A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-28 / 35. szám

Az osztagok 1944. november 18-án Pore­­benko ezredestől, a 4. Ukrán Front haditaná­csa mellett működő partizánmozgalom törzsparancsnokától az alábbi parancsot kapták: „Az ellenség közlekedési vonalain folytatott romboló tevékenység fokozása cél­jából megparancsolom: a) szervezzék meg a rendszeres és aktiv robbantó munkát a Dob­­sina—Rozsnyó, Pelsöc—Murány vasútvona­lakon; b) semmisítsék meg a gépkocsiszállít­mányokat a műutakon és a főutakon: Tel­­gárt—Dobsina, Rozsnyó—Pelsöc, Nagyrö­­ce—Murány között; c) szakadatlan felderí­téssel rendszeresen figyeljék az ellenség mozgását, csapatösszpontosításait a fent említett körzetekben. A foglyok kikérdezése útján állapítsák meg az egységek hovatarto­zását, derítsék fel a német parancsnokság szándékait; d) semmisítsék meg a törzseket, az összeköttetési csomópontokat az üzem­anyagot tároló raktárakat és a bázisokat. Rombolják az ellenség távbeszélő- és távíró­­vonalait ; e) az osztagok harctevékenységéről és az ellenségről szerzett felderítési adatok­ról naponta tegyenek jelentést rádión a Par­tizánmozgalom Törzsének." A parancsot a partizánok — köztük a Petőfi-partizánosztag tagjai — teljesítették. Tevékenységükről hadműveleti naplót vezet­tek. A Szovjetunió, Csehszlovákia és Ma­gyarország hadtörténeti múzeumaiban őrzött naplóban egyebek között ilyesmi olvasható: A Petöfi-partizánosztag egy csoportja Belé­nyi Lajos parancsnoksága alatt Csetnek falu­ban rajtaütés közben foglyul ejtett három motorkerékpáros fasiszta katonát. Emellett zsákmányolt: 1 motorkerékpárt, 1 géppisz­tolyt, 2 puskát... A Petöfi-partizánoszta-A Petőfi-partizánegység néhány tagja. Az első sorban balról a második Fábry József környékén a magyar lakosság körében széles körű agitációs munkát végzett. A partizánok megnyerték a nép rokonszenvét, s a lakos­ság élelmiszerrel és hasznos információkkal segítette a harcokat. A legöntudatosabb munkások, bányászok a hegyekbe mentek, és beálltak a partizánok közé. Oroszok, szlo­vákok, magyarok, ruszinok, csehek és más nemzetiségűek találtak egymásra, hogy együtt harcoljanak az emberiség gyűlölt el­lensége, a fasizmus ellen. A Kijevböl indult huszonhét partizán szá­ma is hamarosan megsokszorozódott. A par­tizánparancsnokság azzal a céllal, hogy tág teret nyújtson a szervező csoport munkájá­nak, és lehetővé tegye, hogy a különböző nemzetiségűek közül egyre többen csatla­kozhassanak a partizánokhoz. A hazáért, Sztálin és Petőfi Sándor névvel új osztagokat alakított. A hazáért-partizánosztag 42, a Sztálin-partizánosztag 167, a Petőfi-partizán­osztag 270 tagot számlált. got az 1480-as magaslaton (Nagyröcétöl 10 km-re északra) váratlanul körülfogták az ellenséges katonák. Heves harc keletkezett, amely 15 percig, tartott. Adler osztagpa­rancsnok elhatározta, hogy kitör az ellensé­ges gyűrűből, még mielőtt nagyobb ellensé­ges erők zárnák el az utat. A partizánok „hurrá" kiáltásokkal az ellenségre vetették magukat, és rövid, de heves harcban áttörték az ellenség gyűrűjét. Ebben a harcban a partizánok megsemmisítettek 16 fasiszta katonát... A Petőfi-partizánosztag 30 főnyi csoportja Gyenes József parancsnoksága alatt Csúcsomban (3 km-re északra Rozs-, nyótól) a helyi lakosságtól azt a felvilágosí­tást kapta, hogy Rozsnyó felől kb. egy sza­kasznyi német tart az erdő felé. Gyenes elvtárs nem vesztegette az időt, elindult az ellenség elé. Mikor elérték azt az utat, ame­lyen a németeknek jönniük kellett, a partizá­nok alkalmas helyet kerestek és várták az ellenséget. Tíz perc múlva beszélgetés hal­latszott, és aztán feltűntek a váltásra menő megszállók. A partizánok 50 méternyire kö­zel engedték az ellenséget, és erős géppus­­katüzet nyitottak rájuk. A meglepett ellenség 14 katonát hagyott a csatatéren, a szakasz több tagja szétszóródott az erdőben. A par­tizánok összegyűjtötték a zsákmányt: 11 puskát, 3 géppisztolyt, majd veszteség nél­kül visszatértek a táborba ... Hilyó (Kassától 12 km-re nyugatra) magyar helyőrségében, a Fábry parancsnoksága alatt álló partizáncso­port által végzett agitációs munka eredmé­nyeképpen 15 magyar katona fegyverrel együtt (10 puska, 20 gránát) megszökött, és belépett a Petőfi-partizánosztagba ... A fel­derítési adatok szerint Rozsnyótól 2 km-re északkeletre helyezkedett el a magyar had­sereg nehéztüzérségi figyelőpontja. (Az arc­vonal sávja mellett.) A magasabb egység azt a parancsot adta a Petőfi-partizánosztag századparancsnokának, Gyenes elvtársnak, hogy ezt az ellenséges figyelőpontot semmi­sítse meg. Gyenes elvtárs magyar tisztnek öltözve 15 katonából álló csoport élén nap­pal látott hozzá a feladat végrehajtásához. Az erdő felől megközelítették azt a földkuny­hót, amelyben a figyelőpont személyi állo­mánya tartózkodott. Gyenes elvtárs a parti­zánok egy részét biztosításra állította fel, 5 harcossal pedig bement a földkunyhóba. Az őrt álló katona nem tartóztatta fel a „magyar tisztet". Gyenes elvtárs lövésre emelt gép­pisztollyal ment be a földkunyhóba, és kény­­szeritette a tisztet és a katonákat, hogy adják meg magukat, a kíséretében levő partizánok pedig összeszedték a fegyvereket. A foglyul ejtett magyarokat a felszereléssel és az ira­tokkal együtt a magasabb egység törzséhez kísérték. A tiszt vallomása szerint a figyelő­­pont a 103. önálló nehéz tüzérosztály alá­rendeltségébe tartozik, amely Betlérben szé­kel és a Vörös Hadsereg támadó egységeivel szemben fedezi a Torna—Rozsnyó műutat Hárskút közelében. Az akció eredménye: fogságba esett 12 katona és 1 tiszt. Zsák­mány: 9 puska, 1 géppisztoly, 1 géppuska, 1 pisztoly, 1 telefon és tüzérségi felszerelé­sek ... Jászó—Kassa térségében a fasiszta parancsnokságot erősen nyugtalanította a partizánok tevékenysége. Ezért hajtóvadá­szatot indítottak ellenük. Egy századnyi né­met és magyar katona fésülte át az erdőt Aranyida körzetében, ahol a Petőfi-partizán­osztag egy csoportja tartózkodott Fábry elvtárs osztagparancsnok vezetésével. A partizánok méltó fogadtatásban részesítet­ték a fasisztákat... A Petőfi-partizánosztag századparancsnoka, Gyenes elvtárs, aki Rozsnyó körzetében tevékenykedett, Belényi parancsnoksága alatt kiküldött egy szakasz­nyi harcost a Rozsnyó—Szomolnok műútra, azzal a feladattal, hogy aknázzák alá a mű­utat a visszavonuló ellenséges csapatok előtt. A partizánok a nagy forgalom és a cirkáló őrség ellenére a feladatot végrehaj­tották ... A Kozlov őrnagy, a Vaszin főhadnagy és a Popov törzsparancsnok írta hadműveleti napló még számos adatot tartalmaz, számos más harci cselekményt rögzít. Elmondja azt is, hogy az ellenséggel vívott harcok során kik voltak a legbátrabbak. A magyar nemze­tiségű partizánok közül Fábry József, Gyenes József, Adler Károly, Matejko Zoltán, Belényi Lajos, Skolnyik József, Csapó Károly és Ker­­nács István nevét említi. A gömöri hegyekben küzdött harcosok nevét a Szlovák Nemzeti Felkelés 38. évfor­dulója alkalmából is tisztelettel idézzük, egy­ben tisztelettel gondolunk a partizánok harci cselekedeteire és a partizánok félelmet nem ismerő bátor magatartására. BALÁZS BÉLA Prandl és archívumi felvétel Hétvégi levél Augusztus első felében Csehszlovákia népe őszinte szeretettel és lelkesedéssel fogadta a Békemenet '82 tagjait, akik hazánkban járva meggyőződhettek róla, hogy a béke megőrzésének vágya nálunk nem puszta frázis, de mindannyiunk közös akarata. A Békemenet '82 a skandináv országok társadalmi szervezeteinek kezdeményezésére jött létre és négy világrész 23 országának zömében fiatal képviselői csatlakoztak hozzá. Stockholmból indult útjára a menet és Finnországon keresztül a Szovjetunióba érve megismerkedhettek a szovjet nép állandó béketörekvéseinek gyakorlati tapasztalataival is. Soraikat erősítették a szovjet társadalmi és békevédelmi szervezetek tagjai és mindenhol szívélyes fogadtatásban volt részük. A menet tagjai Minszkből, a második világháborúban elpusztított, porig felégetett városból felhívással fordultak az ENSZ-hez, a világ országainak kormányaihoz, parlamentjeihez és népeihez. A felhívás a békét féltő emberek szavát hallatja, a cselekvő emberét, aki nem várja ölhetett kézzel az emberpusztító atomhalált, de óva int, figyelmeztet és agitál a szó nemes értelmében, bolygónk védelmében. Nem akar belenyugodni abba, hogy földünkön a háborús hisztéria legyen úrrá. E nemes tömegmozgalom a béke megőrzése érdekében, az egyetértés, a kölcsönös tárgyalások útjára szeretné visszatéríteni a kormányokat Nem égtájak, társadalmi rendszerek, de a kimondott szavak és cselekedetek alapján ítél. És tagjai elégedetten nyugtázhatták, hogy a Szovjetunió komoly lépéseket tesz és tett ahhoz hogy a béke fája, az emberiség létének alapja, sokáig virágozzon. Nem véletlen, hogy a Békemenet 82 résztvevői Besztercebányára (Banská Bystrica) is ellátogattak és megtekintették a Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumában a Soha többé fasizmust! című megdöbbentő kiállítást és a kegyelet koszorúját helyezték el az Ismeretlen harcos sírján. Dzsu Sitxei Mauritánia-i főiskolai hallgató ezzel kapcsolatban a felkelés városában így nyilatkozott: — A fasizmus elleni harc emlékhelyei az emberiség mérföldkövei. Emlékek, melyek a béke óhajtására ösztönöznek. Szerencsére a világon vannak még olyan erők, amelyek képesek a háborús hisztériát legyőzni. A Békemenet 82 viszonylag új nemzetközi társadalmi mozgalom, mety szerte a világon a békeszerető népek táborában rendkívül nagy népszerűségnek örvend és hatása egyre erősödik. Azóta számos békemenet alakult ennek nyomán. Ez természetes is, hiszen céljaink közösek: a béke fenntartása egyetemes emberi érdek. És ebben a józanul gondolkodó emberek között nem is lehet vita. Napjainkban különösen nagy szükség van arra, hogy a világ békeszerető, békét féltő népei erőiket egységesítsék és fokozzák nemes küzdelmüket a fegyverkezési hajsza és az atomháború közvetlen veszélyének legyőzése érdekében. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom