés, ám a hivatalos bejegyzés bekerül az ismét legényembemek számitó férfi személyazonossági igazolványába. Sokan amolyan „boldog hivatalnak" tartják az anyakönywezetői irodákat és a házasságkötő termeket, s talán nem is oktalanul, hiszen a sokoldalú hivatali teendők ellenére, a kellemes emlékek vannak túlsúlyban. Az anyakönywezetök is elsősorban a titkos kézszorításokra, az egymásra mosolygásra és a boldogság más apró jeleire emlékeznek, amikor az előttük megjelenő párokról faggatja őket az ember. Persze, azért olykor-olykor azt is észreveszik, ha nem teljes a harmónia a leendő házasok között,.. Például akkor, ha a menyaszony előrehaladott terhes, és a vőlegény úgy jön el vele az esketőterembe, mint akinek láncot tettek a nyakába. Ilyen előzmény után egy év múlva rendszerint meg is érkezik a bíróság értesítése a válásról .. . Még szerencse, hogy nem ez az általános, hanem sokkal inkább a házasságkötésekkel járó öröm és derű. — Hivatalos formában vagy magánbeszélgetések keretében mire szokta figyelmeztetni a leendő házastársakat? — Hogy egy új életforma küszöbén állnak, hogy kölcsönösen egymáshoz tartoznak és idővel valószínűleg gyerekeik lesznek. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy megnő a felelősségük! A nagy előcsarnokban, ahonnan a házasságkötő terem is nyílik — szerdai félfogadási nap lévén — egyelőre még „civilben" várakoznak a menyasszonyok és vőlegények, hogy hivatalosan is bejelentsék szándékukat, megegyezzenek a tervezett esküvő időpontjában. Amíg várniuk kell, beszélgetünk. Szilvia húszéves ápolónő, a vőlegénye, Laci 24 éves taxisofőr. Kiderül, hogy két és fél éve ismerik egymást. — Nagyon ritkán találkozunk, hisz mindketten meglehetősen rendszertelen beosztásban dolgozunk, s egyelőre még a szüléinknél is lakunk — mondja a leendő férj. — Együtt akarunk élni, ha összeházasodunk, a szülők támogatását is megkapjuk és egy ideig náluk lakhatunk. Persze, mindent megteszünk annak érdekében, hogy mielőbb önálló otthonunk legyen. — Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer elválnak? — Nem! Eddigi kapcsolatunk nem ezt mutatja. Persze, az ember sohasem tudja, mit hoz számára az élet. — Mindketten elvált szülők gyermekei vagyunk, láttunk már rossz példát, tudjuk, mire vigyázzunk — veszi át a szót Szilvia. Alkalmazkodni kell egymáshoz. A félfogadási órák lejártáig, ezen az egyetlen napon, huszonnégy pár jelenti be házassági szándékát. Az anyakönywezető nemcsak az esküvő tervezett időpontját jegyzi be naptárába, de most, a házasság előtt egy lépéssel arra is figyelmezteti a fiatal párokat, hogy számukra egy új életforma, a kölcsönös felelősség időszaka következik. 17
