A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 26. szám
szervezeti élet élénkítésére irányuló törekvéseinket. — A tagtoborzásról azonban okvetlenül szólnunk kell, mert régi igazság, hogy egy olyan szervezet, amelyik nem törődik a jövőjével, a saját holnapját teszi kérdésessé! — A taglétszám folyamatos bővítése tényleg lényeges fontosságú kérdés. Örömmel újságolhatom: az országos közgyűlésig sikerült elérni, hogy nyolcvanezerre emelkedjen a CSEMADOK-tagok száma. Ez elsősorban a dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári, losonci és a Kassa-vidéki járás érdeme, de azóta Dél-Szlovákia más tájain is sikerült már új tagokat toborozni. Például a galántai járásban, ahol az utóbbi hetekben csaknem 350 új tag, zömmel fiatal lépett szövetségünkbe, ami arra enged következtetni, hogy a hazai magyar lakosság körében megvan az érdeklődés a CSEMADOK sokrétű tevékenysége iránt. Nyilvánvaló, hogy a taglétszám bővítésének legfőbb előfeltétele a szervezeti élet rendszeressége, és persze az is, hogy az emberek megtanulják igényelni a közművelődés és a hagyományápolás céljait kővető munkánkat. Szövetségünk központi, járási és helyi tisztségviselőinek rátermettsége azon múlik, vajon meg tudják-e találni mind az idősebbekhez, mind a fiatalabbakhoz vezető utat, tudnak-e a frissen szerzett tagoknak konkrét munkát, érvényesülési lehetőséget biztosítani. Bizony, még Érsekújvárod, a helyi szervezet és a járási bizottság elnökeként megtanultam, hogy rábeszélni valakit a belépési nyilatkozat kitöltésére sokkal egyszerűbb feladat, mint aktívan bekapcsolni az illetőt a szövetség sokrétű tevékenységének bármelyik formájába. A fiatalok megnyerése pedig különösen fontos szempont, mert nélkülük valóban elképzelhetetlen a jövő, a munka folytonosságának biztosítása. Ezért kölcsönösen előnyös együttműködési formákat kell találni a különböző szaktanintézetekkel, szakközépiskolákkal és gimnáziumokkal, közvetlen kapcsolat révén tudjuk megértetni a fiatalokkal, hogy a CSEMADOK-nak pótolhatatlan szerepe van a tudatformálásban, a hagyom á nyőrzésben. — Gondolom, ezeknek az elvárásoknak tudatában öröm volt hallani a közgyűlésen Boda Pálnak, a kassai magyar ipariskola igazgatójának felszólalását, aki... — ... igen, aki büszkén jelenthette ki, hogy iskolája 650 tanulója közül 600 tagja a CSEMADOK-nak! Ez valóban örvendetes tény, ám az talán még örvendetesebb, hogy dunaszerdahelyi vagy újabban galántai viszonylatban is tudnék ilyen példát említeni! — Van kezesség arra, hogy ezek a tizenéves CSEMADOK-tagok az érettségi után ' majd nem fognak lemorzsolódni? — Van! Ha a fiatalok lehetőleg az állandó lakhelyük szerint illetékes helyi szervezetbe lépnek be, ez máris csökkenti az esetleges lemorzsolódás veszélyét. De a passzivitás, az esetleges elkallódás legjobb ellenszere, ha eredményeket felmutató, vonzó munkaformákat választó, aktív tevékenységgel nyerjük meg a tagság, különösen az ifjúság rokon - szenvét. — A rokonszenv, a támogatás említése egy további, többnyire élénken vitatott témakört sugall: véleménye szerint mivel magyarázható, hogy gyakorta úgy tűnik föl, mintha tanítóink közül sokan idegenkednének a CSEMADOK-tól... Hogy példamutatás helyett, olykor bizony elzárkóznak a szövetség munkája elől ? — Ez így túlságosan általánosító megállapítás, és mint az ilyen kijelentések többsége, szintén csak részigazságokat tartalmaz. Mert vegyük akár a központi bizottság összetételét, amelynek nyolcvan tagja közül harmincegyen pedagógusok. De a színjátszó csoportok, kisszinpadok, tánc- és folklóregyüttesek, művelődési klubok vezetőinek fele szintén pedagógus, no meg a helyi szervezetek vezetőségeiben is ott vannak a tanítók. Sajnos, nem mindig és nem mindenütt a kívánt létszámban, bár ez az elvárás egyfajta régies gondolkodásmódra valló összehasonlításból ered. Faluhelyen valamikor ugyanis egyedül a tanító képviselte a kultúrát, manapság viszont legalább ilyen létszámban élnek s dolgoznak községeinkben közgazdászok, orvosok, mérnökök, mezőgazdászok, akiknek hozzáállása legalább annyira meghatározza helyi szervezeteink tevékenységének eredményességét, mint a tanítók igyekezete. — Ebben az esetben mégis inkább a hagyományra szavaznék, nevezetesen arra, hogy a falvainkban zajló közművelődési munka egyik fő irányítója a tanítóság legyen ... — Nem is vitatom ennek az elvárásnak a jogosságát, jómagam is azt szeretném, ha egy-egy iskolában nemcsak egy-két pedagógus vállalná szíwel-lélekkel ezt a munkát, hanem az egész tantestület támogatná a CSEMADOK-ot. Persze, azért jobb mindig a realitások szintjén maradni! így inkább azt kívánom, hogy minden tantestületben legyen legalább két-három aktív pedagógus, aki szívügyének tekinti a nyelvében magyar, tartalmában szocialista kultúra fejlesztését, mert akkor is zökkenőmentesen, jól fog menni az a munka, amelynek folytonosságát elképzelni sem tudjuk az iskolákkal való szoros együttműködés a helyi szervezet és az iskola között, ott ez az aktivitásban is megmutatkozik; ahol viszont valamilyen oknál fogva nincs meg ez az együttműködés, ott helyi szervezetünk tevékenysége kevésbé eredményes. Ilyen értelemben tehát logikus, hogy országos közgyűlésünk is foglalkozott a magyar tanítási nyelvű óvodák, általános iskolák, gimnáziumok, szaktanintézetek és szakközépiskolák hálózatának kérdésével. A közgyűlés vitájában a küldöttek több szempontból is rámutattak, hogy mind a magyar, mind az ukrán nemzetiségi kultúrák fejlesztését nagy mértékben meghatározó problémáról van szó. Ezért társadalmi és gazdasági életünk egyéb területeihez hasonlóan, ebben a tekintetben is fontos a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott dokumentumok következetes lebontása, az iskolaügy fejlesztésére vonatkozó központi határozatok mielőbbi valóra váltása. — Váltsunk témát: a közgyűlés vitájában is fölmerült, de privát beszélgetésekben is gyakran szó esik arról, hogy a hazai magyar műszaki értelmiség egyfajta tartózkodó magatartást tanúsít a CSEMADOK- kal szemben. Vajon miért? — Valóban, erről is beszélni kell, méghozzá őszintén. Ha elhallgatjuk a fogyatékosságokat, aligha érünk célt. Tény, hogy a műszaki értelmiség egyelőre még nem az elvárásainknak megfelelő arányban és szinten kapcsolódik be munkánkba. Pedig sok mindenről lehet társalogni, véleményt cserélni egyegy klubfoglalkozás keretében: kertészkedésről, állattenyésztésről, jogi kérdésekről, gazdasági problémákról, a tudomány legkorszerűbb vívmányairól és még hosszan sorolhatnám a különböző témákat... Ehelyétt azonban fiadd mondjak csupán annyit, hogy a műszaki értelmiség akkor lesz majd aktív részese szövetségünk munkájának, ha közművelődési klubjainkban az általános művelődés és az önművelés ügyét szolgáló pezsgést fog tapasztalni. Akárcsak a fiatalok rokonszenvét, a hazai magyar műszaki értelmiség pártfogását is rugalmas és ötletes szervezéssel kell megnyernünk. Olyan szempontok ezek, amelyeket a helyi szervezetek ősszel esedékes évzáró taggyűlésein, az új vezetőségek összeállításánál is figyelembe kell venni. — A művelődés, de a hagyományápolás haszna is csak hosszabb távon jelentkezik. Ennek ellenére lehet-e a jelenben is valamiképpen mérni vagy érzékelni e tevékenység hatását? — Számomra a szövetség helyi szervezeteiben uralkodó közhangulat a mérce, hiszen az aktivitás mikéntjéből egyben a közérzet és a lelkesedés szintjére is lehet következtetni. Természetesen, helyi szervezeteinkben, nyitásképpen, először tenni kell valamit, csak aztán lehet elvárni az elismerést, esetleg az ezzel járó támogatást. — Sokan állítják, hogy a vezető közművelődési szerepe nem ér véget a hivatali tevékenységgel, hanem magatartása és művelődési szokásai a példa erejével hatnak ... — Ez nemcsak kétségkívül igaz, de logikus is. Hogy a példa hasson, mindennapi kapcsolatra van szükség. Ebben a kapcsolatban pedig benne rejlik a kölcsönösség, hiszen a vezetők művelődési szemlélete vagy különböző szokásaik befolyásolják az intézkedéseiket is, amelyek viszont már közvetlenül hatnak a beosztottjaikra, esetünkben a közművelődési munkára és az amatőr művészeti mozgalom egészére. — Kérem, engedje hát meg, hogy személyes kedvteléseiről, szokásairól faggassam ... — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám egyben a kedvtelésem is. Helyi, járási vagy országos rendezvényeink látogatását sohasem tekintettem kötelességnek, hanem már elnökké választásom előtt is komoly érdeklődés vezetett a CSEMADOK helyi szervezeteinek akcióira vagy a különböző szintű seregszemlékre. Szívesen olvasok, kedvelem a színházat, de azt sem titkolom, hogy jópár évvel ezelőtt tagja voltam az Ifjú Szíveknek és az érsekújvári színjátszókor munkájába is bekapcsolódtam. Az évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, úgyhogy bátran kijelenthetem: a közművelődés és a klubtevékenység újszerű formáit leszámítva, az amatőr mozgalomban nemigen kell új dolgokat kitalálni, bőven elég, ha a meglévőket tudjuk nemes tartalommal megtölteni. — Mit gondol, ha fellépne, mondjuk, egy kórusban vagy amatőrszínjátszóként, csorbulna a tekintélye? — Nem hiszem. Legfeljebb ha rosszul csinálnám. — Befejezésül már csak annyit: mi kell ahhoz, hogy valaki lelkes CSEMADOK-tag, jó népművelő legyen? — Nehéz kérdés, mert erre nincs általános recept. De talán az a legfontosabb, hogy az illető szeresse a kultúrát. Sőt, próbálja minél mélyrehatóbban megismerni, mert a megismerés az érdeklődéshez, az érdeklődés pedig az aktív munkához vezet. A lelkesedésnek mindig a megismerés igényéből kell fakadnia. Aki szíwel-lélekkel magára vállalja ezt a munkát, az nem áldoz fel semmit, az önmagát adja! — Köszönöm az interjút. MIKLÓSI PÉTER PrandI Sándor felvétele Hétvégi levél Amikor az évről évre ismétlődő gombaszögi kulturális rendezvényre gondolok, sok-sok élmény villan fel bennem. Ismerős arcok, baráti találkozások emlékei jutnak eszembe. Persze, ha a gombaszögi rendezvényről beszélünk, ha emlékezünk az előző évek rendezvényeire is, akkor illő, hogy ne csak magáról a kulturális eseményről emlékezzünk meg, de azokról is, akik a rendezvény szervezésében, a műsor kialakításában részt vettek, azokról, akik sok hónapig tartó szorgalmas munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély sokezres közönsége két napon keresztül jól szórakozzon és valóban jól érezze magát ebben a festő környezetben. Magam is hosszú éveket keresztül részese voltam ennek a szervezői munkának, ezért tudom, mennyi fáradságot igényel egy ilyen rendezvény megszervezése. Szinte minden óra és perc megtelik munkával azok részéről, akik felelősek valamilyen részletkérdés vagy probléma megoldásáért. Mindezt természetesen a néző nem is érzékeli, mert hisz ő a vendég, ő nem látja a problémákat, csak azt, ami a színpadon és annak környékén történik. Ez így is van rendjén, hisz a közönség odahaza hagyva a napi problémákat, szórakozni akar két napon keresztül és jó! akarja magát érezni. Ám ahhoz, hogy jól érezze magát szükség van sok-sok ember hónapokig tartó munkájára, kezdve a CSEMADOK KB apparátusától a járási bizottságok dolgozóin keresztül a tánccsoportok, az énekkarok vezetőiig, akiknek jó munkája döntően befolyásolja azt, hogy milyen színvonalas műsort lát a közönség Gombaszögön. Meg kell emlékezni azokról az aktivistákról, önkéntes kultúrmunkásokról is akik a rendezvény egyes részletkérdéseinek megoldását biztosítják. Gomba szög az idén is értékes műsorral várja a közönséget, ez a műsor tükrözni fogja a CSEMADOK kulturális tevékenységének fejlődését és nem utolsósorban azt a gondoskodást, amely a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális fejlődése érdekében párt- és állami szerveink részéről megnyilvánul. Ezért Gombaszög egyben manifesztációja lesz hazánk népei egységének és testvéri barátságának. Manifesztációja a proletár és szocialista internacionalizmus gondolatának. A gombaszögi völgyben megjelenő több ezres közönség — munkások, parasztok, értelmiségiek, szlovákok és magyarok — kifejezésre juttatják népeink egységét a békéért és az emberi haladásért vívott harcban. 3
