A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-21 / 34. szám
Nem meseország! Pedig olyan ez a gyönyörű házikó. A kozmogyemjanszki Nyikolaj Melnyikov traktoros háza valamenynyi díszítését maga faragta ki. A Szexis hétvége című olasz—francia filmben négy régi ismerős is felbukkant: Rossana Podesta, Sylva Koscina, Catherina Spaak és Beba Loncar (a képen). Egészen egyszerű és ügyes zuhanyozót találtak ki Franciaországban. A húszliteres fekete műanyagból készült tartályban két és fél óra alatt 22 fokos külső hőmérséklet esetén a napsugarak hatására 33 fokosra hévül fel a víz. Ezután már csak meg kell dönteni a kannát és aláállni s lehet zuhanyozni. Tény és való, hogy a múltban nagyon sok tehetség elkallódott, különösen a szegény emberek soraiból. A veleszületett adottság megmaradt adottságnak, a legtöbb esetben csiszolatlan drágakőként belesülylyedt az adott kor társadalmának a posványába, hogy kiteljesedés helyett örökre elvesszen. Ki tudná megmondani, hogy ilymódon hány tudóssal, művésszel, íróval és feltalálóval lett szegényebb az emberiség?! Ha felmérést végeznénk azzal a céllal, hogy hány gyerekkori vágy, terv, álom valósult meg, sőt a tehetséges „kész emberek" közül is hánynak teljesedett ki a sorsa egészen, úgy gondolom, eléggé lehangoló kép tárulkozna elénk. Ezek után talán ellentmondásként hangzik, mégis annak vagyunk a tanúi — szerencsére, hogy az igazi tehetség sosem hátrál meg, hanem dacosan összeszoritva a fogát küzd, harcol még akkor is, ha hadilábon áll a szerencsével és elbukik. Ki ne tudná, hogy sokszor elég az életnek egy mozzanata, elég egy parányi szerencse ahhoz, hogy kinek-kinek az útja felfelé íveljen s elérje a célkitűzéseit. Vannak emberek, akik csak az élet delelőjén jutnak el oda és csinálják azt, amit egyébként egész életükben szerettek volna csinálni. Egy ilyen kissé későn révbe ért embernek a sorsát vázolom fel, aki egyébként elégedett a sorsával, pedig másként is alakulhatott volna az élete ... Viczay Pál bratislavai születésű, ötvenkét éves szerény ember. Felesége banktisztviselő, a lánya harmadikos gimnazista. Apja. a péksegéd — bár senki sem tanította — szépen hegedült. Anyja a házimunka végzése közben mindig énekelt. Abból a fajtából való, akire azt szokták mondani, hogy csalogány ül a torkában. Tehát nyilvánvaló, hogy Viczay Pál a zene szeretetét és kitűnő hangját a szüleitől örökölte, s hogy miért nem lett belőle országos- vagy európai-hírű énekes, úgy gondolom, nem nehéz kitalálni. Pedig operaszínpadra született. Már harmadikos elemista korában tagja volt a Csáky-iskola gyermekkórusának. Később a Madách-utcai gimnázium kórusában énekelt három évig Schleicher László tanár vezetésével. Akkoriban ismerkedett meg Kodály, Bartók, Ádám Jenő és mások műveivel. Ott és akkor jegyezte el magát a kórusmozgalommal. A második világháború nehéz évei alatt ide-oda vetette a sors, de megúszta ép bőrrel. A felszabadulás után elvégezte a négyéves zeneiskolát. Ott kapott komolyabb zenei képzést Vlková-Smutná tanárnőtől, zeneelméleti oktatást pedig Križan Ernőtől. Az idő rohant, feltartóztathatatlanul peregtek a hetek, hónapok és sodorta, sodorta magával az ifjú Viczayt. Három évig tagja a rádió énekkarának Ladislav Slovák karnagy vezetésével. Akkor már ismerte Smetana, Dvorák és Beethoven műveit. Közben két évig — hogy pénzt is keressen — klarinétozott és szaxofonozott a főiskola tánczenekarában. Mindez hozzájárult az általános zenei képzéséhez, ritmusérzékének a fejlesztéséhez. Katonáskodása idején tagja a Nálepka kapitányról elnevezett Katonai Művészegyüttesnek Bratislavában. Szólókat is énekelt és a kórus hangképzője volt. Leszerelése után Ján Strelec főiskolai tanár és Ján Zimmer zeneszerző készítette fel Viczay Pált az államvizsgára. 1955-ben sikeresen levizsgázott, azaz képesítést szerzett arra, hogy zeneiskolában taníthat. De nem tanított. Ha lehet, még mozgalmasabb évek következtek az életében. Megalakulásától kórustagja, szólóénekese és hangképzője a Magyar Népművészeti Együttesnek. Az együttes feloszlatása után a CSEMADOK kerületi titOklahoma: Farmer Mozart. Idomeneo, „Krétai nemes" Verdi: Irubadur, olasz katona kárságának a dolgozója keleten, majd a Népművelési Intézet zenei szakelőadója, nyolc évig az Ifjú Szívek igazgatója — természetesen alapító tagja, négy évig másodkarnagya és hangképzője. A CSEMADOK KB-ra 1970-ben került. Előbb zenei szakelőadó és a CSMTKÉ titkára, 1974-től pedig a KB népművészeti osztályának a vezetője. Mennyi lótás-futás, mennyi gond és baj, hány átvirrasztott éjszaka, hány bukás és kudarc, s mennyi sikerélményből fakadó öröm — szinte felsorolhatatlan! Az operaszínpad helyett tehát maradt számára a kórusmozgalom fejlesztése. Hangyaszorgalmú tevékenységével nagyon sokat tett a mozgalomért. Még ma is rendkívül büszke arra, hogy a Népművelési Intézetben 1957-től sikerült beindítani a hazai magyar zeneszerzők műveinek a kiadását, hogy 1961 -ben sikerült megvalósítani a felszabadulás utáni első országos énekkari és népizenekari találkozót Zselizen, hogy részese lehetett a CSMTKÉ magas művészi színvonalának az elérésében, hogy az énekkar kiváló szereplésével dijakat nyert hazai és külföldi versenyeken, s így méltón képviselte az egyetemes csehszlovákiai kórusmozgalmat. Mindezen túl azonban Viczay Pál még ötvenéves fejjel sem mondott le az operaszínpadi szereplésről. Még egy utolsó nekirugaszkodással kereste és kutatta régi vágyai — legalább részbeni — megvalósulásának útját, illetve annak a lehetőségét. Nem fáradozott hiába. Megtudta, hogy az NSZK- ban az egyes operaházak énekeseket keresnek, mivel náluk sok az operaház és aránylag kevés az énekes. Azt is megtudta, hogy szeretik, magasra értékelik és előszeretettel szerződtetik a „keleti országokból" jelentkező énekeseket, mivel itt nálunk nagyon színvonalas a zenei képzés, s köztudottan kitűnő az énekesek hanganyaga. Viczay Pál megragadta a kínálkozó alkalmat és a Slovkoncert közvetítésével 1981 tavaszán elutazott az ország déli részében fekvő, 160 ezer lakosú városba, Pforzheim-be. Ott részt vett a Stadttheater igazgatósága által meghirdetett próbaéneklésen. A próbaéneklés nagyszerűen sikerült. A kötelező két-három ária eléneklése helyett neki csak egyet kellett, s nyomban megkötötték vele a szerződést az 1981— 82-es évadra. S hogy milyenek az ottani viszonyok és a munka? Együtt jár a fény az árnyékkal. Általában keveset politizálnak az emberek, pedig a nehéz világgazdasági válság az ő életükre is rányomja a bélyegét. Ami viszont meglepő, az ifjúság körében igen erős a békemozgalom gondolata. Nem akarnak háborút, és azt ki is nyilvánítják. Nyugodtan, békében szeretnének élni és dolgozni. Ami pedig a munkát illeti: szigorúak a követelmények. A precizitás és a pontosság jellemző minden vonalon. Már egyetlen hibás lépés, egyetlen percnyi késés is komoly következményekkel jár, de nem is fordul elő hiányosság. Egyébként a színház zenei részlege 10 bemutató előadást tart évente, azaz egyet havonta. Az elmúlt évadban például 5 opera, 3 operett és 2 musical bemutatására került sor. A munka menete: naponta próba, 18 előadás havonta, azonkívül egy-egy évadban 30 tájelőadást valósítanak meg mintegy 200 kilométeres körzetben. Az elmúlt évadban Mozart: Idomeneo; Puccini: Pillangókisaszszony és Verdi: Trubadúr című operája aratott megérdemelt nagy sikert. Az Egy éj Velencében című operett és az Oklahoma című musical szintén nagy siker volt. Ami a közönséget illeti: hozzáértő, szereti a színházat, sok a bérletes. Az ifjúságot szintén jól megszervezik, ami által növekszik a látogatottság. Viczay Pál munkájával elégedett a színház igazgatósága, amit az is bizonyít, hogy az 1982— 83-as évadra újabb szerződést kötöttek vele. S hogy mindehhez mit szól a felesége és a lánya? Megértőek. Jól tudják, hogy adottságának, tehetségének, régi vágya teljesülésének ez az utolsó, a soha vissza nem térő lehetősége. S ha kissé megkésett is a virágzás, ha kissé fanyar is a gyümölcs íze, mégis emberi méltóságot emelő és kemény emberi sorsot szépítő kiteljesedés. LOVICSEK BELA 9
