A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-21 / 34. szám

A Csemadok életéből képes. A többiek Rencésné Nagy Irén, Sárai István, Csintalanná Papp Szilvia, Papp Aranka, Vörös Éva, Sárai Éva. Gáspár Kornélia, Hencz Júlia, Rancsi Dezső, Csintalan György, Szalainé Szuh Annamária és Németh Árpád mindnyájan odaadó tagjai az irodalmi színpadi csoportnak. Lássuk, kikből lettek a vezetők. Mi kellett ahhoz, hogy erőt érezzenek magukban az élre álláshoz. Luczáné Sárai Sárit kérdezem: — Mit csinálsz, ha éppen nem szavalsz? — Lehet, hogy éppen verset olvasok. Rengeteg verset, minden kezembe kerülőt elolvasok. — Ánnyira szereted a verseket? Válogatás nél­kül mindent „veszel"? — Egészen más oka van a versek iránti érdeklő­désemnek. A helyi óvoda igazgatója vagyok s a gyerekekkel minden évben betanulunk valamit. Színpadra vittük már a Tikiriki-takarakot Simkó Tibortól. Kulcsát Kulcsár Ferenc Dióhintójával is próbálkoztunk és jártunk Csigaháton Gyurcsó Ist­ván könyvének alapján. Mindhárom költővel talál­koztak is a gyerekek. — Szóval nem csak szabad idődben, hanem a munkahelyeden is gyakran szavalsz. Honnan ered benned a szépi iránti ily mérhetetlen vágy? — Léván, az óvónőképzőben, Gergely József magyar szakos tanár öntötte belém a mindig tenni vágyó lelket. Tanítani a dunaszerdahelyi járásba kerültem, mégpedig egy kedves kis faluba. Gom­bára. Négy és fél évig voltam heti bejáró. Közben férjhez is mentem, megszületett az első gyerme­künk, de én csak maradtam. Ebben az időben Dunaszerdahelyen voltam tagja a Fókusz irodalmi színpadnak. Hogyan is bírnám ki itthon tétlenül? Annál is inkább nehéz lenne, mert a csslád másik tagja, Lucza Imre, a CSEMADOK helyi szer­vezetének elnöke, s úgyis haza viszi a „tenni kéne valamit" örök hajtóerejű gondolatot. — Imre, te honnan indultál? — Itt születtem, itt jártam iskolába, Komárom­ban a magyar tannyelvű gimnáziumban érettségiz­tem, utána gondoltam egyet és jelentkeztem a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára. Felvettek s min­den probléma nélkül el is végeztem. Ugyanis itthon akartam maradni a falumban, a községünk pedig mezőgazdasági körzetben fekszik. Agrármérnök vagyok, de meliorátor a szakmám. — Ez ritka szakma, hol érvényesíted a tudáso­dat, mi a napi elfoglaltságod? — Mondjam el egy munkanapomat? Hát az fantasztikusan sokrétű. Itthonról kora reggel indu­lok, Komáromban az Állami Vízügyi Igazgatóságon tervezőként dolgozom. Gyakran járok szolgálati útra, az egész kerületben dolgozunk. Az öntözéssel foglalkozunk a legtöbbet. Nagy kiterjedésű öntöző­­berendezéseket állítunk munkába. Terepszemlével kezdünk, felmérjük a lehetőségeket, a terepviszo­nyokat. megállapítjuk, van-e a közelben víz. Min­den járásban van egy meliorációs központ, ott összesítik a szövetkezetek igényeit, a lecsapolást. a csatornázást, a munkálatok tervezését és kivite­lezését mi végezzük. — S munka után mit szoktál itthon csinálni? — Unatkozni még nem értem rá. Az elmúlt megbízatási időszakban alelnöke, most titkára va­gyok a helyi nemzeti bizottságnak. Rettentő sok ügyet kell intézni. Kéthetente tartunk tanácsülést, figyelemmel kísérjük a bizottságok munkáját, a honvédelmi bizottságnak elnöke vagyok. Így már érthető, hogyan jöttek össze Hetényben a jó munkához szükséges kellékek. Már csak arra vagyok kíváncsi, mikor találkozott Szalai Miklós először az irodalmi színpadi mozgalommal. — Engem valószínűleg Érsekújvárban ért a „fer­tőzés". Ott még csak műszaki ember voltam. Azután a katonaságnál gyakran forgattam Paul Eluard verseskötetét, akkor érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy az antifasiszta költészet eme remekeit sok-sok emberrel megkell ismertetni. — Hat évvel ezelőtt érettségiztél az érsekújvári Közgazdasági Szakközépiskolában. Megtaláltad-e a számításodat, a helyedet az életben? — Érettségi után a komáromi Jednota fogyasz­tási szövetkezetben kezdtem dolgozni, mint leltá­rozó. Novembertől étterem és vendéglő vezetője vagyok. Ez nagyon felelősségteljes munka. Huszon­hat ember van a kezem alatt és mind idősebb, mint én. Nehéz úgy rendet tartani, hogy mindenkihez jó legyek, de szeretem csinálni. Örömmel megyek a munkába és örömmel jövök haza, mert itthon is a jó vár. A kedvtelésemnek élhetek itt is, ott is. S ez a másik nem megy a családi élet rovására, mert a feleségem is velem tart. — Terveid? — Egy fantasztikus, sci-fi szerű, vemei hangula­tú műsort szeretnék összeállítani. Abban ki lehetne használni a pantomin és a dzsessz-balett elemeit. Az „öregek" példamutatását, itt most a népmű­vészeti együttes sikereire gondolok, amely már Dékány György elnöksége idején is nevet, rangot vívott ki magának a járásban, a fiatalok követik. Elkerülve a faluból, magukévá teszik tanáruk sza­vát, a nagyobb művelődési házak sikeres csoport­jának munkájából is ellesnek valamit, s haza térve szeretnének valami hasonlót, ha lehet, jobbat al­kotni. így azután Hetényben nem hal ki a népművé­szet iránti tisztelet, a hagyományok ápolása, de a legmodernebb irodalmi színpadi feldolgozást is „veszi" a közönség. Fister Magda Prandl Sándor felvételei MEGTÁRGYALTÁK A XIII. HATÁROZATÁT A CSEMADOK losonci (Lučenec) helyi szer­vezetének vezetőségét csak dicsérni lehet azért a kezdeményezésért, hogy kihasználva azt a lehetőséget, hogy június végén a CSE­MADOK KB-nak Elnöksége Losoncon tartot­ta meg júniusi ülését. A szervezet városi vezetősége úgy döntött, hogy ezen a napon este tartja meg az esedékes félévi értékelő tagsági gyűlését. így azon résztvehetett szö­vetségünk országos elnöke Sidó Zoltán és Lukács Tibor vezető titkár. Megjelent továb­bá a városi nemzeti bizottság kulturális osz­tályának a vezetője, Lipták Ferenc elvtárs. Közel százan vettek részt a CSEMADOK tagsági gyűlésén. Igaz, mozgósított az a tény, hogy a tagság személyesen találkozhat szövetségünk két új tisztviselőjével. Az első félévben végzett munkáról a városi szervezet elnöke, Bednár József számolt be a jelenlevő tagságnak és vendégeknek. Továbbá ismer­tette a második félévre betervezett akciókat, és azt, hogy szövetségünk miképpen fogja megvalósítani városi méretben a XIII. orszá­gos közgyűlésünkön kitűzött feladatokat. Az elhangzott értékelő beszámolót, és az előt­tünk álló feladatok ismertetését élénk vita követte. A vitában felszólaltak a jelenlevő vendégek: Sidó Zoltán és Lukács Tibor. Országos elnö­künk vázolta a XIII. országos közgyűlés távla­ti programjának a jelentőségét, és azok meg­valósításának össztársadalmi szükségszerű­ségét. Behatóan elemezte a tagsági alap állandó bővítésének a jelentőségét, és a szervezeti élet megszilárdítása mellett a rendszeres, tervszerű munka igényét hang­súlyozta. A városi szervezet tevékenységét értékelve, kifejezte azon véleményét, hogy a CSEMADOK-nak Losoncon is a jövőben még eredményesebb munkát kell végeznie. Sok­kalta jobban ki kell használnia a mindenkori vezetőségnek a meglévő tartalékokat. Bát­rabban kell közeledni a fiatalság felé. Tény, hogy városunkban az 1950—1975-ös KÖZGYŰLÉS évekhez viszonyítva, a népiszínjátszás, és a népitánc-mozgalom stagnál. Az elmaradt ténykedés okát indokolni lehet, de szerintem semminemű objektív indoklás sem viszi előbbre a hiányolt ténykedésünket. A veze­tőségi gyűléseken már nagyon sokszor el­hangzott az aktivizálás jelszava, de mind a mai napig nem kellő határozottsággal. Pedig az idő sürget, cselekedni kell minél előbb! Félre kell tenni a „kishitűséget", el kell kez­deni a munkát az arra rátermett és kezdemé­nyező fiatalokkal. Tudomásul kell venni, hogy a fiatalítás minden területen, kulturális és a sporttevékenységben is, eleinte a színvonal, az elért minőség rovására megy. De ez törvényszerűség, és ennek meg kell történ­nie, ha nem akarunk csak a régi „babérjain­kon" pihenni. Tény, hogy az újrakezdés nem ígér mindjárt országoshírű sikert, de konkrét tények bizonyítják járásunkban is (Fülek), hogy az újrakezdés, a fiatalokkal való munka hasznos és Ígéretes lehet. A pesszimizmus, a tétlenség viszont csak késlelteti kulturális életünk újbóli kibontakoztatását. A CSEMA­DOK losonci városi szervezet vezetőségének ezért nagyobb gonddal és kitartó szorgalom­mal kell érvényre juttatni saját határozatait a fentebb említett csoportok (színjátszó, eszt­­rád, tánccsoport, énekkar) újjászervezése ér­dekében. Nem helyes, hogy megelégszünk (kényelmi szempontból) csupán a különböző hagyományőrző emlékestek, író-olvasó talál­kozók, ismeretterjesztő előadások szervezé­sével. Losonc város múltja, ennél sokkalta többre kötelezi a CSEMADOK városi szerve­zetének vezetőségét, tagságát, és lakosságát egyaránt. Szerény tapasztalatom szerint, ha ezekről a problémákról nemcsak beszélünk, de cse­lekszünk is, ismét pezsgő kulturális élet foly­hat a CSEMADOK helyi szervezeteiben, s ez magával hozza az illetékes városi, járási, állami és pártszerveinek erkölcsi és anyagi támogatását is. Csák István Akva rel I - kiá 11 ítás Érdekesnek bizonyult dr. Tóth Elemér orvos, amatőr festő­művész kiállítása az érsekújvári (Nové Zámky) Szakszerveze­tek Háza kiállítótermében. A CSEMADOK érsekújvári helyi szervezete és a Szakszervezetek Háza közös rendezésében kiállított képek tetszést arattak a közönség körében. Az életmű-kiállításon Tóth Elemér ismert akvarellista negy­venöt képét tekinthették meg a látogatók. A képek jól érzékeltették az amatőr festőművész több mint három évti­zedes fejlődését. Első munkái még realisták, technikájában, művészi felfogásában azonban szemmel látható előrehala­dás tapasztalható. A zebegényi Szőnyi István múzeum nyári festö-szabadiskoláján néhány nyáron át részt vett. Az itt tanultak alapján palettája színesebb lett, s technikailag és kompozíció tekintetében művészibbek lettek munkái. Fő témája a fa, amelyet csodálatos módon fest. Termé­szetszeretete árad minden képéből. Szereti szülővárosát, Érsekújvárt. Több mint ötszáz festménye között nem találunk kettőt sem, amelyek egyformák lennének. Azt tartja, hogy minden művésznek, akár amatőr, akár hivatásos festő, min­dig újat kell alkotni. Szülővárosa iránti vonzalmát is kiérezzük a képekből. Előszeretettel örökíti meg Érsekújvár régi utcáit, amelyek a város régi hangulatát idézik. Tájképei között több olyat látunk, amelyek Szlovákia legszebb vidékeit örökítik meg. Tóth Elemér képei optimisták, vidám hangulatot áraszta­nak. Az életmű-kiállítás mind a szakértők, mind a képzőmű­vészetet kedvelők körében nagy tetszést aratott. Hofer Lajos Proháczka István felvételei A Duna őrei Pipa utca 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom