A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
VARGA ERZSÉBET KÉT VERSE Jó tanács nagyanyáink modorában Házasodni készülsz ? Borsot hajigálj egy égő kemencébe, s biztosan megnyered akit szeretsz... (Ha kemencét vagy borsot szerezni ügyetlen lennél, magadra vess!) Szonett (azaz ál) ruhás óda Erósz, Sötétség méhébő! kibukkant aranyszavú, lilát mosolygó úr! Téged dicsér ma énekünk s a szent lant, Apolló isten lantja is; a húr remeg, mert érzi nagy hatalmad; zord hant alatt Hádész tetőled retteg: új ruhákat aggat szép Koréra; hír, rang, kevé/y címkórság — mind eléd borul. Mert győzhetetlen vagy, ha itt a nyár és verhetetlen vagy, ha sújt a rossz té! király vagy mindenek felett; sudár termetedről regél a könnyelmű Éj, s midőn felénk száll — bronztollú madár —. neved sziszegve száll felénk a hűs szél. BETTES ISTVÁN Gyulai képek gyulában a világ a világban gyula gyula a világban a világ gyulában gyula a gyulában világ a világban gyula világ gyula világ gyula világ gyula gyula gyula szerelem gyulában gyula szerelemben tenger a gyulában a tengerben gyula gyula bánatában örömében gyula gyulában zsarnokság zsarnokságban gyula gyula kemény gyerek gyula e/lágyula emberség gyulából gyula emberségből gyula világ gyula gyulában a gyula Milan Haléin felvétele 3 Pista elgondolkodott. ■ — Tudod, Andrea, az a helyzet, hogy . . — Nem erőszak a disznótor! — Ne érts félre ... szóval édesanyám a kórházban van, és a lakás ... hogy is mondjam ... kissé rendetlen ... — Nem ismerek rád, Pista! Te szégyenkezni is tudsz? Te nagy gyerek, hát mit számit egy kis rendetlenség, az a fontos, hogy üres. így nagyszerű! — lelkendezett Andrea. — Ettől nagyszerűbb helyzetet álmomban sem mertem remélni... A menetrend a következő: előbb egy nagyszerű vacsorát remekelek nektek, olyat, hogy megnyaljátok utána a tíz ujjatokat, aztán pedig kezelésbe vesszük Ákost. A többi már jön magától. Mit szól hozzá a mérnök úr? — Egyszerűen nem jutok szóhoz... — mondta Pista, miközben Jucira gondolt. Hogy intézze el, hogy simítsa el a dolgot, hogy meg ne sértődjék. Telefonon, ötlött eszébe. — No, látod, jó, ha van egy okos a háznál — nevetett fel Andrea. — Hogy őszinte legyek, engem nem nagyon érdekelt a Tátra. Ugyanis titkon abban reménykedtem, hátha sikerül találkoznom veled ... Bevallom, elég nehezen találtunk ide, végül is sikerült és most az a lényeg. — Vagyis: minden jó, ha jó a vége! Igaz? — De még mennyire igaz! A Pálos portára érve Andrea nem győzött eleget csodálkozni meg áradozni: isteni... csodálatos környezet... micsoda lakás ... micsoda berendezés ... és a hatalmas diófa, a pázsitfű, a rengeteg virág ... — Csak ez a napsugaras kerités, jaj, Pista, ez sehogy sem illik ide... A te ízlésed szerint készült ? — Fenéket! Édesanyám ötlete volt... Viszont ahhoz, hogy megértsd, ismerned kellene. Ha ő valamit elhatároz, megvalósítja, ha belegebed is. — Ám legyen, ha egyszer gyönyörűségét leli benne. Rá kell hagyni — mondta Andrea bólogatva. Pista a Bundás segítségével két csirkét fogott meg, elcsapta a nyakát s a többit már Andreára bízta. Amíg az ifjú gazdasszony a konyhában foglalatoskodott, felhívta Jucit. Kiérezte a lány hangjából, hogy csalódott kissé, de az is kiérezhető volt, hogy nem sértődött meg. — Holnap este viszont okvetlenül ott leszek és várom a kocsinál, rendben ? — Igen ... Közben a vacsora is elkészült, s valóban ízletes volt, Pista nem győzte eleget dicsérni Andrea szakácstudományát. Elfogyott az utolsó falatig, Bundás meg a csontokat kapta meg fogpiszkálónak. Vacsora után a kávé következett majd az ital. Ákos ugyan eleinte vonakodott, mintha megérezte volna, hogy milyen összeesküvést szőttek a háta mögött és eltökélt szándéka megakadályozni, de nem sokáig makacskodott: mind jobban belelendült az italozásba. Éjfél tájban ki is készült: négykézlábra ereszkedve araszolt az asztal körül. Még a Bundás is felkapta a fejét, s csak a tisztesség kedvéért rávakkantott kettőt-hármat a négylábú társára, aztán mint aki jól végezte a dolgát kisompolygott és elnyúlt a konyhaajtó küszöbén. Ákos meg a szőnyegen. Meg sem moccant. Mintha elszállt volna belőle az élet. Andrea egy szemvillanás alatt Pista két karjába repült, mint a kalitkából szabadult madár. Majd megfojtotta az ölelésével és a csókjaival. — Boldogtalan vagy, Andrea, kicsi Andrea? — Dehogy vagyokl.. . Most a világ legboldogabb asszonya vagyok, igenis az vagyok!
