A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-14 / 33. szám
Nagy sikerrel mutatta be a moszkvai Majakovszkij Színház kamaraszínpada a Gyíkocska című Alekszandr Volosin színművet. A darab: példabeszéd a hűségről és a szerelemről. Rokonai és legszűkebb baráti körének tagjai búcsúztatták a 150 lakosú Boissysans-Avoir nevű kis francia falucska temetőjében a 43 éves korában elhunyt Romy Schneidert. A sírt, amelyben végső nyugalomba helyezték, eredetileg tíz hónappal ezelőtt elhunyt fia, David számára vásárolta. A zártkörű búcsúszertartásról hárman távol maradtak: édesanyja, aki összeroppant lánya halálának hírére, kisleánya, aki nem tudja még, hogy elvesztette édesanyját, és Romy Schneider életének első és legnagyobb szerelme, Alain Delon. Delon a temetés idején Romy Schneider párizsi lakásán tartózkodott, ott búcsúzott ifjúkori szerelmétől és barátjától. A zene és a sport megszállottjai előbb hordozható rádiókkal, majd a csendháborítás vétkét elkerülendő, fülhallgatós készülékekkel járták az utcákat, tereket. Eztán csak e szemüveget kell orrukra illeszteni, egy mozdulat, s máris megszólal a napszemüveg szárába épített, keresővel, füldugóval ellátott mini-rádió. Ha valaki nyomon követte Soltész Rezső zenei pályafutását, megdöbbenve figyelhette a tavalyi táncdalfesztiválon előadott és az azóta eltelt időben elhangzott dalait. Hiszen Soltész a Corvinában még rockzenét játszott, ezt akarta a kérészéletű Oxigénben is. Hogy került hát a német hatást tükröző hagyományos tánczene előadói közé? Ha alaposabban figyelembe vesszük csaknem húszéves zenei múltját, a stílusváltás már nem tűnik annyira természetellenesnek. Az 1945-ben született basszusgitáros és énekes első ismertebb együttese a Rangers volt, mely az 1968-as Ki mit tud-on tűnt fel. A versenyben második helyezést értek el és ez némi népszerűséget szerzett az együttesnek. 1970-ben már Corvina név alatt futott a zenekar, lassan felhagytak a külföldi számok másolásával és áttértek az önálló szerzemények előadására. 1972-ben újabb siker: a táncdalfesztiválon harmadik helyezést érnek el, 1974-ben felvették első nagylemezüket, mely a Corvina címet viseli. Ekkorra a beat mítoszai már Magyarországon is teljesen szertefoszlottak. A sikeres zenekarok elszakadtak a közönségtől, ambíciójuktól és zenei tudásuktól függő színvonalú zenét produkáltak. Az ifjúsági mozgalmakra már nem voltak hatással, a közönség számára már nem egy életformát közvetítettek, csak az igényesebb szórakoztatás feladatát töltötték be. A beatkorszak külső jegyei azonban még megmaradtak, látszólag fenntartva az elmúlt idővel való folytonosságot, eltakarva azt a lényeges és alapvető változást, ami a zenekarok szerepében bekövetkezett. A megőrzött és átmentett külső jegyek közé tartozott a látszólag nonkonformista magatartás, az együttes és a közönség közvetlen kapcsolatának (látszat) fenntartása. Minden azt sugallta, hogy a zenészek és a közönség közt minden a régi, továbbra sincs különbség köztük. A Corvina szintén élt ezekkel a külső jegyekkel, melyek alapján az átlaghallgató úgy gondolhatta, hogy ők is a rock vonulatához tartoz-LAPSZÉL HELGOLAND MESSZE VAN? Az Északi-tengerben, a nyugat-német partok közelében van egy szép nevet viselő sziget — Helgoland. Sokéig nem tudtam róla semmit, az itt élő emberekről pedig még annyit sem; s bizony most sem tudok többet annál, mint hogy Helgolandban nehéz kenyér a halászat. Ennek is csak véletlenül bukkantam nyomára, amikor germán és kelta regéket és népmondákat olvasgattam a minap, s az egyik történet éppen azt magyarázta, hogy miért is olyan nehéz Helgolandban halászni? Tehát: miért? Merthogy nem volt mindig az, annyi bizonyos. Sőt, olyan sok hering úszkált valaha a helgolandi partok közelében, hogy a férfiak alig győzték a partra szállításukat, az asszonyok a pácolásukat. De a heringek csak nem és nem akartak fogyni, s mind sűrűbb és sűrűbb rajokban keresték föl a megnevezett partokat. A szigetlakok pedig, akik időközben elég szépen megtollasodtak a tengernyi hal jóvoltából, egy szép napon végleg megelégelték a heringek eme nagy bőségét, s ki sem mentek többé a tengerre. Ám a halak továbbra is csak jöttek, s miután látták, hogy SOLTÉSZ REZSŐ nak. Valójában azonban zenéjük szerepe szinte kizárólagosan a szórakoztatásban merült ki, a rocknak mint zenei irányzatnak egyre kevesebb szerep jutott. A dallamok fülbemászóak voltak, kellemes, nem tolakodó volt a hangszerelés, a zenészek jó benyomást keltettek a színpadon, látszólag minden harmonikus volt. A csak szórakoztatásra való törekvés az együttes produkciójában mindinkább erősebb lett és a harmadik lemezen csúcsosodott ki. (C.C.C.— 1977) A kemény rock felfutásának hatására azonban a közönség nagy része elpártolt a Corvinától nincs, aki hálót vessen rájuk, elunva a várakozást, maguk evickéltek ki a partra. Ami viszont ekkor történt, aligha számíthatott volna arra bárki is, még egy világtengereket megjárt hering sem. A lusta helgolandi aszszonyok ugyanis nagy seprőikkel visszasöpörték a halakat a vízbe. „Megsértődtek erre a heringek — olvasom a történet végét —, és olyan vidékre mentek, ahol hálásabbak az emberek.. Nos, eddig a mese. A heringeknek tulajdonképpen igazuk volt: úgy kell a büszke helgolandiaknak ... Igen ám, csakhogy valami mégsem hagy nyugodni ebből az egészből. Mostanában, álmatlanabb éjszakáimon egyre gyakrabban töprengek el azon, hogy vajon mi teljesen nyugodtak lehetünk-e? Vajon mi maradéktalanul élünk-e minden fölkínálkozó lehetőségünkkel, s nem söpörjük-e vissza lehetőségeink hering-rajait mi is a tengerbe, amiként a helgolandi asszonyok tették? S ilyenkor — nem tehetek mást, mint hogy bevalljam —, akarva-akaratlanul is gyakran támad olyan érzésem, hogy Helgoland talán nincs is olyan messze tőlünk, mint a térkép mutatja... TÓTH LÁSZLÓ és a lemez csak mérsékelt sikert aratott a maga, édeskés, problémamentes hangulatával. 1978 szeptemberében az együttes felbomlott. Szigeti Ferenc megalapította a Karthágót, mely még ma is létezik. Soltészt szintén megcsapta a kemény rock szele, ő az Oxigén együttest hozta létre. Néhány hónap múlva azonban ez az együttes is felbomlott és Soltész Rezső önálló énekesi pályafutásba kezdett. Jó érzékkel vette észre, hogy a kemény rock egyre élesebbé váló versenyében számára nem sok babér teremne, inkább egy olyan stílust választott, melyből némi hiány mutatkozott a piacon. Ez a stílus a kissé modernizálódott hagyományos tánczene, melyet egy szimpatikus, jól éneklő, slágereket kínáló férfi előadó tálal a közönségnek. Ez a stílus — a már említett Corvina-előzmények ismeretében nyugodtan állíthatjuk — nem állt olyan messze Soltésztól, mint ahogy első pillantásra tűnt volna. Az énekes tapasztalt zenész, jó reklámmak, sikeres dalokkal, a nosztalgiahullámot és a kemény rock válságát jól kihasználva egýre nagyobb sikereket arat. Természetesen senki sem várhatja el, hogy Soltész Rezső a progresszív zene művelői közé tartozzon. Annak a stílusnak melyet ő képvisel, elég széles tábora van. A hagyományos tánczene szinte kizárólagos funkciója a szórakoztatás. A világot egyszerűnek, de nagyszerűnek látja, problémákat csak egyegy szerelmi csalódás okozhat (s persze ez is csak átmeneti állapot). Ettől eltekintve azonban szépen süt a nap, virágok nyílnak, mindenki szívből énekel és örül, tehát szeressük egymást gyerekek. Ez a stílus nagyon sokszor a giccs határán mozog. Létjogosultságát azonban ma még nem lehet kétségbevonni, amit Soltész sikere is bizonyít. Az énekes elérkezett pályafutásának eddigi legsikeresebb szakaszához és a tényekből ítélve nem szándékozik stílust váltani. GYUROVSZKY LÁSZLÓ (Fotó: Máté Magda) BODZSÁR GYULA RÍMES GONDOLATOK Lógós Minden nap azon fáradozom, miként teljen el munka nélkül a következő napom. Sikeres elvonókúra Mielőtt még alkohol ellen gyógykezelték volna, mindegy volt számára kadarka vagy vodka. Sikeres volt ám a kúra, nincs is gusztusa másra, csak sörre meg rumra. Átköltés Doktor úr, a maga zsebe sohasem üres? 9
