A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-28 / 35. szám
A Gsemadok életéből ■ é> m A jubiláns megköszöni az elismerő szavakat és a jókívánságokat A KITÜNTETETT NÉPMŰVELŐ nyílt előttem az ideiglenes kiállítást védő ajtó. Ragályi László és a felesége Piroska, valamint Várady Sándor, a helyi szervezet pénztárosa s az ő felesége Valika és egy helyi szakértő, Máté Mária, a Marika néni magyarázták, mely tárgy mire való s hogy nevezték errefelé. — Elődeink foglalkoztak a mezőgazdasági munka minden nemével — mondja Ragályi László. — Ezt tükrözi a kiállítás. A helyiség jobb oldalán a pásztor szerszámok sorakoznak katonás rendben. — Ez itt a pásztor tarisznya — még ma is készítik, mellette a pipa és a pásztorbot látható. Ez utóbbi természetesen faragott. Ez a furcsa eszköz a geleta. Ebbe fejtek a juhászok. Mellette a félvékás — amely mérőeszközül szolgált. Kolompok és pásztortáskák következnek megint, majd a csopolyó, melyben vizet tartottak a szekeresgazdák. A szekér oldalára akasztva vitték magukkal. Majd a szövés-fonás megannyi eszköze következik. Az ecselő, amivel a kendert fésülték. a ritka, amit a szál tekerésénél használtak. A tiló a kender töréséhez kellett. Azután egy női csizma, amelynek a talpa szögekkel van kiverve. — Másként elcsúsztunk volna ezen a dimbes-dombos tájon a téli fagyban, hidegben — adja a felvilágosítást Máté Mária. Tőle tudom meg azt is, hogy rongyszőnyeget az első házban használtak, ezt is maguk szőtték. A textíliákat külön csoportba rakták. Sok helyütt jártam már, de olyan faluval, ahol a hímzésnek majd minden fajtáját megtaláltam volna, még nem láttam. Itt készítették a szálszámolásos laposhímzést és a szálszámolásos lyukaahimzést. Mindkettőt kalotásnak mondják. A keresztszemmel hímzettet merkolásnak nevezik. S persze a szőttesek megannyi mintája. Kérdem volt-e hozzá minfelelőtlenségnek lehetne nevezni. Többször előfordult például a Fábry-napok rendezése során, hogy a meghívott író, ígérete ellenére, nem látogatott el a rendező CSEMADOK szervezetbe. Tucatnyi esetet sorolhatnék fel, amikor falunyi ember várt egy-egy írót a rozsnyói. a terebesi vagy a kassai járásban — hiába ... Ilyenkor aztán gyakran mondják, hogy „ide aztán többet soha"... A dolgok természetéből következik, hogy a „másik oldal", a szervező fél hanyagsága okozza egy-egy találkozó sikertelenségét Ez rendszerint azzal kezdődik, hogy az összegyűlt hallgatóság előtt a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke vagy kultúrfelelőse, esetleg a népművelési otthon vezetője két üdvözlő mondat után „átadja a szót" a jelenlevő írónak. Ilyenkor aztán elkezdődik valami, ami zárulhat kölcsönös megelégedéssel, de ennek a fordítottjával is. Jó lenne azonban, ha a találkozókon ezeket az esetlegességeket a rendezők kellő előkészítéssel kizárnák. (Jónak bizonyult például, ha előre beszerezték a meghívott szerző könyvét vagy könyveit, ilyenkor ugyanis mindig van miről beszélgetni.) A továbbiakban tapasztalataim alapján a találkozók lebonyolításának két olyan módját írom le, amely szinte minden esetben rangossá tette a találkozókat. Az első, amikor felkérnek egy-egy magyarszakos tanárt arra, hogy tartson rövid előadást a meghívott író munkásságáról. (Ezt ma már elég sok helyen gyakorolják.) A másik mód, amit legutóbb az érsekújvári helyi szervezetnél tapasztaltam, az az, hogy valaki „felkészül" a takönyv, lejegyzés, ami után évek múlva is meg lehetett szőni azt a mintát. — Nem tudok róla, hogy valaki feljegyzést készített volna. Ránézés után, az ügyesebb asszony fel tudta szedni a mintát — adja a felvilágosítást Máté Mária. — Persze annak is megvolt a maga rendje, hogy melyik kendőt, melyik „szervétát" mire használták. Az egyikben koma ebédet vittek, a másik teszem azt nászkendő volt. Felcserélni nem volt szabad. — Ez pedig itt a kerekszék. Ezt így kell leírni — figyelmeztet Ragályi László — mert nálunk kerek a kerék és szeker a szekér. A kerekszék a szekér kerekének készítéséhez szolgált. Ez a kerek készen van ugyan, de nincs megvasalva. Múzeumi sétánk véget ért, bár lefogadom, hogy még órákig tudtak volna mesélni egyegy darab múltjáról. Megvitattuk, hogy a menyasszony patyolat bugyogóján a hímzés házi-e vagy gyári, eltűnődtünk Bodnár Danyi bő gatyája fölött, kiről a szájhagyomány még tudja, hogy nagytermetű ember volt. A fentiekből kitűnik, hogy Szilicén a CSEMADOK helyi szervezetének munkája nagyon változatos, nagyon sokrétű. Az külön öröm, hogy ha valamibe belefognak, azt igyekeznek alaposan, körültekintően, a lehető legjobban csinálni. így sikerült rádöbbenteniük a falu lakosságát arra, hogy a régmúlt lakodalmak nem az eszem-iszom, vagyis nem csak az étkezés, az italozás végett voltak jó hangulatúak, s nem minden eldobni való ócskaság, ami a mai időben már nem használatos! A padláson, az udvaron megbúvó, porosodó tárgyak így nyertek új életet, tartalmat, hitet adva a ma nemzedékének. F. M. FTandl Sándor (2) és archívumi felvételek szerző műveiből, s amolyan beszélgető partnerként vezeti, tartja mederben az egész találkozót Ez utóbbi módszer élénkké és érdekessé teszi (teheti) a találkozót s mentesíti a sablonoktól. Az csak természetes, hogy közben a szerző munkáiból mintegy illusztrációként részletek is elhangzanak. Az iró-olvasó találkozók kapcsán már többször szó esett arról, hogy ezeken a rendezvényeken milyen fontos szerephez jut a könyv. Nincs szándékomban megismételni mindazt amit ezzel kapcsolatban mások már elmondottak. Csupán nyomósítani szeretném azt a tapasztalatot, miszerint könyvek hiányában minden író-olvasó találkozó csonkán zárul. Ugyanis a beszélgetések során a jelenlevők azt is szeretnék megismerni, ami az íróból a legfontosabb — az írásait. Mindazt, amiről könyvek hiányában a találkozón csak beszéltek. A CSEMADOK helyi szervezetei, a művelődési klubok, az iskolák évente több száz író-olvasó találkozót szerveznek országszerte, olyan hagyományt ápolva és folytatva, amely közművelődésünkben, nemzetiségi kultúránkban rangos helyet vívott ki magának. Hitem szerint kissé több jószándékkal, gondosabb felkészüléssel még többet nyújthatnának az érdeklődőknek ezek a találkozók. Emberi kapcsolataink erősítésének, irodalmunk és anyanyelvűnk ápolásának e jól bevált fórumai mindenképpen megérdemelnek egy kevés többletmunkát — mindkét oldalról. GÁL SÁNDOR Erőben, jó egészségben megérni hatvan évet mindenképpen kellemes érzéssel töltheti el az embert, ugyanakkor azonban kissé kesernyésízű, csendes belenyugvással tudomásul kell venni, hogy a hatvan esztendő hatvan elsuhanó nyarat és tetet jelent, s erősen „hazafelé" mutat már. így aztán a jubileumi évforduló szépségét kissé elhomályosítja az őszbeérés valósága, ami megmásíthatatlan és visszafordíthatatlan. Persze az ősz is tartogat az ember számára egyet s mást: langymeleget, pompás ízeket aranyos színeket és sok-sok beérő gyümölcsöt A lelkiismeretes és becsületes munkával eltöltött évek után ennyit megérdemel a hatvanéves ember, és ennyit megérdemel Pados Pál is. Aki ismeri őt — s bizonyára sokan ismerik —, igazat ad nekem. Jó három évtizede ismerem Pados Pált, a szálfatermetű, rendkívül munkabíró, nyugodt és barátkozó természetű férfit, férjet, családapát Férfivá érése óta, vagyis a kezdet kezdetétől — néhány év kivételével — elkötelezett dolgozója a CSEMADOK-nak. Az új nagykürtösi járás megalakulása óta a járási bizottság titkára. Szinte lehetetlen néhány sorba belesűríteni mindazt, amit a három évtizedes tevékenysége alatt átélt: a rengeteg ingázást, a késő éjszakákba nyúló gyűlésezéseket, a gyaloglásokat esőben, sárban, hóban, fagyban, az átvirrasztott éjszakákat a gondokat bajokat, a sok-sok megoldásra váró probléma feletti tűnődéseket lenyelni a bukásokból, kudarcokból fakadó keserűséget... persze akadt sikerélményből fakadó örömérzés is bőven, amiből táplálkozhatott, s amib& további, újabb erőt merített a birkózáshoz a kitűzött célok eléréséért Közben tanult. Elvégezte a pedagógiai gimnáziumot, s tanítói oklevelet szerzett. Szívós, kitartó munka kellett ahhoz, hogy régi álmát megvalósítsa. Sikerült, mert akarta, mert soha semmiben nem ismert lehetetlent, mert olyan megértő feleségre talált, aki mindenkor és mindenben támogatta, aki meleg vacsorával várta akkor is, amikor éjféltájban vetődött haza, és aki helyette is vállalta gyermekeik nevelését. Pados Pál sokat tett a csehszlovákiai magyar kulturális élet fejlesztéséért Kommunistához méltó, pártos hozzáállással munkálkodott a CSKP kultúrpolitikájának a megvalósításáért, a nemzetiségi kérdés megoldásáért, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájának a kölcsönös megismertetéséért és barátságának az elmélyítéséért. Internacionalista magatartásával méltán szolgálhat példaképül a felnövekvő új generációnak. A közelmúltban a CSEMADOK JB elnökségi ülésén — amelyen Ján Mikulásnak, a járási pártbizottság vezető titkárának a vezetésével megjelentek a járási párt- és állami szervek s a társadalmi szervezetek képviselői, valamint Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke és Lukács Tibor vezető titkár — meleg, elismerő szavakkal méltatták és nagyra értékelték a jubiláns kiválóan végzett munkáját sokrétű támogatásukról biztosították, s további sok sikert kívántak a tevékenységéhez. Pados Pál jubileumi évfordulója alkalmából megkapta „A szocializmusért végzett áldozatos munkáért" állami kitüntetést amihez mi is őszintén gratulálunk. „Amíg szükség lesz rám, dolgozom ", mondta legutóbb. Erőt egészséget az őszi magvetéshez! LOVICSEK BÉLA Prandl Sándor felvételei 7
