A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-24 / 17. szám

Azok, akik szeretik a természetet — az erdőt, ennek szépségeit és hasznosításának jelentőségét, bizonyára azért fejtik ki áldozatos munkásságukat, hogy megmaradjon mindaz, aminek nem kell elpusztulnia rongálással. A természet, a hegyek, az erdők — mindez nem csak szírieket, sziklákat, értéktelen és jelentéktelen anyagot jelent. Mert a mikroorganizmusok, ásványok, értékes ércek, ivóvíz, faanyag, növényzet, erdei gyümölcsök, vadak és madarak nélkül aligha lenne elképzelhető az élet, nem lenne értelme. Az ember valamikor vándor életmódot folytatott, hogy gyűjtögetéssel jusson hozzá táplálékához, a legszívesebben az erdőben telepedett meg, mert ott találta meg legkönnyebben a táplálékát. És ma? Akár az erdőben vagyunk, akár a közelében, elveszszük mindazt, amit a természet, az erdő kínál, és sokszor könyörtelenül irtjuk azt is, amit nem lenne muszáj. És ha mindehhez még hozzáadjuk az olyan embert, aki sokszor szenvedélyesen rombol... vagy szennyezi a levegőt. Mi marad aztán nekünk? Csak a törekvés a rossz megállítására. És ez? Okosabbnak kell lennünk. Biztosan már mindannyian

12

Hm mu mm

Mikor van az erdőknek ünnepük? Szem előtt kellene tartanunk nemcsak ünnepük idején, hanem egész éven át, hogy mit tehetnénk és mit kell védenünk.

Az ember ősidők óta az erdőkben keresett táplálékot és védelmet. És ma ? Faipari alapanyagot, táplálékot adó erdei bogyókat, gombát és vadhúst. Az egészségügy területén: szanatóriumokat klimatikus gyógyhelyeken, üdülőközpontokat és turista menedékházakat. Aztán vannak itt virágok, ásványok és egyebek.

elgondolkoztunk ezen, s így a természetből — az erdőkből nem hagyunk pusztaságot csinálni. Az erdő olyan, mint az édesanya — mindannyiunk eltartója.

Valamikor régen, amikor még sok volt az erdő, nem kellett annyit törődni a gondozásukkal. Az évszázadok során azonban rengeteg területet hódított el az ember az erdőktől, így jutván termőföldhöz, s nem utolsósorban tüzelőhöz, építőanyaghoz. így aztán ma pótolni kell, amit generációk pusztítottak: óriási anyagi és munkaráfordítással folyik valamennyi fejlett ipari országban a kivágott faállomány pótlása, az erdősítés.

Mennyi törődést igényel, míg az apró facsemetékből évtizedek múlva ismét összefüggő erdő lesz. Egyes faféleségek különösen hosszú életűek. Ki ne hallott volna 300—400, sőt 600 éves fákról a mai Szlovákia területén is? Ezekhez a különösen öreg fákhoz majd mindig valamely legenda is fűződik: rendszerint olyan, hogy