A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-07 / 32. szám
A Csemadok életéből PÁRBESZÉD Volt idő, amikor együtt dolgoztunk a község SZISZ alapszervezetében, s később egy rövidke időszakra CSEMADOK-tevékenység is kötött bennünket. Aztán elköltöztem a szülőfalumból, Dunavajkáról, ebből az „ősi" községből, amelyet még I. István király alapított, s évszázadokon át mezőváros volt Cs. Takáts Mária ma is a szülői házban lakik a férjével és két kislányával, s ha néhanapján találkozunk, pár percen belül mindig ugyanazokról a gondokról faggatjuk egymást Hiszen: személyi gondjaink egyben közösségi gondok is. Mindketten elkötelezettjei vagyunk a kulturális tevékenységnek, s amíg én egy művelődési klubban segítkezem, Marika a faluban maradt. Éveken át ingázott Bratislavában dolgozott, s esténként ha a szabad ideje engedte, a helyi SZISZ szervezetben tevékenykedett S aztán volt idő, amikor a CSEMADOK alapszervezetében is és az ifjúsági szervezetben is dolgozott. Dunavajkán, ebben a hat- és félszáz lakosú kisközségben ez természetes: hiszen egyre kevesebb azoknak a száma, akik a háztájin kívül, és saját ügyeinken túl egyebet is vállalnak. Pedig volt idő, amikor tán ötvenen-hetvenen is bekapcsolódtunk a község kulturális mozgalmaiba. Kitűnő színjátszó csoportja, dzsessz-zenekara, tánccsoportja és futballcsapata volt Dunavajkának. De a néhány termékeny esztendőt amelyet mindig egy néptanító itt tartózkodásával azonosítanak, jó húsz esztendőnyi szűkösség követte. A hatvanas évek elejétől egyre haloványabb lett itt valamennyi kezdeményezés. Együttesek alakultak, majd sietve fölbomlottak. Néhány kezdeményező személy ingerülten kinyilatkoztatta: „Megpróbálkoztam a lehetetlennel, ennyi az egész és a kesernyés fintorok egész gyűjteménye. Bukott színpadi játékok rendezői, zenészek, sportszakértők, és sorolhatnám tovább, hogy kik és hogyan kerültek háttérbe. Végül is mondjuk ki nyíltan: ettől már kevesebbet nemigen lehet tenni. Ma Dunavajkán nincs tíz ember, aki bekapcsolódna a község kulturális életébe, és ezt Cs Takáts Mária is tudja, aki első éve a CSEMADOK alapszervezetének elnöke, s reményvesztetten beszélt a helyi gondokról. A községnek nincs alapiskolája, így tanítója sem, afféle félamatőr népművelője. A korábbi években kitűnően működő SZISZ- szervezetről sem hallani, és mivel nem működik, nincs utánpótlása a CSEMADOK-nak. Az éneklőcsoport felbomlóban, mert nincs karnagya. A citerazenekar már fel is bomlott, és Cs. Takáts Mária nem fűz nagy reményt ahhoz, hogy akár egyetlen évig is megmarad a szervezet Ha valakit itt hibáztatni lehet, az nem Cs. Takáts Mária. Hogy képességeit bizonyította, ahhoz kétség nem férhet Éveken át a SZISZ-szervezet vezetőségi tagja volt és két éven át elnöke is, nevéhez fűződik a szervezet fénykora. Két színpadi együttest is összehozott, de összetartani ő sem tudta őket A községben uralkodó nemtörődömségnek az eredménye ez. Korunk kórtünetének is nevezhetném — mondja. — A kényelem ismertetőjele, amikor már semmiért sem akarunk megküzdeni, amikor csakis a készre, a kapottra várakozunk. — Dehát te nagyon szerencsés munkát végeztél a SZISZ-ben... — Akkor lényegesen könnyebb dolgom volt. Nagyon jó közösség volt az akkori. Szívesen segítettek, és szerepelni is szerettek. Közülük nagyon sokan annyira fiatalok voltak, hogy még CSEMADOK-tagok sem lehettek, de 14-en tagjai voltak az éneklőcsoportnak, a citerazenekarban is voltak velünk egyidős fiatalok ... És sikeresen szerepeltünk a Tavaszi szél népdalversenyen is. Sajnos az egykori SZISZ-tagok azóta családot alapítottak. Néhányan a faluban maradtak, de nemigen vállalnának már közösségi tevékenységet. — Tényleg ennyire aggasztó a helyzet, ahogyan ismerteted? — Februárban harminc meghívót küldtünk szét Szalay Ilonával, hogy legalább egy esztrádcsoportot összehozzunk. Az eredmény? Mindössze négyen jelentkeztek. Én magam voltam az ötödik. Problémákkal küszködtünk éveken át sok-sok megpróbáltatás tarkítja a falusi amatőrködést ezzel számol is az ember, de ezt én már megpróbáltatásnak sem nevezném. — Emlékszem, Nagy Miklós bécsi egy teljes évtizeden át a CSEMADOK-szervezet elnöke volt... — De utána nyolc év alatt öten váltották egymást Én vagyok a hatodik, s amikor megválasztottak, lényegében a szervezet már felbomlóban volt és magam sem bízom már abban, hogy a teljes széthullását megakadályozhatjuk. Egy nem működő, nem produkáló közösség — nem közösség. Ha névleg még létezünk is, gyakorlatilag már alig. Az éneklőcsoport karvezető nélkül. A citerazenekarban öt fiatal fiú is zenél, de a csoport szétesett, mert irányító nélkül maradt Színjátszó csoporttal meg már próbálkozni is bukást jelent —A tagság? — Évek óta csökken a létszám. Ma még 61 tagja van a szervezetnek, de csupán két-három személyt említhetnék, akik szívesen segítenek. Az idősebb nemzedékből Limbeck Jenő. Ő egy tánccsoportot vezetett szép sikerrel. Dehát az még a CSEMADOK-szervezet „nagy” korszakában volt Búcsúzóul még elmondja, hogy némi tevékenységet ugyan maguk mögött tudnak. Például februárban Petőfi-estet rendeztek, Ürögi Ernő tartott előadást a költőóriásról. Az éneklőcsoport részt vett a Tavaszi szél járási elődöntőjén, de sajnos sikertelenül. Az éneklőcsoport meglehetősen gyakran szerepel, sajnos hiányzik a karvezető. Hazafelé haladtomban arra gondoltam, különösen paradoxonja életemnek, hogy egy éven át a bratislavai József Attila Ifjúsági Klubban tevékenykedtem, s ha jót emlékszem, nyolc est műsorát szerveztem meg, Dunavajka, a szülőfalum viszont bezárkózik kopogtatásaim elől. És nem nyílik meg. Valahogy mindig a periférián voltam itt A „futottak még" kategóriában, s valahol az odahajítottak között Pedig, talán segíthetnék is: mondjuk próbaképpen. VAJKAI MIKLÓS Bőrdíszműves - szerelemből Jobbról a harmadik Szabó Géza (Gyökeres György felvétele) Hosszúhajú, kopott farmert viselő fiatalok ülnek portékájuk mellett a CSEMADOK rendezvényén, a gombaszögi domboldalon. A rögtönzött „pult" leteritett fehér abrosz. Kirakva rá szebbnél szebb hajtűk, kontytűk, furfangosan tekert nyakékek és pásztortáskák, tarisznyák. Utóbbit, mivelhogy a pásztorok ugyancsak megfogyatkoztak, a lányok, fiatalasszonyok vásárolják szeretettel. Praktikus, mert sok minden belefér, nem drágább, mint a hasonló formájú műbőr társa, amelyet a boltok kínálnak, de tartósabb. Ami a fő, természetes anyagból eredeti módon készítik. Nem cifrázzák, nem túlozzák a díszítést. A népművészeti seregszemléket látogató közönség most másodszor találkozott e szép bőrdíszmű-készítményekkel. Előzőleg Bősön (Gabčikovo) mutatkoztak be velük készítőik, s egy hét múlva Kolozsnémán is ott lesznek. Szabó Géza huszonhét éves galántai lakos a bőrdíszműves. A tőle pár évvel fiatalabb Lehotský János a segítőtársa. — Úgy érzem, jogtalanul mellőzött anyag lett nálunk a bőr, minden műanyag, vas és beton — mondja Szabó Géza. — Honnan veszi a nyersanyagot? — Nagy gond az anyagbeszerzés. Sőt, a segédeszközökhöz, a szerszámokhoz is nehéz hozzájutni. A bőrdíszműves szakma már csaknem teljesen kihalt nálunk. Nincsenek „nagy öregek", akiktől tanulni lehetne. A boltban csak műbőr kapható, ezért a Kožatex szövetkezettől kérjük el a náluk már nem hasznosítható hulladékot. — Szóval ezért olyan aprók egyes táskák? — Nem, nem csak az anyaghiány miatt sikerültek kicsire. Ma ez a divat. A kishúgomtól tudom. Ezeket a nyakékeket is az ő ízlése szerint formáltam. — A bőrdíszművesség csupán hobby, ha nem ezzel foglalkozik, akkor mit csinál? — Betanított munkás, reklámfestö vagyok. Az általános iskola elvégzése után iparművészeti szakközépiskolában akartam továbbtanulni, de elkapott a tinédzserek „betegsége" a csavargás. Minden más jobban érdekelt, mint a tanulás. Ma már tudom, milyen nagyot vétettem elsősorban önmagam ellen. Mert most hasznosíthatnám az ismereteimet. Autodidakta típus vagyok, sokat olvasok, ezzel akarom pótolni a mulasztást. — Mikor kezdeti a bőrrel foglalkozni és miért éppen azzal? — Hogyan kezdődött? A barátnőm nagyon vágyott egy ilyen hajtű után. Ezt akkoriban még csak Bulgáriában vagy Magyarországon lehetett kapni. Mindkét hely számomra elérhetetlen volt, de bíztam magamban a kézügyességemben, meg a fantáziámban. Beszereztem egy darabka bőrt és elkészítettem az első hajtűt. Annyira tetszett az ismerősöknek, hogy egyre többen kértek meg. készítsek nekik is. Megbarátkoztam a bőrrel, megszerettem, mert élő anyag. meleg és kedves. Annyi mindent ki lehet belőle hozni! — A bőr iránti barátság tartósnak és gyümölcsözőnek látszik, de mi lett a barátnőjével? — Azóta már a feleségem, s ez a szerelem is tartós... Világos tehát, hogy miből lesz a népművész? Szerelemből.-fm-7
