A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 24. szám
Tudomány-technika ELEKTRONIKUS PALACKPOSTA Az új, angol gyártmányú tengeri vészjelző és segélykérő készülék a vízen lebegve, váltakozva két hullámhosszon, 36 órán keresztül sugározza jeleit. Ható- azaz „hallótávolsága" 320 kilométer, négy, egyenként 3,4 voltos lítiumelem működteti. A tenyérnyi készülék mínusz 20 és plusz 60 C-fok között zavartalanul megőrzi üzemképességét. Tervezői — a hajótöröttek nevében is — azt remélik, hogy ez a vízhatlan tokba bújtatott parányi rádióbója hamarosan valamennyi mentőcsónak állandó felszerelésévé válik. BŰVÖS TÉVÉKOCKA Négyféle célra használható a Philips cég alig nyolc kilogramm súlyú kockakészüléke. Az Entertainer elnevezésű szórakoztató doboz egyik oldala televízió, a másik kazettás magnó, a tetején rádió-vevőkészülék kapott helyet. És itt van persze az elmaradhatatlan kvarcóra is, amely a televízió képernyője alatt nemcsak az időt mutatja, de bármelyik készülék be- és kikapcsolását is képes vezérelni. TÉRHATÁSÚ TÉVÉ? Az egyik nyugatnémet televíziós adó ez év februárjában kísérletképpen háromdimenziós képeket sugárzott. (Az eljárást — a három dimenzióra utalva — 3-D-vel jelölik.) A felvételt két egymás mellé helyezett, tehát egy kissé más szögből látó kamerával készítették. Az egyik képet vörösre, a másikat zöldre színezték, s egymásra másolva kisugározták. A néző kétszínű — vörös, illetőleg zöld — szemüvegen át nézi a képet, és térhatású képet lát. Ennek persze ára van: az ilyen néző számára a kép fekete-fehér, s hordania kell a szemüveget. Annak idején a hasonló elv alapján működő filmek ezen buktak meg. Alighanem ennek a kísérletnek is ez lesz a sorsa. A DIGITÁLIS TÉVÉ (LASSÚ) TÉRHÓDÍTÁSA Az utóbbi évtized folyamán sok szó esett a digitális tévéről, rendkívüli előnyeiről, progresszivitásáról. Ma már szinte elképzelhetetlen egy-egy audovizuális termékeket bemutató vásár, kiállítás a különféle digitális televíziós berendezések nélkül. A kezdeti eufórikus hangulat harsány optimizmusa — mármint hogy a nyolcvanas években a digitális berendezések kiszorítják a korszerűtlennek ítélt analóg berendezéseket a stúdiókból és a háztartásokból — kissé lanyhulóban van, s szinte bizonyosra vehető, hogy a nagy őrségváltásra csak a kilencvenes évek folyamán kerül sor. A hangulatváltásnak több oka is van, előbb azonban érdemes megvizsgálni a digitális televíziózás mai helyzetét. A mintegy fél évszázados múltra visszatekintő elektronikus televíziózás fő tulajdonsága, hogy a tárgyról visszavert fény mennyiségével arányos (analóg) villamos töltéskép alakul ki a televíziós képbontócsöben. A jobban megvilágított részek nagyobb, a kevésbé fényesek kisebb feszültséget indukálnak. Ezt az ún. töltésképet tapogatja le a képbontócsö elektronsugara és alakítja át folytonos (analóg) feszültségjelekké, amely különféle átalakítások után magasfrekvenciás vivőhullámra „ültetve" kerül az adótoronyból kisugárzásra. Az „éterben" terjedő elektromágneses sugárzás különféle torzulásokat szenved a kozmikus eredetű és az ipari tevékenység közben keletkező zavaró elektromágneses sugárzás következtében, ami egyik fő oka a különféle zavaró jelenségeknek a képernyőn. Ezen kívül a kisugárzott jel az adótoronytól nagyobb távolságban már nagyon gyenge, nagysága szinte majdnem a zörejszinttel azonos. A televíziós készülék áramkörei már ezt a „keverékjelet" dolgozzák fel, nincs mód a zavarás és a zörej kiszűrésére, sőt a gyenge jelet a zörejjel együtt, arányosan erősíti fel. Ellenben ha az információt állandó amplitúdójú impulzuskombináció (digitális jel) formájában továbbítjuk, a külső zavarás és a zörej könnyen kiszűrhető, mivel nem a jel nagysága (illetve burokgörbéje), csupán az impulzus jelenléte vagy hiánya az információhordozó, így a házi tévékészüléken is lehetővé válik a kép és a hang stúdióminőségben való vétele. Ez azért lehetséges, mivel a jel erősítése voltaképpen impulzus regeneráció, aminél az információ megtisztul a zavaró jelektől. A digitális technika ma is legnagyobb fegyverténye a rendkívül jó minőség és a külső zavarásokra való teljes érzéketlenség, valamint az egyszerű jeltovábbítás. Azonban különféle problémák is felmerülnek, amelyek mindig a gazdaságosság kérdéskörébe vágtak. Ugyanis a digitalizáció műszaki szempontból gyökeres változást eredményez a televíziós technikában, csakúgy, mint az elektromechanikus televízióról az elektronikus rendszerre való áttérés fél évszázaddal ezelőtt, ami azt jelenti, hogy a stúdió-, feldolgozó- és közvetitőberendezéseket egy csapásra ki kell cserélni a televíziós központokban, minden vevőkészülékhez külön berendezést kell csatlakoztatni az adás vételének biztosítására. A mai stúdióberendezések áramköreinek ára a szó szoros értelmében az arany árával vetekszik, így érthető, hogy a televíziós társaságok egyelőre óvakodnak fejest ugrani a nagyarányú beruházásokba. Azonban a digitális technika olyan kétségtelen eredményekkel dicsekedhet, hogy egyértelmű nemet se tudtak mondani. A kiváló minőség mellett ugyanis olyan trükkmegoldások kivitelezésére is lehetőséget nyújt, amit analóg jelfeldolgozással lehetetlen megvalósítani. Ezek közé tartozik a televíziós kép méretének változtatása (elektronikus transzfokáció), a képernyő „feldarabolása" kisebb mezőkre, amelyekben egymástól független képsorok vetíthetők (kvadrantálás), a különféle törésmentes tüköreffektusok, a televíziós kép látszólagos, leporellószerü elforgatása a vízszintes és a függőleges tengely mentén, digitális maszkok alkalmazásával a kép alakjának megváltoztatása (pl. a téglalap alakú képet kör, szív stb. alakúvá lehet deformálni, miközben a mezőn belül minden képpont helyzete a maszkkal arányosan változik). Ezért egyre több digitális áramkört kezdtek alkalmazni a különféle műsorok készítéséhez. Ahhoz, hogy összhangba lehessen hozni az analóg és a digitális berendezéseket, analógdigitális jelátalakításra van szükség, így a feszültségingadozást impulzuskombinációkra való átalakítás után létrehozható a kívánt trükkeverés, majd digitális-analóg átalakítást követően a jel kisugárzásra kerülhet. Ezzel ugyan lehetővé válik digitális trükkök alkalmazása a hagyományos televízióban is, azonban a digitalizálás fő előnye, a rendkívül jó minőség nélkül. Időközben a kozmikus technika eredményeire támaszkodva egyre gyakrabban kezdték alkalmazni a műsortovábbító műholdakat, jelenleg a pont-pont közötti összeköttetésre használjuk ezeket, a tévések mindennapi segítőtársaivá váltak, mivel a tévéhíradók külföldi híranyaga jelenleg a műholdas közvetítőlánc segítségével jut el az egyes országok televíziós hírközpontjaiba. Mivel ezek az űrhajók a földfelszíntől aránylag nagy távolságban keringenek, a televíziós jel az ionoszférán áthatolva és a kozmikus tér-' ben különféle torzulásokat szenvedhet, ez a kutatók figyelmét a digitális jeltovábbítás kérdése felé fordította. Sikerült is kidolgozni azt a progresszív technológiát, amelynek eredményeképpen ma már a legtöbb műsortovábbitó műhold digitális formában továbbítja az adást, azonban egy sor műszaki kérdést meg kellett oldaniuk. A fő problémát az adósáv rendkívüli kibővítése jelentette. Míg az analóg jel legnagyobb rezgésszáma 4 MHz (millió hertz) körül van, addig a digitális jelfeldolgozás kb. 100 Mbit (millió információs egység) feldolgozását igényli másodpercenként! Ez az integrált-áramkör gyártás mai fejlettségi foka, a több százezer áramköri elemet tartalmazó nagyon magas integráltsági fokú (VLSI) áramkörök alkalmazása mellett is rendkívül igényes feladat. Ezért a jelenlegi átviteli rendszerek különféle minőségbeli kompromisszumok árán kb. 35 Mbit/s sebességgel dolgoznak. Ezenkívül a jövő televíziójának kikiáltott műsorszóró műholdak esetében is — ahol a készüléktulajdonos a 39 000 km távolságra a felszín fölött, a Földdel azonos szögsebességgel keringő, tehát látszólag egyhelyben álló műholdra irányítja antennáját — előnyösebb digitális jellel dolgozni. így könnyen megjósolható, hogy az analóg tévé napjai meg vannak számlálva, de a rendkívül technológiaigényes digitális tévé épp drágasága miatt csak lassanként tud a stúdiókba belopakodni. Ez eléggé érthető is, tekintetbe véve, hogy egy analóg közvetítőkocsi értéke másfél millió, egy adóberendezésé tízmillió dollár körül mozog, egy nagyobb televíziós központ berendezéseinek értéke a százmilliós tételt is jóval meghaladja. A nyersanyagárak gyors emelkedése következtében lanyhuló beruházási kedv és a bonyolult gazdasági problémák eléggé kedvezőtlen légkör kialakulását vonták maguk után, amikor senkinek sincs kedve óriási beruházásokba fogni. De ha le is lassult a fejlődés, egyáltalán nem állt meg. Nap mint nap új áramkörök, jelfeldolgozó rendszerek formájában bizonyítja a digitális tévé életképességét. Míg a mai képmagnófelvételek minden másolással 3 dB-t (33 %-ot) veszítenek minőségükből, tehát a színes felvétel második kópiája már csak jó akarattal nevezhető színesnek, miközben a trükkmegoldások kivitelezéséhez olykor több átmásolásra is szükség lenne, addig a digitális felvétel 150. másolatát sem lehet szabad szemmel megkülönböztetni az eredetitől, ami természetes is, hiszen mint ahogy említettük, a jelerősítés voltaképpen impulzus regeneráció, így nincs is lehetőség a jeltorzulásra. Az utóbbi időben egyre több szó esik a kábeltelevíziózásról is, ahol fénykábelek segítségével továbbítanák a műsort. Az űrhajózás közvetítéséhez hasonlóan a fénykábelben is sokkal előnyösebb a jel digitális formában való továbbítása. A hatvanas évek közepén a tízegynéhány tranzisztort tartalmazó integrált áramkör árából ma több ezer tranzisztoros chipet lehet venni. Az eddigi fejlődés folyamán évente megkétszereződött az egyetlen lapocskára zsúfolható áramköri elemek száma, ugyan akkor az egy elemre jutó költségek általában a felére csökkentek. Várhatóan a fejlődés iránya a jövőben is fennmarad, a legközelebbi cél az egymillió áramköri elem összezsúfolása egyetlen szilícium morzsán. Ez reálissá teszi azt a lehetőséget, hogy a jövőben a digitális televíziós berendezések ára is csökkenni fog, így árban is versenyképessé válik az analóg tévével. Mert a minőség terén nincs ellenlábasa. Ezzel remélhetőleg legkésőbb a kilencvenes évek folyamán bevonul a digitális tévé a háztartásokba, így bármelyik tévé képernyőjén minden előfizető stúdióminőségben élvezheti a televízió adásait. OZOGÁNY ERNŐ 18
