A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-07 / 32. szám
Hallottuk' olvastukláttuk Innenonnan KIÁLLÍTÁS Vladimír Kompánek müvei Az ötvenöt éves Vladimír Kompánek kiállításán (Bratislava, Művészetek Háza, június 17 — július 11.) páratlanul gazdag művészi világot ismerhetett meg a látogató — olyan világot, amelyben megbonthatatlan egységet képez a valóság és a fantasztikum, az esemény és a mítosz, az élmény, a mese és az álom, s amelyben valamennyien otthon érezhetjük magunkat, hiszen ide érkezni olyan számunkra, mintha saját gyermekkorunkba térnénk vissza. Mert olyan tisztán és egyszerűen látni a világot, mint Kompánek látja, talán csak a gyerekek képesek. Vladimír Kompánek mind a szobrászatban, mind a festészetben sajátos művészetet teremtett, mindenekelőtt azzal, hogy korszerű — realista — művészi eszközeit a népművészet kifejezőeszközeivel ötvözte. Müveinek rendkívüli expresszivitását kétségtelenül a formáknak csaknem maximális leegyszerűsítésével éri el: a leglényegesebb vonások hangsúlyozásával, a kevésbé lényegesek elhagyásával. Gyakran nem is ábrázol, csupán jelez; „jelei" nemegyszer már a realista művészet határait jelzik, ezeket a határokat azonban Kompánek sohasem lépi át. Festményeinek sokszínűségére ugyancsak érdemes odafigyelnünk: a színeket, amelyek gazdag élmény- és képzeletvilágról adnak hírt, nála mindig az adott téma s a mondanivaló határozza meg. Legújabb, főleg az utóbbi három évben alkotott műveiben a művészi eszközök letisztulását, egyszerűsödését figyelhetjük meg, s ezekben már a népművészet termékenyítő hatása sem annyira nyilvánvaló, mint a korábbiakban. Úgy tűnik, az 1980 óta alkotott képekkel új fejezet kezdődik Kompánek művészetében. Ennek bizonyságául néhány nagyszerű olajfestményét hozhatjuk fel: Eke (1980), Balladai motívum (1980), Szilveszteréj (1981), Kentaur (1981—82), Karácsonyidő (1982), Tél a malomnál (1982). Varga Erzsébet HANGLEMEZ Holubí Dante Nemrég új nagylemezt jelentetett meg a cseh popzene elismert egyénisége, Michal Prokop. Neve a hetvenes évek elején vált ismertté, mikor az eredeti Framus Five együttesben tevékenykedett. A zenekar a cseh popzene progresszív vonulatához tartozott. Hírnevüket Josef Kainar verseinek megzenésítésével alapozták meg. A kiváló költővel való együttműködésük legjobb eredménye a Mésto Er című nagylemez. A címadó kompozíció a nagylemez egyik oldalát tölti ki. Még ma is van mondanivalója a hallgatóság és a zenészek számára, aktualitásából semmit se vesztett. A zene erősen soul- és blues-hatást tükröz, melyhez jól illeszkedik Prokop izgalmas éneke. A nagylemez a cseh popzene fejlődésének egyik fontos állomása és Michal Prokop eddigi legjobb lemeze. Az énekes a hetvenes évek végéig hallgatott, majd 1979-ben újabb albumot ad ki a Framus Five együttessel, melynek közben kissé megváltozott a neve (Framus 5). A lemez elég kedvezőtlen fogadtatásban részesült, a kritikusok főleg a fejlődés hiányát kifogásolták. A jelenlegi lemez (Holubí Dante — Galamb Dante) már valamivel jobban sikerült, az összbenyomás azonban míg így is elég vegyes. A zenei anyagból ítélve Prokop a kemény rock felé fordult. Sajnos a végeredmény nem mindenhol igazolja ennek a lépésnek a helyességét. A lemez legfőbb hibája a lendület, a drive hiánya. Néhány kivételtől eltekintve darabos a zene, nem megfelelő a ritmuskíséret, nem eléggé öszszehangolt az ének és a zene. A nagylemez egyetlen sikerültebb felvétele a címadó szerzemény. Kevés hangszerrel vették fel, az összhatás mégis meggyőzőbb mint a többi dalban. A szomorú, bluesos hangvételű érzéssel és fantáziával hangszerelt dallamhoz jól illeszkedik Prokop éneke. A többi dalban azonban a rock fejlődésének ma már túlhaladott elemeit variálgatják nem nagy meggyőződéssel. A nagylemez egyetlen jól sikerült dala azonban elég kevés egy olyan formátumú énekes részéről, mint amilyen Michal Prokop. Új nagylemezei nem arról győznek meg bennünket, hogy komolyan bele akar szólni a cseh popzene további fejlődésébe. Gyurovszky László KÖNYV Hahn István: Hitvilág és történelem „Meghitten ismerős számunkra az antikvitás világa: életünk minden szférájában felbukkannak azok a tárgyak, szokások, intézmények, amelyeknek szülőföldje a Földközi-tenger mellékletének ókori világa. Ekkor alakulnak ki nemcsak Európa vallásai, de még az európai népek hitvilágelemei is, s velük együtt a felvilágosodás nézetei, érvei is" — olvashatjuk a kötet ajánlásában. Hahn István kötete, a „Hitvilág és történelem" (Tanulmányok az ókori vallások köréből) a Kossuth kiadónál jelent meg Balázs György válogatásában és szerkesztésében, íme, a kötet tanulmányainak és témaköreinek címei: Az ókori vallások és a rabszolgaság — A korai görög materializmus valláskritikája — Az ótestamentumi monoteizmus születése — „Ha vétkezel, fiadban bűnhődöl (Az utódokon bekövetkező isteni bosszú eredetéről) — A megváltás csillaga (Társadalmi válság és megváltáshit Augustus korában) — A két Krisztus-mítosz és a történelmi Jézus — Etnikai és egyetemes vallások — A császár és az istenek — Az istenek féltékenysége — Az egyház és az antik örökség — A késő antik utópia. A tanulmányok nagy része eredetileg különböző folyóiratokban töltötte be korántsem lebecsülendő feladatát a korszerű marxista vallástörténelem és valláskritika témakörében. A szerző, akinek nemrég látott napvilágot új kiadásban egy régebbi kötete is, az „Istenek és népek", s aki nemrég lett akadémikus, ma a legtekintélyesebb magyar ókor és vallástörténész Magyarországon s nála komolyabb szavú tekintélyre e területen aligha tudna hivatkozni a magyar marxista valláskritika, noha olyan kiváló művelői (nyilván Hahn-tanítványok) akadnak a tudománynek, mint Lukács József, Pais István vagy Gecse Gusztáv, nem is szólva az immár elhunyt Láng Józsefről vagy Trencsényi Waldapfel Imréről (akinek Vallástörténeti tanulmányai ugyancsak most jelentek meg új kiadásban az Akadémiai Kiadónál). „Ennek a kötetnek mindegyik tanulmánya a vizsgálat tárgyává tett jelenséget elsősorban mint emberi alkotást, egy adott társadalomnak — avagy a társadalom egyes csoportjának —■ szellemi termékét vizsgálja, éspedig mindig ehhez az adott társadalmi háttérhez való viszonyában — írja a szerző —. Azok a tanítások, hitelvek, rítusok és intézmények, amelyekről itt szó esik, függetlenül attól, hogy valamelyik egyistenhivő vallás szentkönyveinek egyikén vagy pedig „pogány" vallások írásaiban nyertek-e megfogalmazást: emberi gondolatokat, emberi vágyakat és törekvéseket, félelmeket és reménységeket fejeznek ki: e tekintetben minden vallási jelenség az ideológia, a társadalmi tudatforma, a felépítmény fogalomkörébe tartozik . (cselényi) Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás Egyre többen keltik szárnyra emlékeiket, egyre többen nyúlnak le életük bugyraiba. Idősebb Váci Mihályné is bizonyára azzal a szándékkal írta meg könyvét, hogy maradjon valami nyoma sorsának, amely a maga egyszerűségében is rendhagyó és heroikus. A Magvető Könyvkiadó „Tények és tanúk" sorozatában megjelent könyv egy elsüllyedt földdarabról, a nyírségi tanyavilágról ad számot. Idősebb Váci Mihályné eszmélkedéséig, pici gyermekkoráig nyúl vissza az időben, s miként a valóságban — emlékezésében is végigcipeli az örömtelen ifjúkor terhét. Az emlékek felelevenítik egy sokgyermekes család kálváriáját, a cselédsorsot, hányattatást, a földig görnyedt szegények és a botosispánok világát. Az apa könnyelmű, faluroszsza, kocsmázó, a feleség hiába inti a jóra, hiába korholja. A férj elissza, elpocsékolja falatnyi földecskéjét, tehenét, de még a házat is el akarja adni a fejük fölül. Többször is átkel az óceánon Amerikába, de dollár helyett csak adósságot hoz haza, amelyet ki kell fizetni. Ma már szinte elképzelhetetlen az az élet, amelyről olyan hűséggel, olyan nagy lélekkel ír Váci Mihály anyja. A reménytelenség és a halál angyala suhogtatja szárnyát abban a világban, amelyet a könyv lapjairól szinte tapinthatóan érzékelünk. A fázó, éhező család tanyáról tanyára való téli költözködése, a veszekedések és a gyerekek verése felajzza a könyv olvasóját. „Ami kis holmink volt, a szekérre rakták. Minket is a bútor tetejére, méket hová, a tehenet a szekér után kötötték, és megindult a karaván ... És nem csak a mi karavánunk bandukolt a hihetetlen nagy hóban: az egyik uradalomból jöttek, a másikba mentek. Olyan szomorú látvány volt, hogy azt én soha el nem felejtem." Emberi ésszel felfoghatatlan, hogyan lehetett annyi testi és lelki szenvedéssel megbirkózni s fölülemelkedni a mindennapok mocskain. Végigkísérjük a gyermek-, a süldőlány- s a fiatalasszony sorsát, amely olyan érzékletesen elevenedik meg a 80 esztendős asszony tolla nyomán. A könyv első fele a gyökösebb és kimunkáltabb, a második a szellősebb és vázlatosabb. A második részben többnyire idősebb fia sorsát kíséri figyelemmel, a költőét, aki ifjúkorától betegségekkel küszködött s a hazájától távol, Vietnamban húnyt el. Idős Váci Mihályné könyve érdekes és olvasmányos, az életbe vetett hit sugárzik belőle s a szeretet könnyet felszárító melege. —Dénes— Victornak, a Csupa tűz, csupa láng című francia film egyik főszereplőjének múltja felettébb homályos, jövője viszont bizonytalan. Ami pedig jelenét illeti: nos, mivel pillanatnyilag nincs jó üzlet a láthatáron, elhatározza, hogy felkeresi rég nem látott családját. Nagy meglepetésére, kislánya időközben felnőtt hölggyé cseperedett és örökölvén a kedves papa hajlamait, állandóan izgalomban tartja a családot. A szeretetreméltó, ám megbízhatatlan Victor szerepét ki is játszhatná más egy francia filmben, mint Yves Montand. Leányát Isabelle Adjani alakítja. A férfi legyen magasabb! — no de ennyivel? (Nem a nő törpe, a fiú az óriás.) Hallod-e, nem vagy te egy kicsit furcsa ? 8
