A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-24 / 17. szám
Szöveg és képek: PAVEL HAS KO M B M történelmi személyiség pihent meg árnyat adó lombkoronájuk alatt. Az erdő a természet „tüdeje". A fák gázcseréjükkel gondoskodnak a levegő, az egész Föld viszonylatában az atmoszféra ózontartalmának megújításáról. Elsősorban az északi félteke nagy összefüggő erdősávjainak van e szempontból óriási jelentősége. A civilizált világ gondoskodik arról, hogy lehetőleg ne csökkenjen az erdők állománya. A kivágott erdőket igyekszünk újabb telepítésekkel pótolni. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Mert az erdők faállománya, növény- és állatvilága egyre pusztul éppen a civilizációs behatások: az ipar által kibocsátott gázok, por és pernye, valamint a mező- és erdőgazdaságban alkalmazott egyre nagyobb mennyiségű különböző vegyszerek miatt, amelyek elsősorban a felszíni és a föld alatti vizeket szennyezik, mérgezik. De az ember más módon is hozzájárul az erdők növény- és állatvilágának pusztulásához. Gondoljunk csak arra, mennyi kárt okoznak a „szűz természetbe" gondtalanul behatoló turisták. Szemetelnek, teleszórják a patakokat a legkülönfélébb kacatokkal, fölösleges holmikkal — konzervdobozoktól és kenőolajok tárolására szolgáló műanyag palackoktól kezdve használt gumiabroncsokig. Letépik a ma már ritka és éppen ezért védett növényeket, virágokat s lármájukkal megijesztik, elzavarják a vadakat. Persze vannak másféle erdőjárók, turisták is,akik valóban a felüdülést keresik a szabad természetben. A tilos tábla mellőzésével nem hajtanak be mélyen az erdőbe, hanem annak rendje és módja szerint gyalogtúrákat tesznek a gondozott sétautakon. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk az ország legnagyobb és legjelentő; sebb természeti rezervátumának, a Tátrai Nemzeti Parknak dolgozóival, Juraj Turošik igazgatóval és Miroslav Melich körzetvezetövel. Mint elmondották, a rendetlen turisták kordában tartásával még csak megbirkóznak valahogy, de a Magas Tátrán áthaladó Szabadság Úton egyre nagyobb tömegben közlekedő gépkocsik kipufogó gázaival és az ipari légszenynyezéssel, ezek káros hatásaival szemben már teljesen tehetetlenek. Nem csak az összefüggő erdősávok faállománya pusztul a különböző civilizációs behatások következtében. Mennyi gyönyörű öreg fát vágnak ki évről évre közutak építésével,szélesítésével kapcsolatban is, nem utolsósorban a városokban. Gondoljunk csak Bratislavára, ahol pedig ugyancsak nagy szükség lenne minél több fára, ligetre, a város környékén minél több erdőre, hogy legalább valamelyest közömbösítsék az ipari légszennyezés egészségtelen hatását. Nem fölösleges a követelmény: védjük a fákat, erdeinket, s ezt ne fogjuk fel kampányfeladatként, amelyet áprilisban, az erdők hónapjában „letudunk", aztán megint egész éven át eszünkbe sem jut. Ezt kívánom valamennyiünknek, minden jóakaratú embernek, az illetékeseket is beleértve.
