A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-21 / 34. szám
írók-történetek PETŐFI AFFÉRJA A„GOROMBA” TÁBORNOKOKKAL Petőfi utolsó versei között van egy vers, amely ezt a címet viseli: Egy goromba tábornokhoz. A költemény rapszódikus hevességgel ostorozza a magyar hadsereg egyik tábornokát: „Tábornok úr, én nem tartom magam/ Nagy embernek, de akkorácska csak/ Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,/ levett kalappal szóljanak velem./ S ön engemet gorombaságaival/ Elhalmozott, hogy két orcám pirult./ Igen, pirultam, de nem magamért,/ Pirultam a magyar sereg miatt,/ Hogy annak ily tábornokja van./ Tábornok úr, van ellenség elég,/ Gorombáskodjék azzal, ott szabad./ De bánjék szépen a jó honfiakkal.../ S gorombaságait éppen rajtam űzi!/ Nem fél-e ön, hogy toliamnak hegyére/ Tűzöm fel önt? s ez a toll, istenemre,/ hegyesebb a tőméi s lelkiismeretnél,/ S akit megszúrok véle, fáj neki/ Még akkor is, ha a sír férgei/ Cirógatják ott lenn a föld alatt./ Kiírnám önt itt név szerint, de amit/ Saját kardjával tenni képtelen/ Toliammal tenni én nem akarom,/ Nem fogom önt megörökíteni..." Kemény, indulatos szavak, érezni bennük a költő leikének háborgását, önérzetének tiltakozását. A régebbi kiadású Petőfi-kötetekben a vers alatt ez a megjegyzés volt található: Ez a tábornok nem Mészáros Lázár volt... Akkor hát ki? Mielőtt tovább mennénk, ismernünk kell az előzményeket. A márciusi ifjak egyik vezére, Petőfi 1948-ban előbb a nemzetőrségnél szolgál, ahol kiképzésben részesül és kapitányi rangot kap. Nyárutolján a honvédséghez kerül, toborzó útra indul Erdélybe, de útját meg kell szakítania, hogy várandós feleségét biztonságba helyezze. Feleségével Debrecenbe utazik, ahol az újonckiképzésben segédkezik. A magyar seregek vereségei fölöttébb elkeserítik és gyakran összekap feletteseivel. Végül Bem erdélyi hadseregébe helyezteti magát, ahol egymásra talál a két forradalmár. Bem segédtisztjévé teszi Petőfit, később őrnaggyá nevezi ki. A költő sok hadjáratban vesz részt Erdélyben Bem tábornok oldalán. Szinte apai-fiúi kapcsolat alakul ki közöttük. Egy Ízben, amikor Bem érdemjellel tünteti ki, a költő így kiált föl: „Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak; atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet." Futári szolgálatban Bem többször Debrecenbe küldi. Itt támad afférja Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, aki kifogásolta, hogy Petőfi nyakravaló nélkül jelent meg előtte. A megleckéztetés miatt a költö levelet írt a hadügyminiszternek: „Tisztelt Hadügyminiszter Úr! Megfontoltam a dolgot, melyért tegnap magához hivatott Ön, s annak következtében jelentem, hogy kapitányi egyenruhámat levetettem, miután azt nyakravaló nélkül egyáltaljában nem lehet viselni, s miután a nyakravaló-nem-hordás végett több leckéztetést vagy pláne kényszerítést nincs kedvem tűmi. Én tettem már annyi szolgálatot a hazának, hogy nekem meg lehetne azt engedni, hogy a hazát nyakravaló nélkül védhessem; ha Önöknek máskép tetszik, ám legyen meg az Önök akaratja. Egyébiránt: Önök letéphették rólam az egyenruhát, de nem téphetik ki kezemből a kardot ... teljesíteni fogom hazafiúi kötelességemet egyszerű polgári öltözetben, mint közkatona ..stb. „Debrecenben, február 17. 1849. Polgártársa Petőfi Sándor". Másodszor, de harmadszor is, Klapka György tábornokkal, ideiglenes hadügyminiszterrel tűzött össze. Az előzmények a következők: Vécsey Károly gróf tábornok (aki egyébként jó katona és hazafi s az aradi 13 vértanú között volt), egy alkalommal nem volt hajlandó együttműködni Bemmel. Bem ezért bevádolta öt a kormánynál. Ezt a vádiratot Petőfi — Bem beleegyezésével — közzétette a Honvéd című kolozsvári lapban ... Petőfi 1949. május 4-én futári szolgálatban Debrecenbe utazott. Itt Kossuth a szokásostól eltérően hidegen fogadta és Klapkához utasította. Klapka kérdőre vonta. Petőfi e beszélgetésről később levélben számolt be Bemnek. Idézünk belőle egy részletet: „Az CSICSAY ALAJOS Ősi kór Sokat törtem a fejem, hogy az etológiát a pszichológia vagy a biológia résztudományának kell-e tekinteni. Igaz nem az én dolgom eldönteni, sőt különösebb jelentősége nincs is az ilyenfajta mérlegelésnek, s talán hasznosabb, ha az ember e tudományág eredményeibe próbál inkább elmélyedni. Hiszen mindkettő nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jobban megismerjük a természetet és önmagunkat. Az etológiát magyarra úgy is lefordíthatnánk — állatviselkedéstan. Valóban érdekes dolgokra hívja fel figyelmünket. Itt van például a jegesmedve. Eddig én úgy tudtam, hogy nem valami tanulékony állat, következtetni lehet erre hosszú és lapos koponyájából, és lám mégis milyen okos. Ha fókára vadászik, mancsával elfedi egyetlen árulkodó jelét, a pofáján ékeskedő fekete foltot. Megtudtam, hogy némely emlősök újszülött állatkái hasonló anyai szeretetet igényelnek, mint az „embergyerekek". Ám legjobban megleptek a páviánok. Állítólag náluk legszigorúbb a hierarchia, a „társadalmi" ranglétrán való elhelyezkedés. Mintha meg lennének számozva: első, második, harmadik, tizedik és utolsó hím,.nőstény, kölyök. A legmagasabb rangúnak szinte mindent szabad, míg az utolsó a sorban boldog lehet, ha betévő falatja jut. Ám azért ember az ember, hogy beavatkozzon elébe táruló igazságtalanságokba, ha másért nem, hát puszta kíváncsiságból. A szakemberek fogták páviánékat és mind egy szálig ketrecbe dugták őkett külön-külön, de úgy, hogy azért láthassák egymást. És elkezdődött a kegyetlen tortúra. Fordított sorrendben etették őket. Előbb a leggyámoltalanabb lakhatott jól, aztán a följebbvalók és legvégül a főmajom. Mi lett az eredmény? Vémyomászavar és neurózis. S végül, amikor az első hím kedvenc nőstényéhez idegen partnert vezettek, a hárembasa szívinfarktusban szörnyet halt. Szegény majom! Csótó László: Mese (tus) - részlet -Kratochvíl könyvében olvastam, hogy annak idején, mikor Comenius Sárospatakon tanítóskodott, Tolnai Dali János volt a nagyhírű iskola rektora. Ő sem volt éppen maradi ember, de puritanizmusa ide, puritanizmusa oda, bizony nem szép dolog volt tőle, hogy szegény Komenskyt szinte ignorálta. A modem pedagógia atyja ugyanis Patakon honosította meg először az iskolaszínjátszást, mint célravezető nevelői módszert. (Mennyit fejlődött azóta!) S ez a haszontalan Tolnai Dali János mégcsak arra sem méltatta a kartársát, hogy legalább megnézze, miben mesterkedik. Lehet, hogy neki is felemésztette idejét a statisztika, meg a rengeteg adminisztrációs munka? Csakhogy szerencsére közbeszólt a fejedelemné asszony, s ha tetszett, ha nem, az igazgatónak végig kellett ülnie a búcsúelőadást. (Legalább azt!) Bizony mindenből le is vonta a tanulságot jó öreg Komensky. Ha akkor hallgattunk volna rá! Nem kellene nap mint nap felfedeznünk mindazt, amit ő már régen tudott. Azért egy aprócska hiba becsúszott a történetbe. Komensky 1650-től 54-ig működött Patakon, Tolnai Dali Jánost pedig már 1646-ban megfosztották hivatalától puritanus reformtörekvései miatt. Erre csak most bukkantam rá, majdnem egy esztendő múltán Kratochvíl könyvének olvasása után, egy történelmi kronológiában. De mégis ki lehetett hát az a kerékkötő igazgató? Valóságom tükörcserepei A kerékkötő Megvallom őszintén, majdnem egy évig haragudtam Tolnai Dali Jánosra. Éppen úgy, mint azokra az iskolaigazgatókra, akik semmibe veszik kollégáik (mondjam úgy: beosztottaik) újító törekvéseit. Kevés magyar költő írt a szocialista Szlovákiában hasonló nívójú első verseskönyvet, mint Barak László. Talán csak Kulcsár Ferenc, Varga Imre és Bettes István könyveit említhetné e sorok írója. Barak László indulása mindenképpen szerencsésnek számít, íme: egy cím nélküli, impresszionista verstöredéke, amit szívesen idézek. A muzsikusok szaporábban váltanak dallamot Gyülekeznek, leülnek sorra a járdaszegélyre, s végül már a magasból hallod a hegedűket. Vagy egy másik vers: Ott ahol az időfa áll — tövében elszórt gyümölcsök —, sírok fekszenek, encián virít anyóka üldögél. Piciny kezén a bőr, akár a békanyál; anyóka üldögél, ölében encián... A költő második könyve is kiadás előtt áll. Tehát: minden rendben volna. A tehetséges ifjú alkotó a most indulók között a leginkább beérkezettnek számit. És ... bizonyára én, aki ennek a költőnek immár évek óta barátja vagyok, egy fikarcnyit sem vennék el Ünnepének a fényébőL nem zajgatnám, nem kicsinyíteném eredményeit, nem szállnék vele vitába, nem okoskodnék, ha évekkel korábban nem jelenteti meg az Irodalmi Szemlében az írói vallomását. Tucatszámra készülnek hasonló szövegek, írói, művészi ömlengések. Barak László Valóságom tükörcserepei c. vallomása számomra mégis más volt. És azóta csakis arra gondolok, hogy ez a költő tartozik nekünk egy megrázó, s hallatlanul hiteles én-regénnyel. És ezt az „én-regény-világot" csipegeti, darabolja, hígítja, verssorokba tördeli: mint aki nem bízik igazán önnön tehetségében; mintha készakarva három lépés távolságba szeretne kerülni önmagával, sorsával, lényének lényegeivel: Anna három gyereket szült: Virágot, Bálintot és Esztert Virág négy nappal a születése után meghalt Egy pecséttel ellátott igazolást adtam a férfinak, óriási könnyzacskói voltak, valahogy nagyon beleillett a boncterem előszobájába. A kezdeti lendületből két könyvre is futotta. így Barak László lesz a most indulók közt az első kétkötetes költő. 14
