A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 24. szám

Szép, napos, tavaszias az idő, s a bevásárlási központ előtti térség mintha versenypálya lenne: kerékpárok egymás hegyén-hátán. A kétkerekűek tömegére pillantva látnom kell, hogy nagy községben járok, Udvardon (Dvory nad Žitavou). ahol kerékpár nélkül nem élhet az ember. Akaratlanul is arra gondolok, mi lett volna az ilyen ötezer hatszáz lakosú, vagy annál is jóval nagyobb lélekszámú községekből, ha a badeni főerdőmester 1915-ben nem találja fel a kerékpárt. Ha kétkerekű nincs, talán nem is alakulnak ki ekkora falvak, fárasztó és unalmas a sok gyaloglás. A bevásárló központban szinte minden kapható: hús, kenyér, tej, péksütemény, zöldség, gyümölcs, mindenféle élelmiszer és szeszesital, ruházati cikk, sőt még kencefice is a drogéria részlegben. Hiába nézem azonban az embersűrűt, az Újvárból autóbusszal érkező emberek tömegét, nem tudok a kerékpárhoz kapcsolódó gondolatoktól szabadulni. Azt találgatom a főtéri forgalmat bámulva: vajon ki karikázik többet, egy bicikliversenyző, vagy az Udvardon született ember, aki talán haláláig használja az életéhez elvászthatatlanul hozzátartozó kétkerekűt? Mivel nem tudok érdemleges választ adni saját magamnak, tovább indulok, körülsétálom a főteret néhányszor, ismerkedem a csütörtök délutáni falu életével. Alig távolabb, napos helyre húzódva, csinosan öltözött kismama hajlik a babakocsi fölé és dallamos hangon, száját csücsörítve beszélget a gyermekéhez: — Mit nyöszönyöszö-nyöszö-nyöszörögsz ?

A régi iskola út felőli falán emléktábla. „Itt élt és dolgozott Szabó János igazgató-tanító 1896—1928". Az emléktáblát a CSEMADOK helyi szervezete helyeztette az iskola falára 1969-ben. Feketébe öltözött idősebb asszonyoktól kérdezem: Ki volt Szabó János? Egyszerűen, e falura és vidékre jellemző tájszavakkal mondják, hogy színdarabokat tanított, pártolta a szegényeket. Kántortanítói földjének használati bérét nem kérte a nagycsaládos szegényemberektől. — Ismerlek, tudom, milyen nehezen élsz ... íme a jó tanító, a nagyszívű ember, akit évtizedekkel a halála után is felemlegetnek Udvardon. Mégis igaz a mondás, hogy jó tettért jót várj? Vajon úgy él-e ma a pedagógus, hogy majd halála után őt is fölemlegetik a tetteiért? A magyar általános iskola 1960-tól új épületben található. A park mögött, a szlovák általános iskola közvetlen szomszédságában. Az épületben fület bántóan nagy a csend. Szinte lábujjhegyen húzódom be Vida Kálmán igazgatóhelyetteshez. Arról faggatom, előnyös-e, ha egyetlen község, történetesen Udvard tart fenn egy iskolát ? Előnyös, hangzik határozottan a válasz. Gyerekek és családok is ismerik egymást. Jobban szervezhetik a tanulókat különböző érdekkörökbe. Ünnepi alkalmakkor résztvevői és szereplői lehetnek az esti műsornak. A szülői látogatások feltételei is jobbak. Szabó János példája követőkre talál-e? Nem fér hozzá kétség. 1950-től áll fenn az iskola és soha nem volt olyan gondja, hogy lesz-e elég elsős. Volt úgy nem egyszer, hogy három elsőosztályt nyitottak. Volt úgy is, hogy három kilencedik osztály tanulói végeztek egyszerre. Mérnökök, orvosok, pedagógusok, agrármérnökök tanultak az iskola falai között. Sáfi Árpád igazgató lánya Lipcsében folytatott egyetemi tanulmányokat. A komáromi magyar gimnáziumból került oda. A Szabó János emléktábla közelében fatörzsére ragasztott plakátról olvasom: a CSEMADOK helyi szervezete nemrégen Arany János emlékestet tarKóta Róbert mérnök, igazgatóhelyettes diákjai körében

A szövetkezet irodaháza

A bevásárló központ

Csütörtök délután

tott. A községben és a pedagógusok körében jó volt a visszhangja. Szűcs Gáborné pedagógus, a helyi szervezet kultúrfelelőse, azt bizonygatja az iskola folyosóján, hogy a tevékenység még jobb lenne, ha helyiséggel rendelkeznének. A szövetkezet klubja nagyon szép, de, sajnos, mindenkié és senkié ...

A hnb épületében azt kérdezem, mennyi ideig járnám körül gyalog Udvardot? Eltartana egy darabig, mondja mosolyogva Ács János, a hnb elnöke. 5800 hektáros határát? Talán egy napig. Temetőjét? Pillanatnyi töprengés után visszakérdez az elnök: A régiekét vagy az újat? Egy hirtelen vállrándítással rábízom a döntést. Hetvenhat végéig öt temetője volt a falunak. Azóta egy helyen, kéthektárnyi kijelölt területen temetkeznek. A halál a vég Udvardon és mindenütt, s a születés a kezdet. Illetve a bölcső. Vagy még pontosabban a bölcsőde, amely hetven férőhelyes és hárommillió korona értékben épült fel. Nem részletezem a dolgokat tovább. A helyi nemzeti bizottságok között meghirdetett szocialista versenyben elért eredményeikkel a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya elismerő oklevelének első fokozatát háromszor (1977, 1979, 1980) érdemelték ki. A tizenegy tagú tanácsot és az ötvenöt tagú képviselőtestületet legjobban most a szemétgödör megépítése foglalkoztatja. A meglevő tizenegy szemétdomb egészségügyi szempontból kifogásolható. Az ivóvíz bevezetése folyamatban van, az utak javítása, portalanítása soronlevő feladat. Az alkoholizmus és a családi perpatvar okoz fejtörést néha. A hetedik ötéves tervben szeretnék felépíteni az egészségügyi központot és a gázt bevezetni a faluba. Az emberek, mint egy nagy méhkasból, ki-kirajzanak. Újvár a rajzás fő iránya. Az Elektrosvit, a Tesla, a Húsipari Vállalat, a Sigma, a konzervgyár, a tejüzem és a járási építőipari vállalat körülbelül kétezer udvardit foglalkoztat. Az Auróra Efsz megközelítőleg kilencszázat. Jól hajózik a lehetőségek vizén. A dolgozók átlagkeresete 2442 korona. Tavaly ez volt a legmagasabb átlagkereset a járásban.

Csinosak, elegánsak az udvardi nők. Szépen öltözködnek, adnak magukra. Nem sajnálják divatos ruhákra költeni a pénzt. Párizsi, prágai, pesti divatszalonok diktálják a tempót ízlés dolgában. Vajon milyen lehet ezekhez képest az udvardi női szalon, amely csupán tavaly szeptemberétől létezik, egy helyiségből áll, benne hatalmas szabászasztal, két nagy falitükör, három varrógép és egy próbafülke. A három alkalmazott az Újvárból hazatért Rozsnyói Erzsébet (főnök), Benkó Mária és Gergely Magdolna. Bizakodás fűti szavaikat. Sok a fiatal rendelő, s mind igényes. Minden divatos dplgot varratnak. Most még az anyagot a vendég hozza, lehet, később már náluk vásárolhatja meg. Blúzokat, nadrágokat, szoknyákat, ruhákat, kosztümöket, menyasszonyi ruhákat varrnak. Távozóban arra vagyok kíváncsi, hogy a helyben varrt szép ruhákban hová ülnek be a nők csütörtök délután? A cukrászdában egy lélek sincs, és ezen csodálkozom. Az ízlésesen és kényelmet biztosítón berendezett üzlet alkalmas helynek látszik a szerelmes párok összebújására, alkalmi és tartós légyottok lebonyolítására. Átellenben a presszó népesebb. Zenegép mellett szórakozik néhány söröző, kávézó fiatal. A sarokban csinosan öltözött lányok, minha a szalon reklámozói lennének. A zene elviselhető, hangja nem repeszti a dobhártyát. Három beszélgető fiatalember közelében foglalok helyet. Megismerkedem az egyikkel, Kálazi Ferenc huszonhét éves vízvezeték-sze-