A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-22 / 21. szám
Ez az ötven centiméter átmérőjű rétestál és a két komabögre a rákospalotai múzeumban látható. A komabögrében gyermekágyas asszonyoknak vittek galamb- vagy tyúklevest; az újházasoknak készített rétestálat (amelyre a mester odaírta a fiatalok nevét és a házasságkötés évszámát is) búcsúkor vagy lakodalom alkalmával tették az asztal közepére. Az idei Le Mans-i 24 órás versenyen mutatkozik be a nagyközönségnek az angol Aston Martin gyár Nimród típusú új versenykocsija. 5430 köbcentiméteres V 8 motorjának 410 kilowatt (550 lóerő) a teljesítménye. A koala medve általában a fán tartózkodik, most kivételesen a földön pihenve kapta lencsevégre a fényképész. SZEREPRŐL SZEREPRE Álmosítóan ködös reggel, alig néhányan reggeliznek a Devín kávéházban, ezért aztán akaratlanul is felfigyeltem egy mélyen brummogó hangra. Hát persze, ki más lehetne, Jancsi Pista, a Szlovák Nemzeti Színház operaénekese. Magyarul beszélget egy csinos fiatal nővel, aki csilingelő hangon válaszol. Iskolázott, szépen kiejtett szavak. Nem vitás, hivatásos énekesnő. — Az bizony — mondta később Jancsi Pista, — nem is akármilyen. Nálunk vendégszerepeit a Toscában, ö énekelte a főszerepet. Hyen hang nálunk még nem volt, illetve egyszer már volt, három évvel ezelőtt énekelte nálunk a Pillangókisasszonyt és már akkor kivívta a bratislavai közönség elismerését. Jancsi Pista kollegiális szívességből kalauzolta a kijevi Sevcsenko Színház magánénekesnőjét Cipola Gizit, vagy ahogy Kijevben nevezik: Gizela Albertovna Cipolát. — Beregszászi születésű, Moszkvában végezte a konzervatóriumot — tájékoztatott Jancsi Pista. — A leningrádi opera ösztöndíjával tanult, harmadéves korában felfigyelt rá a Moszkvai Bolsoj Tyeáter, és szívesen át is vette volna a leningrádiaktól, ő azonban másképp döntött, hogy közelebb lehessen és gondozhassa beteg édesanyját, Kijevbe szerződött. Szerepről szerepre jár, utazik ő is, itt volt nálunk és siet haza, illetve édesanyjához Szerettem volna még sokat beszélgetni Jancsi Pistával, ám ő barátságosan elhárította a kérést — Mi is utazunk — nevetett —, majd ha visszajöttünk, jó? — Mindenütt jó, de a legjobb itthon — harsogta hazatérte után. — Megjöttünk, megkezdtük újra a munkát új élmények, új szerepek. Szép volt a turné, és ami a legfontosabb, sikeres is. Mit mondjak ,még? Nem először voltunk kint, operánknak ma már igen jók a külföldi kapcsolatai. Végigjártuk egész Európát, legutóbb az NSZK-ban és Hollandiában vendégszerepeltünk. Paisielló Szevi/lai borbélyát és Mozart Figaro házasságát adtuk elő. Ugyanezzel a két darabbal már szerepeltünk kint, akkor Belgiumban is felléptünk. Olaszul énekeltünk, mégpedig azért, mert amikor rendezőnk, Miroslav Fišer megkérdezte a menedzsert, milyen nyelven adjuk elő a darabot, a menedzser ismerve színészeink német kiejtését, inkább az olasz mellett döntött. A nézőközönség nagy érdeklődéssel fogadta Paisielló Figaróját, annál is inkább, mert ezt az operát rajtunk kívül mostanában csupán a Buenos Aires-i opera adja elő, másutt Rossini Szevillai borbélya van műsoron. Paisiellóé zeneileg igen érdekes, van benne egy tüsszentő tercett például, az olyan fantasztikusan jó, hogy amikor Sztanyiszlavszkij Moszkvában Rossini operáját rendezte, ezt a tercettet átvette a darabba. Úti emlékek, új feladatok. Nemcsak színházi szereplések, hanem dalestek, esztrádműsorok is. Most például rövidesen a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban is hallhatják Jancsi Pista hangját, mégpedig Vojtech Matušinec szobrászművész kiállításán. Mag Gyula, a múzeum igazgatója, ajánlotta őt a kiállító művésznek azzal, hogy Lea Mrázová festő, érdemes művész bősi kiállításán nagy sikert arattak Jancsi és Gábor magyar és szlovák népdalai. — Nálunk a hang a fontos, ez az alapmatéria — mondta egyszer Janko Blaho — de azért a színpadon más is kell: jó mozgás, játék. A szereppel bánni kell, és ebben az én Jancsi barátom nagy, igazi, született komédiás. Persze, az életben is az — tette hozzá tréfásan mert minden, minden csak komédia. Talán Jancsi volt az egyedüli színésztársa, akiről mindig csak jót mondott. A magánéletben is összetartottak. Sziporkázó bemondások, tréfás ugratások mindig voltak a tarsolyukban. Ezért egyiküknek sem kellett mennie a szomszédba. Amikor a rádióban szerepeltek — elég hosszú volt a műsor — a műszaki személyzet mégis sajnálta, hogy véget ér a felvétel. Blaho a zongoránál, egy palack bor a kezük ügyében, mondták a szöveget közben dalolgattak, egyik szép nóta követte a másikat. — Sok mindent tanultam Janko Blahotól — mondta Jancsi Pista. — Neki köszönhettem, hogy meghívtak az operába. Első nagy szerepem éppen a A szevillai borbély volt, doktor Bartolót énekeltem. Mészáros József ARANYLEMEZ HERNÁDI JUDITNAK Snájdig katonatisztek és kiváltságos úriasszonyok. Pezsgő és fekete macska. Üres csacsogás és hivalkodó csillogás. Mondén, romlott mosolyú hölgy válik ki az előkelő társaságból: szeme fekete, szája pirosra festve. A Művésznő. A vérzivataros évek művésznője. Égő szemek, kihívó tekintet, dús keblek. Búgó hang. És szól a dal: „Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen, sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem. mindig van új s még újabb, hát várd a csodát, de sohase mondd, hogy nincs tovább." Taps, kézcsók, búcsúzás. A hölgy távozik, a dallam marad. Először csak azok dúdolják, akik még a moziban megjegyezték, aztán megszólal a dal a rádióban és a tévében is. megjelenik a lemez, amelyet szétkapkodnak, majd újra kiadnak és nem múlik el egy hét, egy kívánságműsor Hernádi Judit nélkül. Verebes István és Döme Zsolt szerzeménye először Mészáros Márta Örökség című filmjében hangzott el, amely nálunk most került a mozik műsorára. Százötvenezren vették meg a dalt. A Sohase mondd aranylemez lett. A siker Hernádi Judité. — szabó — (Máté Magda felvétele) 9
