A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 24. szám
relővel. Újvárban dolgozik a vízműveknél. Nemrégen ért haza, egy sörre ugrott be a barátaival. Egészen véletlenül. Este szókott a presszóba járni, akkor jönnek többen össze lányok-fiúk. Az általános iskola kilenc osztályát helyben végezte, Sáfi Árpád igazgató keze alatt. A szakmát magyar nyelven tanulta ki Újvárott. Szereted Udvardot? Itt születtem. Szüleim most is itt élnek, a szövetkezetben dolgoznak. Akárhová sodródom, ide mindig visszavágyom. Ismersz mindenkit a faluban ? Majdnem mindenkit ismerek. Egyeseket azonban csak látásból. A CSEMADOK-ban mi újság? Nem tudom. A SZISZ-nek van egy klubja, oda járok. Sajnos, kicsi, nem sokan férünk el benne. A szövetkezetnek van egy nagy kultúrháza, de majdnem minden hétvégén lakodalmat tartanak benne. Még mindig a főtéren tartózkodom. Ahogy alkonyodik, úgy elevenedik meg a faluvilág. Mintha a főtéren akarna most keresztülmenni minden helybeli. A mezőgazdasági szaktanintézet internátusában villanyfényesek az ablakok. Éppen vacsora ideje van. Fügedi Évával véletlenül találkozom az előcsarnokban. Az, hogy a Komáromból jött, állattenyésztési szakon tanuló harmadikos lány nevét leírom, azért történik, mert talán ő az egyetlen az egész szaktanintézetben, aki fél a tehéntől. De akkor miért jelentkezett ebbe az iskolába? Válasza meggyőzően hangzik: szeret mozogni, szabad levegőn lenni. Az első osztályban már mindenkinek van munkahelyi szerződése. Ő a Bálványi Állami Gazdaságba megy teheneket ijesztgetni, vagy tehenektől megijedni. Mekkora öröm érné, ha Bálványon nem lenne tehén?! Elsőben még nem derült ki a félelme. A műhelylátogatás nem szolgáltatott erre okot. Másodikban a fejés már annál inkább. De már túl van ezen. Vagyis a félelmen. Derék kislány. Városi létére szépen megbarátkozott mindennel. Egész Dél-Szlovákiából toborozzák az iskolába a tanulókat, de keletről még nem jelentkezett senki. A földszinti és az emeleti szobákban a megszokott internátusi élet folyik. Az emeleteken egy-egy tanulószoba, benne televízió és társasjáték. Az ebédlő színes televízióját az iskola SZISZ szervezete vásárolta brigádmunkáért járó keresetéből. Két mezőgazdasági üzemben (az udvardi szövetkezetben és a miklósi-mikuláši állami gazdaságban) végezhetnek szakgyakorlatokat. Szakoktatók felügyeletével természetesen. Vacsoraidőben Kóta Róbert mérnök, a mezőgazdasági középfokú szaktanintézet igazgatóhelyettese is megjelenik az internátus előcsarnokában, rendben van-e minden. A szokásos bemutatkozás után irodájába vezet, s közben mondja, nagy iskola az övék, négy magyar és négy szlovák érettségivel végződő osztállyal, s három-három osztályos gépesítő szakkal. A magyar tagozatos tanulók most érettségiznek először. A modern, jól felszerelt iskola 1969-ben kezdte meg működését, s azóta 1188 szakembert nevelt a mezőgazdaságnak. Az igazgatóhelyettes kedves, jó benyomást keltő fiatalember. Barti (Bruty) születésű, udvardi lakos, tizenkét éve tanít a szaktanintézetben, amelynek az internátusi szobái elcsendesedtek estére. Sokan tanulnak, sokan a televíziókészülék előtt ülnek. Francia filmvígjátékot sugároz a Magyar Televízió. S én már újra kint járok az utcán, amelyről a csillagos égbolt felszippantott minden hangot. Az autóbusz-megállónál várakozom udvari asszonyokkal, akik Újvárba indulnak a tejüzembe, éjjeli műszakra ... MÁCS JÓZSEF Pradl Sándor felvételei Emberi sorsok A MADONNA AKCIÓ (Folytatás lapunk 22. számából) A rendőr hadnagy föltevése — miszerint a tizenöt különböző nagyságú aranypénzt, a négy értékes pisztolyt és a hat díszkardot zsákmányoló tettes a kastélyt a kerti szökőkút medencéjével összekötő, szokatlanul széles vízgyűjtő csatornán hatolt be az épületbe, ahol aztán tolvajkulccsal ügyködött tovább — bármennyire is valószínűnek látszott, mégsem bizonyult célravezetőnek, mert ez a hipotézis rendőrségileg is használható, konkrét támpontot szinte egyáltalában nem tartalmazott... A törvényesség nyilvánvaló szabályai ugyanis azt parancsolják, hogy alapos, már-már szinte bizonyított gyanú fölmerülése nélkül senkit sem lehet őrizetbe venni, senkinél sem lehet házkutatást tartani. A látszólagos eredménytelenség ezért akárhogy is bosszantotta a nyomozókat, egyszerűen várni, várakozni kellett, amíg a kastély raktárhelyiségeibe behatoló mütárgytolvajok önmaguk adnak valami árulkodó életjelt. Régi kriminalisztikai alapszabály ugyanis, hogy a tettes vagy a tetthelyre tér vissza, vagy pedig óvatlanságból egy banánhéjnyi könnyelműségen szokott elcsúszni. Csak tovább bonyolította a helyzetet, hogy időközben egy prágai magángyűjtö is bejelentést tett a rendőrségen, miszerint ismeretlen tettesek kilesték, mikor nem tartózkodik otthon, aztán behatoltak a lakásába, ahonnan értékes régiségeket, főképpen kisebb szobrokat és gyertyatartókat loptak el; az idős férfi pénzéhez s egyéb értéktárgyaihoz viszont fél ujjal sem nyúltak. § I § Egy pénteki napon, a koraesti órákban Vyšší határában váratlan dolog történt. A közúti rendörjárőr, egyszerű rutinellenőrzésre, egy régebbi típusú Skoda-furgont állított meg. A szokásos iratellenőrzés közben föltűnt, hogy a helybeli lakosnak számító gépkocsivezető és útitársa kissé furcsán, zavartan viselkednek. Különösen akkor volt ez szembeötlő, amikor a rendőr őrmester tekintete a kocsi rakfelületén sorakozó kerti szerszámokra, valamint a hátsó ülésre helyezett, csukott utazótáskára esett. A rendőr ezért még egyszer belepillantott a hajtási igazolványba, emlékezetébe véste az illető nevét és lakcímét, aztán útjára engedte a kocsit. Rádiótelefonon azonnal kapcsolatba lépett a járási rendőrkapitányság ügyeletesével, ahonnan erősítést kért, valamint arra is engedélyt, hogy elhagyva őrhelyét követhesse a gyanúsan viselkedő gépkocsivezetőt. Elöérzete nem csalt: az őrmester és a helyszínre érkezett társai a környező erdők egyik félreeső tisztásán serény „munka” közben zavarták meg a két férfit: éppen elásni igyekeztek a néhány hete a kastélyban zsákmányolt és időközben gondosan konzervált muzeális tárgyakat — hogy egy bizonyos idő múltán, amikorra talán elfelejtődik az eset, édékesíteni próbálják lopott kincseiket. Hamarosan a rendőr hadnagy is a helyszínre érkezett. Elégedetten bólintott, amikor a tettesek első tanúvallomása az ő feltevéseit igazolta: a két tolvaj tényleg a szokatlan méretű vízgyűjtő csatornát használta fel arra, hogy bejusson a kastélyba. A csoportvezető derűs arccal mosolygott, hiszen az eset teljes föl göngyöl ítése már csak gyerekjátéknak tűnt, úgy látszott, hamarosan pont kerül a Madonna akció végére. Hirtelen azonban nagyot fordult a kocka: kiderült, hogy a brodi esettel kapcsolatban tetten ért betörőknek semmi közük a rendőrség által nyilvántartott, korábban történt régiség- és műtárgylopáshoz. A szóban forgó időpontokra vonatkozóan nemcsak hiteles alibije volt mindkét férfinek, de alig tíz nappal őrizetbe vételük után, először a teplicei múzeumban történt betörés, néhány nappal később pedig a nyugatcsehországi fürdővárosok múzeumaiban jártak hivatlan látogatók. A Madonna akció így sokkal szövevényesebb bűnügynek bizonyult, mint az eleinte, vagy a Vyšší Brod-i tolvajok kézrekerítésének napjaiban látszott. Az esettel most már országos szinten foglalkozott a rendőrség. A bűnügyi nyomozótisztek egy csoportja, nemzetközi együttműködéssel, az Ausztriában és az NSZK-ban történt hasonló lopásokról, az így szerzett árut fölvásárló régiségkereskedőkről igyekezett minél teljesebb képet nyerni; egy másik csoport újra felülvizsgálta a hazai múzeumokban, templomokban, kastélyokban és magánlakásokban történt betörésekkel kapcsolatos rendőrségi értesüléseket; a kriminalisták harmadik csoportja pedig a határátkelőhelyekre összpontosította figyelmét. § § § A hatóságok érdeklődése rövidesen két külföldi állampolgárra irányult: a bambergi Werner Kastkára, aki feltűnően gyakran utazgatott a Frankfurt—Prága repülőjáraton; röviddel később pedig egy nála is gyanúsabb férfire, akinek útlevelében a Reiner Zöppel név állt, és a lebukása előtti hónapokban összesen hetvenkét napot töltött hazánkban. Pontosabban Prága, Pilsen, illetve Karlsbad és a többi nyugat-csehországi fürdőváros környékén. Nyomozószerveink különböző értesülései egyben azt is jelezték, hogy Kastka bátor és sikeres üzletember, aki olykor a gyanúsnak tűnő adásvételi akcióktól sem riad vissza. Ezt bizonyítandó. Reiner Zöppel nevű negyven« egy éves, jó megjelenésű társának — épp régiségtárgy-hamisítás és tiltott üzérkedés vádjával — már több ízben volt dolga a német rendőrséggel... Werner Kastka és Reiner Zöppel így a nyomozás középpontjába került. A bűnügyi rendőrség emberei szinte mindenütt a nyomukban jártak. Kiderült, hogy Kastka inkább „csak" szervezte és pénzelte a régiségekkel folytatott nemzetközi cserekereskedelmet, és Zöppel volt az, aki végrehajtotta utasításait. Alkalomról alkalomra „turistákként" érkeztek hazánkba; a „főnők" többnyire nézelődéssel, múzeumok, templomok és egyéb régiségek látogatásával töltötte a napot; Zöppel viszont rombadölt erdészlakokban, malmokban vette át az árut a nemzetközi csempészbanda hazai összekötőitől. Prágától Chomútov irányában, a hatvanas kilométerkőnél sikerült lencsevégre kapni Zöppelt és hazai bűntársainak egyikét. A Madonna-akció csak most pörgött föl igazán! A két nyugatnémetet egyelőre „futni" hagyták, belföldi „szállítóikat" azonban egymás után letartóztatták. Először a huszonegy éves Evžen P.-t, aki nemcsak másoktól szerzett régiségeket továbbította a külföldi partnereknek, hanem ő követte el a teplicei és a marienbadi betörést is. Hamarosan rendőrkézre került a harmincéves Oldŕich V. is, aki főképpen templomok és kolostorok fosztogatására szakosította tolvajtudományát, de a nemzetközi bűnszövetkezet néhány további tagja is rács mögött volt már, amikor Kastka és Zöppel újfent megjelentek Prágában. A szokásos módon: a Frankfurt—Prága repülőjáraton. Őket „munka közben", azaz esetleges lopás vagy csempészés közben kellett tetten érni. Minden a megszokott módon zajlott: a „főnök" a régiségkereskedések kirakatait nézegette, templomokat, műemlékeket csodálva sétálgatott; Zöppel poggyászt csereberélt roskatag malmokban avagy éppenséggel a szabad ég alatt, egy-egy előre megbeszélt kilométerkőnél . .. A rendőrség emberei egy pillanatra sem tévesztették őket szem elől. A Madonna-akció fináléjára a prágai repülőtér vámcsarnokában került sor. Kastka két hatalmas kofferrel odalépett egy vámtiszt elé, amikor Zöppel néhány lépéssel hátrább — hogy magára vonja a figyelmet —, hirtelen „rosszul lett". A vámosok és a mellettük álló nyomozó tisztek azonban nem dőltek be a trükknek, hanem Zöppelnek udvariasan és készségesen orvost kerítettek; útitársa bőröndjeit pedig alaposan szemügyre vették, ahonnan ezüst gyertyatartó, különböző numizmatikai ritkaságok és képzőművészeti érdekességek kerültek elő. Zöppel szédülése valóban múló rosszullétnek bizonyult: amikor látta, hogy játszmát vesztettek, kiegyenesedett és ápolói segítség nélkül, egyenes léptekkel indult el a reptéri fogadócsarnok előtt várakozó rendőrkocsi felé. § § § Már csak az utójáték: a bírósági tárgyalás volt hátra. A vádlottak padján összesen heten foglaltak helyet. Heten, mint a gonoszok. Milyen véletlen játéka a sorsnak, hogy az eset rendőrségileg viszont éppen a Madonna-akció fedőnevet kapta. MIKLÓSI PÉTER 17
