A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-21 / 34. szám

Hallottuk- olvastuk-láttuk Innen-onnan KÖNYV Virágok vetélkedése (Fafaragások kalotaszegi kapukon és ház­oromzatokon) Ismét a kezünkbe került egy gyönyörű könyv — az Európa könyvkiadó Magyar Helikon sorozatában — amely a szegény emberek, a kalotaszegi csodakezű magyar parasztem­berek fafaragó művészetéről ad hírt, egy olyan művészetről, amely mindig a férfiak dolga volt, és egyben nagyszerűen érzékelte­ti a nép anyagismeretét, teremtökészségét. Egy olyan művészetről tudósit, amely szerke­zeti formáit a gótikától tanulta, de az ará­nyok meghatározása, az alaprendi elrende­zés logikája már tisztán a magyar nép észjá­rását tükrözi. Faragott kapufélfák, kiskapuk és befedett íves nagykapuk, az ún. székelykapuk, tornác­oszlopok, tornácok fából faragott áttörtén fűrészelt ívei és mellvédjei, áttöréssel díszí­tett deszka házoromzatok, faragott ajtó- és ablakkeretek csodálatos fényképei alkotják a könyv anyagát, melyet népdalok és népballa­dák válogatott gyöngyszemei egészítenek ki: Szerelem, szerelem, Átkozott szerelem, Mért nem virágoztál Minden fatetején. Minden fa tetején. Dióág levelén, Hogy szakasztott volna Minden szegény legény. Ezeken a fafaragásokon szinte burjánza­­nak a növényi motívumok: az indák, tulipá­nok, az akantusz- és palmettalevelek. A magyar nyelvterületen is egyedülálló művé­szet pompázik e könyv lapjain. Remélhetően mindenki számára igazi kikapcsolódást, szellemi értékeink alaposabb megismerését jelenti e könyv áttanulmányozása, hiszen Kútvölgyi Mihály kiváló felvételein keresztül betekinthetünk egy ma is virágzó ösiességét magán hordó népi művészet legszebb emlé­kpihp Trugly Sándor Vargha Kálmán: Berda József Berda József ma is csavargó-költőként él a köztudatban, sokan villonai tulajdonságokkal ruházták fel ezt a „nagy gyermek"-et, aki vaskosságában is szelíd volt s kimondott igazságaiban a világ ellen védekezett. Be­vándorolt szlovák szülők gyermeke volt, An­gyalföldön született és Újpesten ütötte föl tanyáját. Autodidakta volt, de ez nem von le semmit eredetiségéből. „Szemérmesen val­lom be: autodidakta vagyok. Ossz végzettsé­gem négy elemi. Erről nem szívesen beszé­lek, mert sokan kultuszt csinálnak ebből. Autodidaktának lenni nem mindenáron erény, és nem mindenáron bűn. Erény — maga a MŰ ..." — vallja egyik rádiónyilat­kozatában. Vargha Kálmán könyve, amely a Szépiro­dalmi Könyvkiadó „Arcok és vallomások" sorozatban jelent meg hézagpótló mű. Méltó helyére teszi Berda Józsefet, akinek tehetsé­gét a harmincas évek elején még Németh László is kétségbe vonta. A költő „Öröm" című könyvének megjelenése kapcsán írja róla Németh: „Mennyi ideje, hogy József Attila csavargó-lírájával foglalkoztunk? S íme, egy tótszemü József Attila! Őszintébb csavargó, de szelídebb legény .. . Rokon­szenves gesztusé, de nagyon igénytelen köl­tő bontakozik ki ebből a kötetéből. Az olyas­féle apró-cseprő verssel szemben, mint az övé, csak egy követelésünk lehet: hogy töké­letes legyen. De hol vannak ezek a versek a tökéletességtől?" Ma már tudjuk, hogy Berda nemcsak jó, de eredeti költő is volt, fenomén. Vargha könyve a Berdáról kialakított előnyös képet teszi még rokonszenvesebbé, azt a sokágú, különös életet, élet-szövedéket hozza premi­er plánba. Csavargó volt, ágyrajáró, sokszor pénztelen és éhes, de soha sem megalkuvó, talpnyaló, törleszkedö. „Az ember legyen ember önmagából minden merev tendencia nélkül . .. Mert csak az igaz, ami önmagun­kon keresztül — mindenkiért igaz lehet! . . — vallotta. Hedonista, epikureista volt? Annak mond­ta magát s mért is szégyellte volna. „Ez a böfögés, pajtás, ez a tündöklő szemtelenség már aranyat ér, egész mennyországot akár. Tudom, úri ízlésed zavarja ez a közönséges művelet, de én/ ínyenckedö eretnek, ebben már csak a kövér püspököknek/ adok igazat; csak nekik, akiknek terebélyes pocakjuk van s jó/ falatok láttán meg-megcsillan még szemükben a kenetes mosoly . .." Kocsmázó, borivó, vaskos történetek hőse, rajongó természetjáró, csavargó, barátokat szívére ölelő, a sértésig szókimondó és még ki tudja milyen jelzőkkel illetett ember volt Berda József. Elismert és ócsárolt költő, aki több, mint húsz kötetet adott ki, megjelent a Nyugat-ban, megkapta a Baumgarten- és József Attila-díjat, pártfogoltja volt Kosztolá­nyinak, barátja József Attilának és számtalan írónak, művésznek, csavargónak. Mint Var­gha Kálmán sommázza: „Utánozhatatlan volt az élete, utánozhatatlan a költészete." Ma­gatartása és költészete így fonódott szerve­sen egybe.-dénes-HANGLEMEZ Toto Cutugno profillemeze Az OPUS, legfiatalabb hazai zenemű- és hanglemezkiadó vállalatunk igen következe­tes, ötletes és tartalmas kiadási terveivel nemcsak hazai komolyzenei és könnyűzenei alkotó- és előadóművészeinknek vált fóru­mává és propagátorává, hanem kiadói tervei­be rendszeresen beleveszi a külföld zenei kiválóságainak — a lehetőségek adta keretek közötti — bemutatását. Vonatkozik ez a külföldi popzenére is, s fenti megállapítá­sunk egyik legújabb bizonyítéka az a profille­mez, amely az olasz popmuzsika új csillagát, Toto Cutugnót mutatja be a popzene hazai barátainak. Toto Cutugno igen sokoldalú művész: énekes, zeneszerző és az ötletes és újszerű hangszerelés mestere. Amikor néhány évvel ezelőtt üstökösként tűnt fel az egyébként is magas színvonalú, a világ élvonalába tartozó olasz popzene berkeiben, a zenekedvelő kö­zönség és a szakmai kritika egyaránt felfi­gyelt fülbemászó, melodikus, valóban ola­szos jellegű, könnyed rugalmassággal és nagy hozzáértéssel felépített dalaira, melye­ket ráadásul ő maga hangszerelt és adott is elő. Nemcsak szerzeményeinek dallamossá­ga, lüktetése és temperamentuma, de hang­jának tisztasága, érett interpretáló képessé­gei is rögtön sok hivet szereztek művészeté­nek. Hangversenysorozatok, 4 nagylemez és számtalan kislemez jelzi diadalmas bevonu­lását az olasz popzene legfelsőbb régióiba. A világszerte jól ismert, és számontartott San Remo-i könnyűzenei fesztiválon aratott diadala jelentette eddigi pályafutásának csú­csát, ahol „Solo női" („Csak mi") című dalá­val elnyerte az egyik födíjat. Ez a győztes dal és még további 11 szerzeménye szerepel az Jnnamorata, innamorati, innamorato" cím­mel megjelent lemezen, mely az Opus és az olasz Carosello hanglemezgyártó vállalat kö­zös gondozásában látott napvilágot és bizo­nyára megörvendezteti majd a szép olasz dallamok, a színvonalas popmuzsika kedve­lőít Sági Tót Tibor MŰVELŐDÉS Őstörténet — „ emberközpontú régészet" Az ipolysági Honti Közművelődési Klub ezévi előadássorozatának értékes színfoltja volt a László Gyula régészprofesszorral való talál­kozás. László Gyula a magyar és a nemzet­közi archeológia kiemelkedő alakja; fő kuta­tási területe a finnugor őstörténet, a népván­dorlás és a kalandozások kora. Munkásságát erős néprajzi érdeklődés jellemzi. Közel negyvenévnyi tanári működése alatt régész­nemzedékek egész sorát nevelte. Bóna István professzornak, a legidősebb tanítványnak azon állítása, miszerint László Gyula tanításában „forradalmian új volt em­berközpontú régészete", az ipolysági elő­adás alkalmával is igazolódott. Az előadó közvetlen hangon, népszerűén és figyelem­­keltően beszélt munkájáról, a kutatások ed­digi eredményeiről. Említett előadását azáltal tette még érde­kesebbé és emlékezetesebbé, hogy a lelkes közönséget amolyan rögtönzött szellemi utazásra, képzeletbeli ásatásra invitálta meg. A képzeletbeli „kalandozás" során bevezette hallgatóit a régészet titkaiba; feltárta előttük a késő avarok s Árpád magyarjainak temető­it, egykori szálláshelyeit. Beszélt a „nyereg alatt puhított hús" evéséről szóló állítás igazságtartalmáról és hazugságkövetkezmé­nyéről, szólt őseink temetőinek és nagycsa­ládjainak szigorú rendjéről stb. Hangsúlyoz­ta, hogy a honfoglaló magyarság komoly földműves nép volt; fegyelmezett katonai erővel rendelkezett, tehát nem hordanépként viselkedett. Leszögezte továbbá azt is, hogy Árpád népe a Duna-medencében már ma­gyarokat talált. A késő avarok kilétére követ­keztethetünk egyébként a régi helynevekből, van már a honfoglalás korában meglévő itteni magyar szolganevekből is. A professzor az előadást követő izgalmas beszélgetés során ismételten hangsúlyozta, hogy az őstörténetkutatásban nem lehet fik­ciókat, merev állításokat leszögezni. A ré­gésznek olykor a bizonytalanságot is el kell viselnie. Az előadó André Gide francia író egyik mondását idézve fejezte be a vitát. Ez körülbelül így hangzik. „Figyeljetek azokra, akik az igazságot kutatják; de óvakodjatok azoktól, kik azt mondják, hogy azt megtalál­ták!" Csáky Károly A tízéves Celina kölcsönadta az ötéves Dixie majomlánynak a kazettás magnója fejhallgatóját. Valószínű, hogy a legjobb számokat hallgatta, mert egész extázisba esett. Kazahsztán és Nyugat-Szibéria iparosodó vidékeinek egyik gyorsan fejlődő fiatal városa Tyemirtau. A város lakóinak átla­gos életkora nem több, mint harminc év, legjellemzőbb tulajdonságuk pedig, hogy szeretnek sportolni. Öt stadion, négy úszócsarnok, két vízi állomás, huszonöt sportcsarnok és műjégpálya várja a fel­üdülést keresőket. A város 228 ezer lako­sa közül 78 ezer aktívan sportol. A külföl­di turisták mindig csodálkozva állnak meg, ha ilyen képet látnak, ahol együtt fut az öreg és a fiatal. Az ausztráliai Sun City — napsugaras város — bátran lehetne az ausztráliabeli Disneyland. Mindent megtalálni benne: egy őskori sárkány szobrát csak úgy, mint Neptun istenét vagy az őslakókat formáló hatalmas kőfejeket. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom