A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-31 / 31. szám
Norman idegesen feltette a kérdést: — Mi történik veled ma, Archie? A kombi vezetője nem válaszolt azonnal. Valahová a semmibe nézett. Norman újabb kérdésére megrezzent. Aztán megjegyezte: — Nem tudom. Szörnyen ideges vagyok. Talán az időjárás miatt. Az eső szünet nélkül szakad. Az embernek széjjeldurran a feje. Normant a válasz kielégítette. — Még fél óra és megszabadulunk a tehertől — mondta csöndesen. A „teher" pedig félmillió dollárt tett ki. Ezt az összeget a fiókvállalatokban szedték öszsze. Archie immár öt esztendeje végezte ezt a munkát. Minden alkalommal hét kisebb bankot látogattak meg. Havonként két alkalommal. Norman negyedik esztendeje ült mellette. Archie sokáig törte fejét azon, hogy miképpen tarthatja meg a zsákmányt magának. Minderről a társa természetesen semmit sem tudott. A „tehertől" jóval előtt megszabadultunk, gondolta Archie, hiszen Mario és Csipkerózsika öt perc múlva akcióba lépnek és minden elrendeződik, akár egy jó bűnügyi filmben. Hinni kellett az akció sikerében, hiszen minden részletet gondosan megtárgyaltak és alaposan kidolgoztak. — Átkozott idő — sziszegte Archie a fogai között. Tulajdonképpen attól tartott, hogy a felhőszakadás meghiúsítja a támadást. A rádióban folyton azt ismételgették a bemondók. hogy a folyó vízállása igen magas és kiöntéssel fenyeget. Ekkor megpillantotta Mario kombiját. Ott állt a síneken. Ez volt a terv első szakasza. — Még csak ez hiányzott — kiáltott fel Norman. — Kozmás szagot érzek, Archie. Ez valami csapda ... — Csapda hát — mondta magában Archie és hirtelen lefékezett. A sínek között ott imbolygott Csipkerózsika és mindkét kezével integetett feléjük. Mindig álmos szeme és kislányos viselkedése miatt ragadt rá ez a mesebeli becenév. — Talán valami szerencsétlenség történt — jegyezte meg Archie. — Semmin nem lepődnék meg — válaszolta Norman. — Ebben az időben a kutyát sem engedik el a láncról. Ne siessük el azonban a dolgot. Mielőtt a segítségére sietnénk, értesíteni kellene a központot. Csipkerózsika a jármű mellé lépett. Olyan ártatlan szemmel nézett, hogy Norman kételyei azon nyomban eloszlottak. Gyanútlanul kinyitotta a kocsi ajtaját. Egy pillanattal később a gengszter előrántotta a revolverét és a segédvezető mellének szegezte. — Mars kifelé a kocsiból! Gyorsan! Mario a jármű másik oldalán hasonlóképpen cselekedett. Archienak természetesen volt annyi ideje, hogy előrántsa a szolgálati fegyvert, a központot is értesíthette, de habozott. Hiszen megmondta Mariónak, hogy vegye el tőle a kulcsokat és aztán alaposan kötözze őket össze. Archiet és Normant. Archie éppen a kulcsok után nyúlt, amikor meghallotta Norman örömujjongását. — Megmenekültünk — mondta. Mögöttük ugyanis a rendörkocsi szirénája bőgött fel. Archie dühében majdnem leharapta a nyelvét. Mario felszisszent: — Ha bedutyiznak, akkor te is velünk jössz, Archie! Archie lehalkította a hangját. — Tűnjetek el, de gyorsan — mondta. Elkéstek. Mario felemelte a fegyverét és a rendörkocsi irányába célzott. Archie tudta, hogy nincs menekülés. Ha a rendőrök elcsípik Mariót és Csipkerózsikát, akkor őt is a rács mögé dugják. Ezért hirtelen előrántotta a szolgálati fegyvert. Csipkerózsika felordított: — Te disznó! Teszed vissza azt a revolvert! Az álmos szemű bandita agya élesen vágott. Azonnal lőtt és eltalálta Archie vállát. A vezető hat golyóval valósággal kitömte a szerencsétlen Csipkerózsikát, aki messze elgurult a kocsitól. Mielőtt lezuhant a sárba, már halott volt. Mario káromkodott, mint a záporeső, és fegyverét Archie felé fordította. A revolver azonban ezúttal érthetetlenül csütörtököt mondott. Archie nem sokat teketóriázott. Mario most már esküdt ellensége és emiatt gondolkodás nélkül tüzelni kezdett. — Elég volt — hallotta aztán a háta mögött. Mario mozdulatlanul feküdt a tócsában. Archie úgy érezte, hogy forró vassal bökdösik a vállát. Pillantásával Csipkerózsikát kereste, de csak azt látta, hogy Normant elvezetik a rendőrök. Minden oldalról parancsszavakat hallott, elhangzott néhány kérdés is. Valaki egyre azt kiabálta, hogy azonnal hívják a helyszínre a mentőket. Archie megrémült. Mario ugyanis halkan nyöszörgött s ezzel életjelt adott magáról. Ezután egy rendőr fordult feléje. — Nagy szerencsénk volt. Éppen errefelé cirkáltunk. Most nem foglalkozhatunk behatóbban a sebével. Tartsa nyugodtan a karját. Minden rendben lesz, öregem. Archie nem sokat törődött a sebével. Mario és Csipkerózsika sorsa aggasztotta. A rendőr aztán közölte vele, hogy a barátja megsebesült, de a seb halálos volt. Néhány másodperccel ezelőtt Norman kilehelte a lelkét. — A gorilla is beadta a kulcsot — tette hozzá a rendőr. — Menjen be a rendőrségi kocsiba. A kombit majd elhurcoltatják a bankosok. Archie lehunyta a szemét, hiszen rettenetes fájdalmat érzett a vállában. A nagy kérdés továbbra is nyugtalanította! Mi történt Marióval! Aztán a rendőrségi autó lefékezett egy épület előtt. Az az ember, aki megnézte a sebét, azt mondta, hogy orvos és ebben a házban lakik. — Remélem, hogy a sebesült életben marad, amíg megérkezik a mentökocsi — jegyezte meg egy civilruhás rendőr, akit Ortoláninak hívtak. — Melyik sebesültről van szó? — kérdezte Archie, amikor leültették egy székre. Valószínűleg nem róla beszélnek, gondolta, s ezért tette fel a kérdést. — Arról a pasasról, akibe belelött — mondta Ortolani. — Hát életben maradt? — Még él — válaszolta az orvos —, de nem bírja sokáig. Elvesztette az eszméletét, s nincs sok remény. Ez már aligha tér vissza az élők sorába. Archie fellélegzett. Miért nem céloztam pontosabban — szidta önmagát. Hiszen abban az esetben Mario most olyan hideg volna, mint a jég. Archie volna a nap hőse. Ortolani felügyelő megkérdezte: — Nem ismerte a gengsztereket? Nem látta őket valahol? Nem találkozott velük valahol? Archie éppen válaszolni akart, de a szó megrekedt a torkában. Az ajtóban Mario jelent meg. Az egyik rendőr támogatta. Az orvos is ott sündörgött a sebesült körül. Mario pedig lassan-lassan beljebb nyomult. Egyenesen Archie felé tartott. Az orvos hebegett. — Nem tudtam visszatartani. Vallomást akar tenni. Mario Archie felé nézett, aki tudta, hogy a játszmát végérvényesen elvesztette. Megvárta, amíg Mario kínkeservesen leült. Még egyszer találkozott a pillantásuk. Mario szemében a gyűlölet szikrái égtek. Ekkor Archie elkezdett beszélni: Beismerte bűnét, elmondta, hogy ő volt a fegyveres támadás értelmi szerzője és együttműködött a banditákkal. A rendőrfelügyelő alaposan meglepődött, és Mario felé nézett. — így volt? — kérdezte a sebesülttől. A gengszter nem válaszolt. — Nem mondhat semmit — jegyezte meg az orvos. — Abban a pillanatban halott volt, amikor leült a székre ... 23