A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-29 / 22. szám

ponti Bizottságának tanácskozásai után hívják össze. Üléseiken ismertetik az elfogadott határozatokat és feladatokat, amelyeknek megvalósítása a Szövetségi Gyűlésre, a Cseh Nemzeti Tanácsra és a Szlovák Nemzeti Tanácsra vár. Szükség szerint a két kamara ülése előtt is összehívhatják a kommunista képviselők klubjának ülését.

A Szövetségi Gyűlés kamaráinak pártcsoportjai közösen az egyes kamarák belső problémáinak megvitatása esetén pedig külön üléseznek. A pártcsoport vezetője javasolja a kommunista képviselők klubjának és a kamarák pártcsoportjainak összehívását. A pártcsoportok tanácskozásainak összehívásával kapcsolatos tevékenységét a klub titkársága koordinálja. A kamarák bizottságai pártcsoportjainak vezetői állandó kapcsolatban vannak a klub vezetőségével. a CSKP KB, illetve az SZLKP KB illetékes osztályaival.

A klub vezetősége megvitatja a személyzeti javaslatokat, kifejezi ezzel kapcsolatos véleményét a Szövetségi Gyűlés szerveiben és irodájában, valamint a CSNT és az SZNT szerveiben és irodájában.

A szőkébb pártvezetés megtárgyalja a Szövetségi Gyűlés Elnöksége, a kamarák elnöksége tanácskozásainak és plenáris üléseinek előkészítését, és szoros kapcsolatban áll a bizottságok elnökeivel és pártcsoportjainak vezetőivel. Hasonló a helyzet a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsban.

A helyi képviseleti szervekben — a helyi nemzeti bizottságokban — a párt vezető szerepe a nemzeti bizottságok minden szintjén létesült pártcsoportok közreműködésével érvényesül, éspedig olymódon, hogy az illetékes pártszervek a területi igazgatási egységekben megtárgyalják a nemzeti bizottságok fő céljait és feladatait, megvizsgálják a nemzeti bizottságok munkamódszerét, intézkedéseket hoznak arra, hogy ezek a módszerek javuljanak, eszmei-politikai és szervezési segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságoknak, megvitatják a nemzeti bizottságok szerveinek szerkezeti felépítését, értékelik a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak, képviselőinek és dolgozóinak ideológiai-politikai színvonalát.

fáradoznak e színvonal emeléséért, megtárgyalják a káderkérdéseket, elfogadják a pártszervek és a nemzeti bizottságok közös határozatait, a pártszervezettel együtt operatív feladatokat szabnak azoknak a kommunistáknak, akik felelősek a felső pártszervek határozatainak és feladatainak teljesítéséért.

A párt vezető szerepének érvényesítése során a képviseleti szervekben, de elsősorban a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunisták, a nemzeti bizottságok párta lapszervezetei oda hatnak, hogy a nemzeti bizottságok és igazgatási szerveik az államhatalom gyakorlása és a szocialista állam feladatainak teljesítése, valamint a mindennapi munka során az össztársadalmi érdekekből induljanak ki, tiszteletben tartsák azokat, összehangolják a helyi érdekekkel, s ne engedjék, hogy a társadalmi érdekek helyett a helyi érdekek érvényesüljenek.

A párt vezető szerepe érvényesítésének különösen fontos formája a nyilvános pártgyűlés, amelyet a nemzeti bizottságok pártalapszervezetei szerveznek. A nyilvános pártgyűlés célja, hogy a kommunisták megvitassák a dolgozókkal társadalmunk legfontosabb kérdéseit s hogy megnyerjék őket a párthatározatok teljesítésének. Ezenkívül a CSKP vezető szerepét a képviseleti szervekben a szakbizottságokban működő pártszervezetek útján érvényesíti. Lényegében segítségükkel végzi mindennapi eszmei-politikai, szervező, egyesítő, ellenőrző tevékenységét. Mindez hozzásegíti a CSKP céljainak és feladatainak gyakorlati megvalósításához.

Megállapíthatjuk, hogy a CSKP vezető szerepének érvényesítése lehetővé teszi a pártszerveknek egyrészt az állami szervek által javasoltak és megvitatott intézkedések elemzését, másrészt a kezdeményezés kibontakoztatását, és a politikai szervező munka fejlesztését a párt feladatainak teljesítése érdekében.

A CSKP összes — de elsősorban központi — szervei nagy figyelmet fordítanak a párt vezető szerepe érvényesítésének. Arra törekszenek, hogy ez ne jelentse az állami szervek jogkörének és illetékességének helyettesítését, sem pedig felelősségük átvételét.

Különösen hangsúlyozni kell, hogy a párt vezető szerepe, annak elmélyítése a fejlett szocialista társadalom építésének törvényszerűsége, a szocialista demokrácia fejlesztésének, az életszínvonal emelésének, a polgárok szociális biztonsága megszilárdításának biztosítéka.

Dr. JAROSLAV CHOVANEC, kandidátus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia

Állam- és Jogtudományi. Intézetének tudományos munkatársa

Hétvégi levél

Őszintén bevallom, nehezen mozdul a toliam. A gyermeknap kapcsán gyermekekről kell imom, s évről évre ismétlődőn a megszokott, a már sokszor elmondott dolgok ismétlése szinte elkerülhetetlen. Mármint hogy nálunk a gyermekneveléssel járó gond egy részét levették a szülők válláról, az állam gondoskodik a bölcsődei és óvodai hálózat állandó bővítéséről; de akármilyenek is városonként és falvakként az eredmények, nem változtatnak azon a tényen, hogy szüntelenül növelni kell a bölcsődék és az óvodák számát, mert hiszen csupán Bratislavában olyan a helyzet, hogy egy-egy körzetben legalább fél évet kell várni bölcsődei helyre annak a kismamának, aki történetesen munkába akar állni. Olyan közösségi gondról van itt szó, amelynek a megoldása elsőszámú társadalmi érdekeink egyike.

És én tulajdonképpen nem is erről akarok írni, hanem sokkal inkább arról, hogy gyermeknapról lévén szó, az újat mondani akarás szándékával házi könyvtáram polcain kerestem témához illő könyveket, s két dolog ragadta meg a figyelmemet. Móricz Zsigmond ormánysági riportját olvasva szíven ütött s erősen elgondolkoztatott egy mondata: „ .. .ez az a világ, amelyről már az egész világ tudja, hogy itt nem szeretik a gyereket." Önkéntelenül is arra gondolok, valóban, vannak és lehetnek a világnak olyan fekete foltjai, ahol a gyermekekre nem süt pazarlóan a szeretet melege, sőt, ahol nem is akarják világra hozni a gyereket, a nők nyilván számos vélt vagy tényleges okból nem akarnak szülni, halálukig dacolnak a természetnek*az élet szakadatlan folytonosságát biztosító parancsával.

Nálunk persze nincs baj a szaporulattal. Nlartoson is fordulat következett be az összeházasodó fiatalok szemléletében, tehát már rájuk sem jellemző a Móricz ormánysági riportjában leírt mondat: „az egyik falu huszonnyolc házában nincs örökös." Inkább az az izgató a feljebb leírt Móricz-idézetben, vajon a mi gyermekeink élvezik-e a szülök szeretetét, okosan és célravezetőén megadnak-e számukra mindent, ami képességük felismeréséhez és kifejlesztéséhez szükséges? Nos, úgy érzem, a szülők többsége már-már pazarlóan részesíti szeretetben gyermekét. Minden kívánságát teljesítik, amit szeme-szája megkíván alapon. Abból az egyszerű elgondolásból, hogy „nekem nem volt, neki már legyen!"

De vajon nem éppen az e a gond, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk változtatni „amit szem-száj megkíván" felfogásunkon, s szeretetünket a gyermek iránt leggyakrabban anyagiakban juttatjuk kifejezésre. Az lenne a helyesebb, ha a gyermeknek megmagyaráznánk, hogy a keresetünkből nem futja mindig mindenre. Ha azt is ki tudnánk mondani, hogy ezt vagy azt a dolgot nem vásárolhatjuk meg, mert nincs

pénzünk. Szeretetről lévén szó, örvendetes azt tapasztalni, hogy a szülők nagy többsége ma már nem tervezi anyagi gyarapodását gyermeke továbbtanulásának a rovására. Az önzésnek ez a formája a hatvanas években még nagyon érezhetően jelen volt, most azonban már a gyermek boldogulásának a segítése az elsődleges cél.

Persze, itt mindjárt megjegyezném, hogy azok a szülők szeretik okosan gyermeküket, akik felismerve képességüket, nem erőltetnek vagy erőszakolnak számára olyan pályát, amelyet képtelen végigjárni. A szülői szeretet abban legyen határozottan erős, hogy a képességének legmegfelelőbb utat egyengeti a gyermek számára. A társadalom soha azelőtt nem ismert lehetőséget teremt a gyermek boldogulásához. S boldogulás, érvényesülés valahogy mindig együtt jár a jól megalapozott tudással, magyar nemzetiségű gyermekek esetében az anyanyelven szerzett műveltséggel. Ahogy Ján Gregor miniszterelnök-helyettes a CSEMADOK XIII. országos közgyűlésén mondotta, nagy mértékben segíti a magyar gyerek érvényesülését az a körülmény, hogy anyanyelvi műveltségére a szlovák nyelvi ismeret segítségével egy másik kultúrát épít, s két nyelv, két kultúra ismeretének a birtokában nagyszerűen megállja a helyét az életben.

A szülői szeretet tehát akkor a legteljesebb, ha a fentebb elmondottak értelmében egyengeti a gyermek útját. Akkor értelmes és önzetlen ez a szeretet, ha a gyermekkel szemben nem követünk el jóvátehetetlen hibát. Nálunk már nincs szó arról, amiről Móricz Zsigmond nem is olyan régen döbbenten írt: „itt nem szeretik a gyereket." Szeretetből nincs hiány, mint ahogy a gyermek akarásából sem. Régen megszűnt az az állapot, amelyről Illyés Gyula a Puszták népében így adott hírt: „A puszta határa végtelen, a gyerekekre nem kell vigyázni, nem tévedhetnek ki belőle, nem veszhetnek el." Gyermekeink esetében ma már intézményes a gondoskodás, korszerű, minden igényt kielégítő bölcsődékben és óvodákban védőnők, illetve óvónők ügyelnek fel a gyerekekre, s a szülői szeretetet pótlón vigyáznak rájuk, nevelik őket. A Puszták népében a gyermekek egymást nevelik, a mi intézményes gondoskodásunk és nevelésünk viszont lépcsöszerű: Védőnő kezéből óvónő kezébe, onnan az iskolába kerül a gyerek.

S útját a szellemi és jellembeli fölemelkedés egy-egy lépcsőfokán szeretet kíséri. Mert ugye a gyermek a legdrágább kincs, várjuk születését, minden lehetséges eszközzel segítjük fejlődését, s szívesen munkálkodunk jövőjén, hiszen mióta világ a világ, mindig ők jelentették a holnapot.

3