A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-04 / 36. szám

Roger Vadimról, Catherine Deneuve és Brigitte Bardot felfedezőjéről, már régen kiderült, hogy géniusz. Ez a valamikori újságíró, bármihez fog, mindenben sike­res. Jónevíi rendező, és újabban mint fes­tő vált híressé. „Nagyon szeretek festeni, ecsettel a kezemben teljesen szabadnak érzem magamat és mindent ki tudok fe­jezni, amit csak akarok" — nyilatkozta egyszer. Első kiállításán, amelyet nemrég nyitottak meg Los Angelesben minden képe még a verniszázs idején elkelt. Nem csak nézni, ülni is lehet ezekben a szobrokban. Aki szeretné kipróbálni, láto­gasson el Pőstyénbe (Piešťany). Prandl Sándor ott fényképezte a szobor-park töb­bi kiállított művészi alkotása között. Az örök hósapkával fedett Kaukázus or­mai alatt termékeny völgyek terülnek el. A mai Grúzia a fekete és a színes fémko­hászat központja. Híres mozdonygyártá­sáról, gépkocsigyártásáról, elektrotechni­kai szerszámgépgyártásáról. Völgyeit tea­ültetvények, citrusz- és gyümölcskertek, szőlőültetvények borítják. Grúzia a Szov­jetunió elsőrangú teatermelöje. A grúz borok és konyakok az egész világon híre­sek. A képen az alma betakarítása látható egy grúz faluban, Ahasenyban. Toronyár a smink -szobában Ez az évadvégi előadás semmivel sem volt jobb és semmivel sem volt rosszabb, mint az áprilisi bemutató. A Notre-Dame-i toronyőr koreográfiája ezúttal is élénk vitákat váltott ki a nézők körében. Voltak, akik ke­mény tapssal fogadták, de szép számmal akadtak olyanok is, akik fanyalogtak, mert másra, többre számí­tottak. Csak egy valamiben értett egyet a közönség: Libor Vaculík, a torz külsővel, de nemes érzelmekkel megáldott toronyőr szerepében ismét maradandó él­ményt nyújtott. És mestermunkát végzett a sminkes is. Igaz, Victor Hugo pontos leírást ad a „majdnem ember" Quasimo­­dóról („vaskos fej, borzas vörös hajzat, négyszögletes orr, patkóforma száj, a bal szemet bozontos, rőt sze­möldök takarja, a jobb szem teljesen eltűnik egy bibircsók alatt..."), de úgy elcsúfítani egy arcot, ahogy arra csak a természet képes, igazán nem könnyű. Nos, ez az előadás számomra hat órakor kezdődött a Szlovák Nemzeti Színházban, hiszen kerek egy órával a kezdés előtt már a sminkszobában ültünk. Az alapozókrémet általában Libor viszi fel az arcára, de a többit már a sminkesre hagyja. És Mária Foltová pontosan látja maga előtt a harangozó torz arcvonása­it. Először fehér púdert vesz a kezébe, aztán téglavörö­­set, majd fahéj színüt. Ezután feketére festi a szemöl­dököt, pírt visz az arcra és jöhet a vörös paróka. Amint láttam ezzel bajlódott a legtöbbet. Mert a parókával együtt egy folyós gumiból készült maszkot is fel kell tennie, amely eltakarja a fél homlokot, az orr és az arc bal felét. A maszk könnyen felveszi az arc vonásait, de körös-körül le kell ragasztani. És olyan erősen, hogy még akkor se váljon fel, ha Libor arca tánc közben gyöngyözni fog a verejtéktől. A ragasztás után ismét az arcfestés következik, de most már erősebb színekkel. Sötétebb lesz a szem, az orr, patkóformát ölt a száj, kék, zöld és barna foltok jelennek meg a táncos bal orcáján. Nézem az órám: kerek húsz perce dolgozik a smin­kes. És fél hét felé már megjelennek a kollégák is. Nagy Zoltán Frollo lila jelmezében néz be a sminkszobába, Jurij Pavlovics Plavnik Phoebusként tesz-vesz a tükör előtt. A partnernők egyike cukrozott eperrel lepi meg a huszonéves táncost, de Libor meg sem kóstolja, hiszen festve a szája. S háromnegyed hét felé már minden percre szüksége van. Ilyenkor már csak zavaró lenne, ha valamit elölről kellene kezdeni. A színház kezd benépe­sülni, sminkes és előadó egyre többször fordul a falióra felé. Már csak az utolsó arcvonások vannak hátra: még egy kis púder a homlokra, hogy ne csillogjon, egy kis rúzs a szája sarkába, kékesszürke szín az ajakra, fehér a nyakra és készen is van. Már csak a jelmezt kell felvenni. Aztán néhány bemelegítő mozdulat a folyosón, csak úgy a kilincsben megkapaszkodva. Tízszer-húszszor lendül a magasba a láb, köröket ír le a kar, aztán spicc és néhány piruet következik, majd irány a színpad. A leengedett függöny mögött már Quasimodo és Esmeralda gyakorol. Három perc múlva kezdődik az előadás. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Margita Mancová felvételei) 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom