A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-28 / 35. szám

Pnntmsan n A bratislavai Červená Hviezda és a győri Dózsa sportegyesületek között már évekkel ezelőtt nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki. Évente egyszer-kétszer a sportszakosztályok tagjai összemérik tudásukat. Egy ilyen mér­kőzésre voltunk hivatalosak mi is. Vincent Kubík, a Červená Hviezda lövész szakosztályának fiatal elnöke elmondta, hogy egyesületük összesen kilenc szakosz­tályt működtet. Ezek között az övéknek kü­lönleges szerep jutott, mert a Nemzetbizton­sági Testület védnöksége alatt dolgozhat­nak. — Hány taggal s milyen eredményekkel működik a sportlövész szakosztály? —- Összesen 112 tagunk van, ezek közül nyolcvan az aktív sportoló, aki teljesítette a minősítő osztályba való besorolás feltételeit. Meglehetősen erős mezőnyt képvisel ez a nyolcvan ember. — Milyen múltra 'tekint vissza a szakosz­tály? — A sportlövészet fejlődése 1977-ben kezdődött. Az élcsapatot azok a férfiak ké­pezik, akik 1978-ban átküzdötték magukat az összes versenyen, egészen a Szlovák Nemzeti Bajnokságig jutva ott csapatelsök lettek. Ebben a csapatban Štefan Krčmár, František Tilenský, ifjabb Prandl Sándor, Ja­roslav Šimončič, Ján Kišony, Ján Franzen, Juraj Trojan és jómagam versenyezünk. A múlt esztendő kedvező fordulatot hozott. Már nem csak a csapat szerepelt sikeresen, hanem az egyének külön-külön is kimagasló teljesítményt nyújtottak. A Szlovák Nemzeti Bajnokság első, harmadik és negyedik helyét is a mi versenyzőink nyerték a következő sorrendben: Štefan Krčmár, František Ti­­benský és Prandl Sándor. Štefan Krčmár a múlt évben szlovákiai bajnok lett. Kisöblű sportpuskájával a hatszáz lehetségesből 599-szer talált. — Mit jelent a sportszakosztálynak a Nem­zetbiztonsági Testülettel való együttműködés? — Elsősorban is több sikert. Nálunk össz­pontosulnak a Nemzetbiztonsági Testület legjobb lövészei. Már nem csak a sportpus­ka, hanem a pisztoly kategóriában is vannak megbízható versenyzőink. Kötelékünkbe tar­tozik az elmúlt év csehszlovák bajnoka, a légpisztolyos Jozef Metejovie, valamint to­vábbi tehetséges pisztolyosok, akik közül megemlítem Jozef Valašík és Pavel Zaťko nevét. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy közénk tartozik Némethy Iván, a kétszeres olimpiai bajnok, érdemes sportoló. Mellettük nőtt fel a Červená Hviezda sportegyesület lövész szakosztályának utánpótlása Ivan Michalik, Milan Vajay, Milan Fedor és más reményteljes versenyzők. Belőlük alakult az a csapat, amely a Szlovák Nemzeti Bajnokság első hat helye közül ötöt magának vívott ki. Csupán a harmadik helyezett lett más sportegyesületbeli versenyző. Az ezekből a kitűnő légpisztolyosokból alakított csapat később megnyerte az országos bajnokságot. Eredményükkel új szlovákiai csúcsot állítot­tak fel, amely csak kilenc ponttal alacso­nyabb, mint az országos rekord. Ugyanezen az országos bajnokságon Némethy Iván hat­száz lehetséges találatból légpisztoly kate­góriában 579 ponttal új szlovákiai csúcsot állított be.# — Csak férfiak versenyeznek Önöknél? — Nem, nők is tartoznak a szakosztályba, sőt, már szép eredményeket is érnek el. Ki kell emelni Emília Semanovát, aki kétéves szorgalmas munkával Csehszlovákia leg­jobbjai közé került. Ez idén az országos légpisztoly bajnokságon a hatodik helyen végzett. — Légpisztolyon és kisöblű légpuskán kívül más fegyverrel lőnek-e a tagjaik ? — Sportszakosztályunk nagy figyelmet szentel a Nemzetbiztonsági Testület tagjai­nak tömeges bevonására a szolgálati nagy­­kaliberű pisztolyok versenyébe. Szakosztá­lyunk tagjai ebben a kategóriában is jeles­kednek. A Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériuma és a Szövetségi Bel­ügyminisztérium által rendezett versenye­ken rendszeresen az első helyeket foglalják el. Amint Vincent Kubik a fentiekben elmond­ta, a Červená Hviezda sportlövészei nagyon magas színvonalon űzik a sportot. Amikor összemérik tudásukat a győri Dózsa sport­egyesület lövészeivel vajon milyen eredmé­nyek születnek? Kérdésemmel Tullner Já­noshoz, a győri Dózsa sportegyesület titkárá­hoz fordultam. — Baráti kapcsolatunk kezdete az 1952. esztendő. Előbb csak a röplabdázók és a labdarúgók vívtak barátságos mérkőzéseket, majd bekapcsolódtak a birkózók és a dzsú­­dózók, később a kapcsolatok kiterjedtek a sportlövészetre is. A találkozókat felváltva hol Győrben hol Bratislavában rendezzük. A győzelmek is felváltva születnek. Talán ezért is tartós ez a barátság. Volt, hogy pisztoly­ban mi, puskában ők voltak a jobbak, másik évben fordítva történt. A magyarországi me­zőnyben mi az élvonalba tartozunk. Az el­múlt évben mindkét kategóriában mi lettünk bajnokok. Sportpisztolyban és légpisztoly­ban Karácsony Gyula révén győztünk, aki az elmúlt évi Európa bajnokságon a harmadik helyen végzett. Kisöblű sportpuskában a leg­jobb versenyzőnk Kisbakonyi János, a válo­gatott tagja. 1981 májusában nemzetközi versenyt nyert. Hatszáz köregységgel világ­csúcsot állított be. — Miben látja Ön a kapcsolat jelentőségét? — A nagy versenyekre való felkészülést javítja. Előzetesen lehetőséget ad az erők felmérésére. A találkozók alkalmával barát­ságok szövődnek. Minél több ember ismeri egymást, annál jobb a két állam közötti kapcsolat. A Červená Hviezda a Dózsa spor­tolóit elkíséri a Magas-Tátra szép tájaira, mi pedig a Balaton partján látjuk őket vendégül. Mielőtt haza indultam volna megkérdez­tem az egyik fiatalembert, hogy szerinte mi a szép ebben a sportban? Hosszan elgondol­kodott, majd Így válaszolt. — Én azért választottam ezt a sportot, mert számomra ez biztosítja a mindenkori sikerélményt. Növeli az önbizalmamat. Rendkívüli módon élvezem, amikor hosszú pillanatokig tartó koncentrálás után meghú­zom a ravaszt, majd belenézek a távcsőbe és látom, hogy pontosan a közepébe találtam. Tízest lőttem, tehát ismét legyőztem önma­gamat. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom