A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-31 / 31. szám

Csak egy percre... Körülöttünk, ponto­sabban mellettünk és felettünk az Útépítő Vállalat betonkeverő üzeme: a „beton gyár" dolgozik, míg a mixer-tehergépkocsi fülkéjében FEKETE JÓZSEF gépkocsive zetővel beszélgetünk. A vezető harminchét éves, és már tizen­négy éve mixerkocsit vezet. — Eleinte segédmunkásként dolgoztam a vál­lalatnál, közben jogosítványt szereztem és kü­lönböző kocsikra kerültem — mondja. — A vállalathoz érkezett első nagyobb mixernek én lettem a vezetője, persze, a megfelelő szakvizs­ga letétele után. hiszen a kisebb mixereket is csupán több éves gyakorlattal szabad vezetni. — Miért van szükség külön szakvizsgára ? — Mert csak megfelelő szakmai ismeretekkel és gyakorlattal tud ura meg kezelője maradni ezeknek a kocsiknak az ember. Egy ilyen ko­csi megrakottan több mint huszonöt tonna, és ezzel az egyre sűrűbbé váló napi forga­lomban kell autóznunk. Akadnak figyelmetlen gyalogosok vagy sofőrök, nekünk pedig ilyen esetben taposnunk kell a féket. Ha hirtelen bele kell lépnem a fékbe, bizony nemegyszer azt gondolom, na most elmegy mellettem a hor­dó... — Ezek szerint kötélidegek kellenek ehhez a munkához! — Sokszor bizony igen. Napi tiz-tizenkét órát végigdolgozni ennek a mixernek a vezetőfülkéjé­ben nem gyerekjáték. Ha valamelyik építkezésen elindul egy nagyobb betonozás, akkor mindenki­re szükség van. — A kereset is kielégítő? — Az igazat megvallva nem panaszkodhatok, de rögtön megcsappan a fizetés, ha valamilyen meghibásodással műhelybe viszik a kocsit. Ezért minden mixeres igyekszik letenni a gépjármű­­szerelő és karbantartói vizsgát, mert igy csök­kenteni lehet a műhelyben töltött órák számát. — Műszaki szempontból is akadnak nehéz helyzetek ? — Ismerni kell a gép minden részét, üzemza­var esetén igyekezni kell a hibát azonnal megta­lálni, mert a beton beleköt a hordóba. Ha ilyesmi olykor-olykor előfordul, akkor előkerül a légkala­pács, az ember bemászik és tisztára bányássza a hordó belsejét. Olyan munka ez, amit az ellenségemnek se kívánok! — Vannak tanulságos sofőrtapasztalataid is? — Régi, de egy életre szóló tanulság: tizen­egy évvel ezelőtt egyszer kicsit italosán ültem kocsira, és ebből egy jelentéktelen anyagi kárt okozó koccanásom adódott. Azóta még munkán túl is alig iszom néhány korty szeszes italt! — A szabad időd mivel telik el? — Nemcsak a vállalat, a család is igényt tart rám! Reggel öt körül kelek, hat órakor, fél hétkor érek haza. Két fiam van, velük szoktam játszani, ha nincs jó műsor a tévében, akkor szívesen olvasok, de a mozit is kedvelem. Van egy kisebb telkünk is, tavasztól őszig ott töltjük a hétvégék többségét. Szükségem van a pihenésre, mert a napi százötven-kétszáz kilométer bizony fölőrli az idegeket... — Tudtommal brigádvezető is vagy... — Igen, igyekszem összetartani a mixeresek csapatát. Nem nehéz, mert jó a légkör a brigád­ban. (M-) Ml FÁN TEREM A MANDRAGORA? Egyáltalán nem fán terem, hiszen a burgonya­­félék családjába tartozó növény, amelynek gyümölcse — nagy alkaloidtartalma miatt — kábító hatású. Egyes fajaihoz, főleg a Földkö­zi-tenger környékén termő Mandragora offici­narumhoz (amelyet a/raunének nevezett fur­csa, ember alakú gyökerei miatt régente sze­rencsét hozó jelképnek tartottak) babonás hi­edelmek egész sora fűződik. E misztikus hi­edelmekre épült például Hans Ewers Alraune című, kétes irodalmi értékű regénye, amely egy emberformájú mandragoragyökérbőt élet­re kelt leányról szól. Oe megihletett a mandra­gora jelesebb szerzőket is, például Machiavel­lit, akinek Mandragora című vígjátékát ma is sokat játsszák a világ színpadain. Az igazi alraunéért, vagyis mandragoragyökérért a kö­zépkorban annyi aranyat adtak, amennyit a súlya nyomott, mivel az a hír járta, hogy boldog szerelmet, pénzt, hatalmat, hosszú éle­tet biztosit annak, aki birtokolja. MIT GOMBOLT CAESAR? Alighanem semmit A divat és az öltözködés bartanglakó ősünk óta — aki még csontszi­lánkkal tűzte össze állatbőrből készült ruháját — sokat fejlődött ugyan, de még Julius Caesar sem gombolhatta össze a tógáját, mert a régi rómaiak nem ismerték a gombot Tehetősebb­jeik nemesfémből készült drágakövekkel éke­sített, úgynevezett fibulát tekintik a biztosítótű ősének. A gombot állítólag a keleti lovas népek találták fel, és ha a párizsi divattörténé­szeknek ezúttal hinni lehet, a magyarok ter­jesztették el Európában. Árpád-házi királyaink idején őseink már ismerték a gombot Erről a Képes Krónika tanúskodik, amelynek egyik képén V. István királyunkat balról jobbra gom­bolt zekében koronázza meg IV. Béla. A nők a múlt század első felében kaptak rá a gombo­­lós holmira. Addig többnyire bonyolult hátul kapcsos ruhákat, kabátokat hordtak. Eleinte a női ruhák ugyanúgy gombolódtak, mint a férfizekék, mint erről az 1830-as évek divat­lapjai bárkit meggyőzhetnek. Az ellenkező oldalú gombolásra 1850 körül kezdtek rátér­ni, így akarván hangsúlyozni a gombok miatt úgymond „férfiasodó hölgydivat'' női jellegét. S bár közben már az uniszex cipzárat is feltalálták, a visszafelé gombolt női ruhák azó­ta is dacolnak az egyenjogúsággal. A TÖRTÉNETET AZ ÉLET ÍRTA A jelenet egy filmvígjátékba is beillene. A szín­hely a Sullivan kollégium New Yorkban. Az egyik diák. Bob Shafran éppen belépett az előcsarnokba, amikor egy csinos szőke lány szaladt felé, a nyakába ugrott, és összecsókol­ta: — Hello, Edward — köszöntötte. — Telje­sen megörültél — mondta a tizenkilenc éves Bob zavartan —, hiszen nem is ismerlek, és különben sem hívnak Edwardnak. Ebben a pillanatban feltűnt egy másik fia­talember, aki mintha Bob Shafran indigós másodpéldánya lett volna: a szeme barna, az orra nagy, a haja göndör. Edward Galland a neve, ö is ugyanazon az egyetemen tanul, ő is tizenkilenc éves. Néhány hónapja jár a vidám kis szőke lánnyal, aki most összetévesztette őket A két fiatalember egymásra meredt és szinte egyszerre kiáltott fel: — Hiszen te az én arcomat hordod! — Nem is késlekedtek, gyor­san beültek egy diákvendéglőbe, hogy tisztáz­zák a dolgot. Percek alatt kiderült hogy mind­kettőjüket ugyanaz a közvetítő hivatal adta át örökbefogadásra. Igy esett, hogy két ikertest­vér életében először összetalálkozott De a történetnek még nincs vége. Az esetet megírta egy New York-i napilap, és fotót is közölt a két fiúról. Néhány nappal később csengettek Bob Shafran lakásának ajtaján. A küszöbön egy barna szemű, nagy orrú, göndör hajú fiatalember állt: Bob sza­kasztott mása. Csakhogy nem Edward Gal­­land, hanem David Kelman — szintén diák és szintén tizenkilenc éves. Az újságban látta meg a képet, és rajta a saját arcát két példányban. Nem maradt kétség afelől, hogy ő is iker­testvér: a születésnapja egybeesett Bob és Edward születésnapjával, és a közvetítő hiva­tal is egyezett — Most már csak azt szeretném tudni — mondta Bob Shafran az újságíróknak —, hogy tulajdonképpen hány gyereket szült az anyánk. Lehet hogy kószál belőlünk valahol még egy-két példány... MIÉRT HORDANAK FÜLBEVALÓT? Mind több pelyhes állú legényke akad, aki divathóbortból fülbevalót akaszt a fülébe, a papa és a mama rémületére. A szülők aggá­lyai nem is alaptalanok, hiszen az ifjúkori bolondos ötleteket idővel kinövi ugyan az em­ber, a hosszú haj például bármikor levágható, a kopott farmer akár frakkra is kicserélhető, de a kifúrt fülben a lyuk megmarad. Persze, nem a mi fiataljaink az elsők a teremtés koronái közül, akik fülönfüggőt viselnek. A fülgyűrűt amelyből minden fülbevalóforma kifejlődött eredetileg vallási meggondolások­ból hordták, mágikus erőt tulajdonítottak neki. A déltengeri szigeteken a bennszülött nők és férfiak ma is szemmetverés ellen használják. Az Amazonas-vidéki indiánok úgy tartják, hogy a fülönfüggő távot tartja viselőitől a rontó szellemeket a betegség démonait. A buddhis­táknál sokáig a rangot, a társadalmi helyzetet jelezte: attól függően változott hossza és alak­ja, hogy viselője mennyire volt gazdag és tekintélyes ember. Sok tengerész abban a hitben biggyesztett a fülébe aranykárikát hogy az javítja látását Alighanem közel já­runk az igazsághoz, ha feltételezzük, hogy a szebbik nem képviselői sem — akikhez pedig jobban illenek a csecsebecsék — pusztán cicomázkodásból viselnek szerény vagy pom­pás fülbevalókat Ha mágikus erőt nem is tulajdonítanak ennek az ékszernek, abban azért biztosak: egy jó! megválasztott fülbevaló segítségével könnyebben el tudják csavarni a kiválasztott férfi fejét. A HOSSZÚ ÉLET (OLASZ) TITKA Az Olaszországban rövidesen sorra kerülő népszámlálás az adatok feldolgozása után minden bizonnyal megerősíti majd azt a tényt, amit a szakértők már régen megfigyeltek: az olaszok növekvő hosszúé/etűségét A közel­múltban az olaszországi Sa/somaggioréban megrendezett gerontológiai kongresszuson is erről vitatkoztak a szakértők. Az olasz „csizma" 58 millió lakójából hat­millió idősebb 75 évnél (1980. évi adat). A legtovább a rómaiak élnek, akár a Tiberis partján születtek, akár később költöztek Ró­mába. A várható átlagos élettartam 1981-re 82 évre nőtt Rómában. Mi az oka ennek ? A sa/somaggiorei kongresszus egyik előadó­ja történelmi okokat lát erre: a mai olasz olyan rasszkeveredés „terméke", amely folytonosan megújította kromoszómáit Valóban, az elmúlt két és félezer évben etruszk, föníciai, kelta, görög, szaracén, német spanyol és francia hullámok söpörtek végig a félszigeten — vala­mennyi hátrahagyva genetikai nyomait. Egy másik szakértő táplálkozási tényezőkre hivatkozik: Angliával, az Egyesült Államokkal, Svédországgal ellentétben az olaszok megőriz­ték az egyszerű, falusi étkezési szokásaikat Változó étkezési bűneik ellenére (túlságosan sok cukor, zsír, és hús), a{ olaszok még manapság is viszonylag egészségesen táplál­koznak. Római példa: a hárommilliós városban csaknem ezer nyílt piacon árulják a hét hat napján át a környék friss főzelék- és gyü­mölcsféléit. Egyetlen római étkezéséből sem hiányzik a friss saláta, a friss citrom, a friss olívaolaj, a friss gyümölcs és a negyedliter bor — olykor ennél több sem. És igy megy ez az év jóformán minden napján. A stressz és a szívinfarktus áldozatainak száma jóval kevesebb Rómában és egyáltalán Dél-Olaszországban, mint északon. Az abbia­­tegrassói kutatóintézet egyik szóvivőjének véleménye: „Az azonnali reagálás a közleke­dés, a sorban állás, a bevásádás kellemetlen­ségeire, az indulatok azonnali levezetése, majd gyors elfelejtése mentesít a stresszhatá­sok felgyülemlésétől." Egy kedvelt legendát is leromboltak a salso­­maggiorei tanácskozáson: a kiadós, nyugodt reggeli legendáját Az olaszok lényegében nem reggeliznek. Legfeljebb egy feketét hör­­pintenek fel állva, sietve reggel és egy kiflit rágcsálnak hozzá. Kiéhezetten ül le déli egy órakor sok millió olasz a terített asztalhoz és fal, mint a farkas Ennek teljesen egészségte­lennek kellene lennie. Egészséges vagy sem, az eredmény a sta­tisztikában tükröződik. Minden 30 ezer olasz­ból egy megélte a századik életévét 1981- ben, és ha a jelenlegi irányzat tartós marad, a 2000 évre minden ötödik olasz idősebb lesz 80 évnél. A várható 60 millió lakosból 12 millió aggastyán lesz. Európában csak a skan­dinávok hasonlóan hosszú életűek. Egy mai olasz újszülött 71 év és kilenc hónap megélé­sére számíthat Rómában 82 év a várható élettartam. De hát Rómának végtére is örök város a neve. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom