A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 3. szám
íTomcRomüBín Hydrostav — itteni építésvezetőjét kértem fel: — A múlt év végén az első blokknál a biztonsági köpeny falainak építése volt a fő feladatunk. Bizonyos nehézségeket okozott az olyan hatalmas testeknek, mint az armoblokkoknak a mozgatása és pontos beillesztése. Az armoblokkok átlag húsz tonnásak, összeillesztésüknél, beépítésüknél szinte nincs megengedett tolerancia. Mivel a precíz munka időigényes, november végén bizonyos lemaradásban voltunk itt a tervvel szemben. Hátrányunkat az év végéig kiegyenlítettük. Ezt a pozitívumot elsősorban a munkatermelékenység fokozásának köszönhetjük, hiszen az év utolsó szakaszában csaknem mindenütt 100 százalékon fölül produkáltunk. A plzeni Škoda Művek dolgozói befejezték a reaktor hűtővíz-tartályának nyomáspróbáit, s most a beszerelésén szorgoskodnak. — És milyen a helyzet a második blokknál? — Jó, de ha nem lennének munkaerő gondjaink, még jobb lehetne. Szükségünk lenne például hegesztőkre, ácsokra, és más szakiparosokra ... A múlt évi tapasztalatok azt mutatják, hogy csupán komoly erőfeszítések árán tudtuk teljesíteni a tervet. Jó évet zártunk így is, de levontuk a tanulságot a tavalyi helyzetből. Mivel ez a kiemelt beruházás több előnyben részesül. Ezeket szeretnénk az idén többek közt arra is kihasználni, hogy feltöltsük a munkaerőlétszámot. Már napjainkban égető kérdésként merül fel, mi lesz a kimerült, de még mindig radioaktív fűtőelemek sorsa. Ez világszerte foglalkoztatja a szakembereket, de mert nálunk már ma működik atomerőmű, amely ilyen sugárveszélyes hulladékot produkál, nekünk is keresnünk kell a kielégítő választ. Erről nyilatkozik Ladislav Blažek, szövetségi fűtőanyag- és energiaipari miniszterhelyettes: — Egy kormányközi megállapodás alapján a Szovjetunió veszi át tőlünk a radioaktív huladékot. A V—1 erőmű részére ezért olyan megőrző medencéket terveztünk és építettünk, amelyek az egy üzemeltetési ciklus, vagyis három év folyamán keletkező radioaktív hulladék tárolására alkalmasak. Mivel évente cseréljük a legjobban kimerült fűtőelemeket, (az egész mennyiség egyharmada) a medencében a három év alatt az első évben cserélt hulladék annyira lehűl, hogy már szállítható. A legújabb elképzelések szerint a jövőben növeljük a tároló medencék kapacitását úgy, hogy négy üzemeltetési ciklus folyamán keletkezett hulladékot őrizhessünk itt a helyszínen, teljes biztonságban. Ezzel tehát egy 12 éves ciklust szeretnénk biztosítani. A Szovjetunióban a tőlünk átvett kimerült fűtőelemeket ismét dúsítják, hogy újra használható legyen. Persze nem minden hulladék vethető alá ilyen eljárásnak. Az erősen kimerült, tehát aránylag kis radioaktivitású fűtőelemeket magunk semlegesítjük majd. Az elképzelések szerint speciális konténerekbe csomagoljuk a veszélyes anyagot, s úgy helyezzük el az erre a célra kiépített földalatti tárolókban. A V—1 atomerőműnek két vezérlőterme van, s a rengeteg műszert mindegyikben négy ember ellenőrzi. 440 megawatt energia termelésére ügyelve fel. Hárman csehszlovák szakemberek, a negyedik szovjet állampolgár. Az ő feladata, hogy figyelemmel kísérje, ellenőrizze főként azoknak a berendezéseknek a működését, amelyeket a vonatkozó kooperációs szerződés értelmében a Szovjetunióból kaptunk. Ezenkívül a tapasztalatok átadása is fontos része feladatainknak. KESZELI BÉLA Hétvégi levél Ennek a hétvégi levélnek a megírására az idei tél beköszöntése ösztönzött. Mert mit hallunk mindig, azt, hogy — jól felkészültünk a télre, legalábbis ezt halljuk egész nyáron, közben valaki hozzáfűzi, de reméljük nem lesz szigorú a tél. Elgondolkoztató, miért remélik az illetékesek mindig, hogy enyhe lesz a tél, talán mert a tétre való felkészülést is ez a remény befolyásolja ? Miért nem készülünk fel eleve úgy, hogy igenis, normális lesz, ahogy az lenni szokott, erős havazással, faggyal stb., és aztán inkább legyünk meglepve, ha enyhébb lesz a tél. Mindez akkor jutott eszembe, amikor december 19-én, szombaton egy normális körülmények között alig hámmór ás utat tizenkét óra alatt tettünk meg gépkocsival. Igaz, rendkívüli idő volt, fújt a szél, hordta a havat, valóban szibériai időjárásra emlékeztetett, amilyeneket a filmekben lehet látni. Ennek következtében az utakon, nemcsak a harmad- és másod-, de az első osztályú utakon is — hótorlaszok keletkeztek. Nem akármilyenek, helyenként egy-kétméteresek is. Látszólag ez természetes, hiszen azt mondjuk, a rendkívüli időjárás rendkívüli helyzeteket teremt, ami persze igaz, de ennek arra kell késztetnie az embereket, hogy rendkívüli módszerekkel oldják meg ezeket a helyzeteket. Mert ugyanakkor — többéves tapasztalatok alapján — azt is tudjuk, hogy melyek azok az általában mintegy száz-kétszáz méteres útszakaszok, ahol rendszeresen hótorlaszok keletkeznek. És ha ezekre a szakaszokra már a hóesés vagy hófúvás elején beállítunk legalább egy-két hóekét és ezek állandóan tisztítanák az utat, nem volna fennakadás a forgalomban. De nem így történik, mert miért ne komplikálnánk az életünket, ha lehet Inkább megvárjuk, amíg kétméteresek lesznek a hótorlaszok, és akkor aztán megjelenik két-három hóeke persze, addigra, amíg ezek megjönnek, kilométeres sorokban állnak a személygépkocsik, autóbuszok, teherautók, kamionok. Ezután már két-három óra hosszat tart, amíg kihúzzák a járműveket a hóbuckákból, torlaszokból. Rossz rágondolni azokra, akik ilyen utakon gyermekekkel együtt utaznak. Erre gondolva, tiszta szívből kívántam, hogy azok, akik mindezért felelősek, vagy olyan nagy hangon hirdetik nyáron, hogy fel vagyunk készülve a télre, bár ott lettek volna például a nyitrai és a széredi országúton, hogy a saját bőrükön érezték volna a téli időjárásra való felkészülés „minőségét". Ne haragudjanak az útkarbantartó szolgálat munkásai, mert nem elsősorban őket érinti ez a bírálat, de vegyék magukra azok, akik felelősek a szervezésért a diszpécseri szolgálat irányításáért Bratislava felé közeledve. már-már azt hittem, hogy a fővárosban más lesz a helyzet, de sajnos, itt is tökéletes volt a közlekedési káosz, az egész városban sehol egy autóbusz, trolibusz vagy villamos, az utak befújva és csak imitt-amott lehetett látni egy-egy árva hóekét s ezek is. ahogy elnéztem, á hó legnagyobb részét az úttesten hagyták. Pedig a fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat, legalábbis vezetőinek nyilatkozatai szerint, minden évben jól készült a télre, a rendkívüli (?) időjárási viszonyokra. Hát úgy elgondolkodtam, hogy ha már a nyílt országúton nem lehet gyorsan eltakarítani a havat azért a főváros utcáin, legalább a fő útvonalakon azért rendet lehetne teremteni. Ehhez ugyan megvannak az erő s az eszközök, csak valami más hiányzik, mégpedig az, hogy amit kell, azt idejében kezdjék el, akiknek ez a dolga, ez pedig emberi hozzáállást követel tőlük. Mert már nyáron tudjuk, hogy tél lesz, de ennek ellenére, amikor eljön a tél, olyan képet vágunk, mint ha a hóesés meglepetés lenne a számunkra. Szívesen emlegetjük, hogy a műszaki fejlettség szempontjából világviszonylatban is élenjáró ország vagyunk, de mit érnek a'kiváló műszaki eszközök, ha nem tudjuk időben, és ott ahol kell, kihasználni. Mindez azt igazolja, hogy a technika csak feltétele a jó munkának. Ennek a munkának a meghatározója azonban az ember, lelkiismeretes hozzájárulása a feladatok elvégzéséhez. Lehet, hogy valaki azt mondja, mit bírál, hisz az útkarbantartó szolgálat alkalmazottai egész éjszaka hősies munkával szabadították ki a hóban elakadt járműveket. Ebben igazuk van, mert ezért elismerés jár nekik, de azért azon is el kellene gondolkodni, hogy ha jobb a munkaszervezés, akkor nem kellett volna ilyen hősies munkát végezni, mert ha ezt a munkát hamarabb elkezdik, akkor semmi fennakadás nem lett volna a forgalomban. A tanulság az, hogy amit el lehet végezni normális körülmények között, végezzük el, és nem kell addig várni, amíg hősies munkát kell végezni. Vonatkozik ez persze nemcsak az útkarbantartó szolgálatra, és a közterület-fenntartó vállalatra, de más munkahelyekre is. Szerintem az igazi hősök nem azok, akik megvárják, amikor rohammunkával kell valamit megcsinálni, hanem azok, akik következetesek a munkában, ezt rendszeresen végzik, biztosítva a munka folyamatosságát. Ezt igazolja az idei tél elején az erős havazás, hófúvás, de sok más jelenség is iparban és a mezőgazdaságban egyaránt 3
