A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-08 / 19. szám

Róbert szakács receptjei Hozzávalók: 10 dkg rizs, 20 dkg sonka, 20 dkg sertéshús, 1 kis doboz májkrém, 1 fej hagyma, 1 db tojás, 5 dkg olajos papri­ka, só, bors, 2 dkg vaj, 1 evőkanál olaj, petrezselyemzöldje Készítése: Az apróra vágott hagymát a rizzsel együtt megpirítjuk, majd 11/2 del forró vízzel felöntjük, megsózzuk és fedő alatt lassan pároljuk. Utána kihűtjük, a sertéshússal és sonkával együtt finomra daráljuk, hozzáadjuk a májkrémet, az ap­róra vágott olajos paprikát, tojást, petre­zselyemzöldjét, sót, borsot, vajat, és jól összekeverjük. Alufóliát megkenjük olajjal vagy zsírral az elkészített masszát henger­­alakúsra formáljuk, alufóliába csavarjuk és kb. másfél órát, takaréklángon sütjük. Végül kinyitjuk az alufóliát és még keve­set pirítjuk. Hasábburgonyával és fejes salátával tálaljuk. Mi a teendő a túlöntözött szobanövé­nyekkel? A túlöntözött növény, ha a gyökérzete még teljesen ép, viszonylag egyszerűen, szárazabban tartva rendszerint megment­hető. Ezért ne csak öntözését szüneteltes­sük, amíg ki nem szilrad minden részén az ültetőanyag, hanem tegyük át melegebb, akár közvetlenül napsütötte helyre is. Annyi védelmet azért kapjon a napsuga­rak ellen, hogy a levelei ne perszelődjenek meg. így késztethetjük a fölösleges vizet gyorsan felhasználó fokozott párologtatá­sára. Előnyösebb, ha erre az időszakra ki­emeljük a földlabdát, különösen, ha nem porózus falú tartóedényben neveltük a növényt. A kiemelt földlabdát hagyjuk szabadon, esetleg helyezzük át sűrűn lyuggatott vagy rácsos oldalfalú cserépbe, mert szikkadását ez is gyorsítja. A gyökér­labda felszínét behálózó gyökereket óv­nunk kell a fénytől! Amikor már annyira átnedvesedett az ültetőanyag, hogy valóságos ragacsos, szinte folyós, legjobb kicserélni. Ilyenkor hántsuk le óvatosan a növény gyökeréről. Még egyszerűbb lehet és kevesebb gyö­kérsérüléssel jár, ha langyos vízzel lemos­suk az eredeti, átnedvesedett ültetőanya­got. Az esetleg már elpusztult gyökérré­szek eltávolítása után ültessük vissza az eredeti tartóedénybe. A visszaültetéshez a növény igényének megfelelő, de egyhar­­mad rész homok hozzákeverésével fellazí­tott földet használjunk. pIAL^ ,STVÁN A tavaszi vitaminügyek főszereplője a „C". Erre azért van szüksége a szervezetnek, mert nemcsak a tavaszi fáradtság mege­lőzése, illetve gyógyítása a feladata, ha­nem mindenféle gyulladást megelőző ha­tása is van. Kevesen tudják, hogy a zöldféléken és gyümölcsökön kívül egyes húsfélék is tar­talmaznak C-vitamint. Például 100 gramm galambhúsban 9, liba- és kacsa­húsban 10, borjúmájban 30, csontvelőben 18 milligramm van. A zöldségek között C-vitamintartalomban 170 milligrammal a zöldpaprika vezet. Utána jönnek 166 milligrammal a petrezselyemzöldje, 90- nel a bimbós kel, 80-nal a karalábé, 60-nal a karfiol, 55-tel a káposzta és 50-nel a kel. A gyümölcsöknél a friss csipkebogyó 100 grammja 200 milligram C-vitamintartal­­mú, de a cseresznye már csak 8, az alma pedig 5 milligramot tartalmaz. Komoly a fekete ribizke 150 milligrammos tartalma, de a vörös szilvában és a szőlőben csak 4-4 milligramm a C-vitamin. A C-vitamin hőérzékeny. A forralást nem tűri. Még a melegítést is nehezen. Ezért mondjuk, hogy a csipkebogyótea elkészítésének a módja sohasem lehet főzet vagy forrázat, hanem áztatás, pár­­lasztás. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 30—40 C fokos vízben 24 órán át áztatott csipkebogyóteát lassan addig kell melegí­teni, amíg gyöngyözik, aztán le kell venni a tűzről, mert ha felforr, tönkremegy ben­ne a hasznos C-vitamintartalom tekinté­lyes része. Csak annyi marad benne, mint a főtt krumpli főzővízében, amit nem ta­nácsos kiönteni, amikor levesbe, főzelék­be hígítónak, ízesítőnek felhasználható. A friss zöldség, gyümölcs stb. a leggazda­gabb C-vitaminban. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom