A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-18 / 38. szám

Sok láthatatlan, szagtalan gőz és gaz ve­szedelmes robbanó keveréket alkothat a levegővel. Védelmet nyújthat a katasztró­fa ellen az NSZK-ban kifejlesztett új riasz­tórendszer, amely jóval a robbanási határ alatt felismeri és jelenti a veszedelmes gázelegyet. A riasztórendszer „szíve" új­fajta félvezető érzékelő, amelynek vezető­­képessége megváltozik éghető gázok ha­tására, s ezzel jelzi a gázkoncentrációt. Élőlénynek még nem volt szüksége na­gyobb vízisítalpakra. Egy-egy talp hat mé­ter hatvan centiméter hosszú és nyolc­vanhárom centiméter széles. Igaz, a léce­ken utazó sem akármilyen termet: három méter magas és három tonnánál többet nyom. Azaz még csak siheder elefánt. Bubbles névre hallgat és tizennégy éves, ami elefántoknál is kölyökkornak számít. Filmszínházaink a napokban tűzik műso­rukra az Énekelj cowboy című NDK filmet. A főszerepeket Dean Reed és Václav Nec­­káf alakítják. Joe és Benny megszemélye­sítői a vadnyugaton kalandoznak, énekel­nek és ródeóznak. Útjuk során különféle élményekben van részük. Találkoznak hi­vatásos gyilkosokkal, szép nőkkel és elha­gyott gyermekekkel. Mindeddig úgy tudtam, hogy ferde torony csak Olaszországban, Pisa városában talál­ható. Az ottani székesegyház román stílusú, különálló harangtornya már építésekor elfer­dült, mert az alapja részben lesüllyedt, így hát az 54,5 méter magas torony (4,3 méte­res elhajlással) elkészülte óta ferde. Amikor először hallottam róla, hogy ferde torony Csehszlovákiában is van, bizony alig akartam elhinni. Azután csak elutaztam Hradec Králové városába megnézni azt a tornyot. Már csak azért is, mert nagyapámtól — aki még Kö­­niggrátzként emlegette, mivelhogy újonc­ként itt szolgált annak idején — sok érdeke­set hallottam erről a városról. Nos, magam is láttam: ferde a Fehér torony, szemmel láthatóan ferde. Éppen négyszáz évvel ezelőtt, 1582-ben építették. Még azt is feljegyezték a króniká­sok, hogy az akkori polgármester, Martin Cejp elárverezte a város egyik birtokát, ura­dalmát, csak hogy Josef Burian, az építész, szép és magas tornyot építhessen. Szép is lehetett a 10X10 méter alapterületű, 68 méter magas torony, hiszen ugyanabból a fehér homokkőből építették, mint a prágai Nemzeti Színház épületét. Persze, ma már nem fehér, inkább fekete. Könyörtelen az idő. A gondnok, Josef Franc azonban nem ok nélkül reménykedik: — Megígérték a szakipari középiskola ta­nárai és diákjai, hogy az idén nyáron különle­ges eljárással megtisztítják a köveket, és akkor a Fehér torony megint fehér lesz. Aztán megmagyarázza, miért ferde a to­rony: — Fele részben sziklán, fele részben pedig az egykori vár romjain emelték. Azután később, elég közel a toronyhoz, sörgyárat építettek, s amikor kapuján súlyos rakomá­­nyú teherautók kezdtek ki- s bejárni, az állandó rezgés megmozgatta az építményt. A legutóbbi, tavalyi hiteles mérés szerint főtengelyétől számítva 500 milliméterre megdőlt, elferdült a torony. Hogy tart-e még ez a folyamat, azt Josef Franc sem tudja. Ha nem is közvetlenül a torony mellett, kissé távolabb, tőle azonban alig 200 méterre most is ki- s bejárnak a sörgyár kapuján a teherautók. Van azonban más érdekessége is a Fehér toronynak. A Szent Ágostonról elnevezett öregharang, amely 170 cm magas, átmérője A nagy víz partján élt a vén halász. Hetvenéves volt, fehér volt a haja, a szakálla, de szemében még ott csillogott az erő tüze. És ha reggel kivetette hálóját nyugodtan nézte a nagy vizet, amely újságot meglepetést már nem tartogatott számára. Amikor a nap lebu­kott a nagy víz mögött, a vén halász haza­ment, megvacsorázott, pipára gyújtott és mire az első csillag kinyitotta fény-boltját az égen, a vén halász már régen aludt Hetvenedik esztendejét taposta már, amikor egy éjszaka a vízen érte. És ekkor életében először, a vén halász valami csodálatos dolgot látott. Itt is, ott is ficánkolni kezdett egy parányi halacska, csak akkora, mint egy pont de tüzesen fénylő. És ezek a halak egyre szaporodtak, a végén millió és millió, kéken és fehéren tüzelő kis gyémánthal ringatózott a vízen és a vén halász elszédült ezt a fényessé­get és gazdagságot látván. És reszkető mohó­sággal kivetette a hálóját hogy csillagot fog­jon, mert a gyémánthalak az éj csillagai voltak, amelyeket sohasem látott még a víz­ben. A háló egyszerre megtelt csillaggal, de amikor a vén halász kihúzta, üres volt. Még­­egyszer kivetette és még tízszer, és a háló mindig tele volt csillaggal és mindig üresen húzta ki. És ez így tartott reggelig, amikor a gyémánthalak halványodni kezdtek és lassan-A PISAI FERDE TORONY KISÖCCSE pedig az alsó részén eléggé tekintélyes, 206 cm. Súlya 9800 kg. Csehszlovákiai vi­szonylatban csak a prágai Szent Vitus székesegyház nagyharangja nehezebb nála. Egyébként Ondrej Záček mester a torony építésénél 73 évvel korábban, 1508-ban öntötte az Ágostont. Hogy miként, milyen módon húzták fel a toronyba az akkori kez­detleges eszközökkel ma már senki sem tudja. A toronyóra már nem az eredeti, annak csak pontos mása, s a múlt század közepén Romuald Božek, a neves prágai órás készí­tette, ugyanaz, aki az óvárosi városháza to­ronyórájának szerkezetét is megjavította. Legérdekesebb a torony hatodik emeletén található lakás és a fölötte levő köröskörül nyitott oldalú folyosó. Ugyanis, valamikor itt. A csillaghalász helyben lakott a toronyör, akinek feladata, munkája volt figyelni a várost, a tájat, jelezni az esetleges tüzeseteket, háború idején pe­dig az ellenséges hadak érkezését. Az utolsó toronyör, Josef Pelikán, naplójában egyebek között feljegyezte, hogy 1804-ben I. Ferenc osztrák császár is járt a toronyban, körüljárt a folyosón, onnan tekintette meg a várost és a tájat. Kísérőm, a gondnok egyszerre csak rámu­tatott a lépcsős utca és a tér sarkán álló egyik házra: — Nevezetes ház az! — mond--''1’ ta. így hát nemcsak a tornyot néztem meg, hanem a Špulák-házat is. Ott működött 1918—20-ban a cseh szociáldemokraták bizottsága, majd a második világháború ide­jén az ellenállási mozgalmat szervező bizott­ság és a felszabadulás után a szovjet város­parancsnokság. Szobor és emléktábla díszíti ezt a nevezetes házat. Innen átmentem a tér túlsó oldalára, mert nagyapám úgy mesélte, hogy a Mária-temp­­lom mellett az egykori rendházban volt a kaszárnyájuk. Rá is találtam az épületre. Kétszer-háromszor végigsétáltam előtte, majd elindultam, mintha csak a gyakorlato­zásra vonuló újoncok nyomában menetel­nék. Át a téren egy strófa nóta, a középkori árkádos házak előtt néma menetelés, nem szabad a kanonokházakban lakók nyugalmát bakanótával zavarni, de a forduló után követ­kezik a nóta második strófája, mire vége, az Elba hídjához érünk. Valóban, itt a híd! Sokat változott ám ez a város is nagyapám itteni katonáskodása óta, mert a hídon túl nyoma sincs már a gyakorlótérnek. Ma az úttörőkről elnevezett csinos park foglalja el a helyét. Közepén szép tó. Hogy valamikor, még nyarak idején is sártenger volt ott, ahová beparancsolták a bakákat, hogy tanul­janak meg-sárban kúszni, mászni? Lehet. Én úttörőket láttam a tó partján, a maguk készí­tette hajómodelleket próbáltak rajtoltatni. És innen visszapillantottam a Fehér torony irányába. Innen is látni: ferde bizony. A pisai torony elhajlása 4,3 m, emezé csak fél méter, de ugyebár senki sem tudja bizo­nyosan, hogy meddig tart dőlése ... HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvétele ként eltünedeztek a víz mélységeiben és az égbolt magasságaiban. A vén halász haza­ment és a lelke tele volt valami édes keserű­séggel, amit eddig sohasem érzett. Egészen másnak tudta magát mint eddig; úgy érezte, hogy vele valami nagyon szép és nagyon szomorú dolog történt És mindenféle álmodo­zások közepette estig aludt és csak este ment ki megint a vízre. És azontúl naplopó és munkakerülő lett és iszákos és elzüllött. De este elővette a hálóját és ment, csillagot halászni. Az emberek nevet­ték, szidták és bolondnak mondták, nógatták, hogy térjen vissza a becsületes mesterségé­hez, de az öreg a fejét csóválta és nevetett. És lenézte a többieket, az egész világot és megve­tette sajátmagát is, amiért hetven évig téve­désben és tudatlanságban élt Hetven évig kellett élnie, amíg megtudta, hogy a hálót csak olyan halért érdemes kivetni, amelyet sohasem lehet megfogni. Csótó László: Legények (fehér tus) HELTAI JENŐ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom