A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-10 / 15. szám
HÁBORÚT! Emberi sorsok ÖNFEGYELEMBŐL ELÉGTELEN Eszeveszett gyorsasággal száguldott a gépkocsiáradat az NSZK Belgium felé vezető útján. Megpróbáltunk lehúzódni az autópálya szélére, s vártunk, hogy elvonuljon a közlekedést nehezítő pokoli vihar. A belga határt fél négykor léptük át. Brüsszel napsütéses vasárnapon álmosan, szinte élettelenül köszöntött bennünket. Csak a Mártírok tere volt madárcsiviteléstől hangos. Itt rendezik meg ugyanis minden hónap negyedik vasárnapján az egzotikus madarak vásárját. Délután városnézésre indultunk: galériákat, múzeumokat, első és második világháborús emlékműveket tekintettünk meg. Meglepett bennünket, hogy az első világháborúban elesettek egyik emlékműve milyen elhagyatott, gondozatlan. A belgákat nem érdeklik különösképpen a külföldi turisták. A belgán kívül csak itt-ott hallani egy-egy német vagy francia szót. Elfáradtunk és megszomjaztunk, betértünk hát egy vendéglőbe. Asztaltársaink — két férfi és egy idősebb hölgy — először nem vettek rólunk tudomást, de egyszer csak tört németséggel beszédbe elegyedtünk. Csakhamar szóba kerültek a világ dolgai. Az egyik férfi erélyes hangon megszólalt: „Mi nem akarunk háborút, azok ellen vagyunk, akik a világot katasztrófába sodorják. A belgáknak elegük volt a háborúból". Kifelé jövet azon töprengtünk, hogyan válhatott a belga főváros a NATO fészkévé? Brüsszel ugyanis a katonai tanácskozások színhelye, fegyverkezési programokat hagynak itt jóvá. Itt döntöttek a neutronbomba gyártásáról. Brüsszel a háborús hangulatkeltés szülővárosa. A belga nép azon fáradozik, hogy megakadályozza a háború kirobbanását. Erről tanúskodnak a különböző békeakciók. A legnagyobb nyüzsgéssel Ostende üdvözölt bennünket, ahonnan Francia országba rándultunk. A La Manche csatorna partján különösképpen nagy a forgalom. Hajók szelik keresztül-kasul a csatornát. A parthoz közel vertük fel sátrunkat. Vándorlásunk Normandián át délre, a Földközi-tenger felé vezetett és Cannes-ban ért véget. Utunk során temetőkkel, keresztekkel, sírokkal és emlékművekkel találkoztunk, amelyek a fasizmus szörnyűségeiről vallottak, és egyben figyelmeztetnek: ne hagyjuk, hogy kirobbanjon az eddigieknél szörnyűbb, harmadik világ háború. P. HAŠKO Az elmúlt esztendő bűnügyeit és perstatisztikáit elemző jelentésben olvastam, hogy a kószáló gyerekemberek: a tizenéves fiúk és lányok, sajnos, mind kevésbé szembetűnő jelenségei a késő esti utcáknak, a felnőttek számára nyitva tartó presszóknak, kávéházaknak vagy nemegyszer kocsmáknak is ... Rosszul értelmezett szabadság, legalizált vagy fondorlatos kimaradás egyaránt szerepel az okok listáján. Figyelmeztető jelenség ez, különösképpen ha azt is figyelembe veszszük, hogy ezek az esti vagy éjszakákba nyúló csatangolások általában elöbb-utóbb bírósági következményekkel járnak! Bizonyítja ezt az az adat is, miszerint a szlovákiai bíróságok által tárgyalt büntetőperek mintegy hét-nyolc százalékát a fiatalkori bűnözök törvényszegései jelentik. Ennek kapcsán, természetesen, számqs kérdés merül föl. Például: hogyan válik egy szinte még gyermek-ember bűnözővé? Van, aki szülőktől örökölt hajlama révén eleve menthetetlen? Mennyi szerep jut a környezetnek és a külső körülményeknek egy élet félresiklásában; mi védi a társadalmat a kiskorú bűnözőktől; van-e kiút a megtévedteknek?... Elgondolkoztató tény, hogy az utóbbi esztendőkben nemcsak külföldön, hanem ha zánkban is részben emelkedő tendenciát mutat a fiatalkorúak bűnözési statisztikája, s ezzel arányosan emelkedik a jogerősen elítélt kiskorúak száma. Az általuk elkövetett büntettek között leggyakrabban a személyi és társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmény: lopás, gépkocsifeltörés, fosztogatás fordul elő, de viszonylag gyakori a kisebb-nagyobb garázdaság, testi sértés, erőszakoskodás; sőt esetenként az üzletszerű kéjelgés is. íme, néhány eset dióhéjban: § A tizenhat éves Laci és a néhány hónappal idősebb Ľuboš vidéki városban éltek. Egyikük édesapja szeszgyári munkás volt, ahol jutányos áron jutott hozzá az italhoz. A fiúk, a felnőttek gyakori italozása láttán, csakhamar rászoktak az italra. Általában sörrel „hígított" pálinkát ittak, s ilyenkor rendszerint vakmerő ötleteik támadtak ... A környéken mintegy negyedszáz kerékpárt loptak, szinte páratlan technikájuk volt a lezárt gépkocsik felnyitásában, betöréssel szereztek cigarettát, több napos kiránduláshoz szükséges élelmiszert, egy alkalommal pedig a városka sportüzletébe is behatoltak. A folytatólagosan elkövetett lopások ellenére kamaszkori vagánykodás közben buktak le: a bérházak egyikének lábtörlője alá házilag gyártott robbanószert rejtettek, s ök a közelből figyelték: milyen hatása lesz a „heccnek"? A véletlen azonban úgy akarta, hogy az otromba tréfának szánt robbanás pillanatában rendörjárőr volt a közelben, így a közrend őrei azonnal kézrekerítették a „tréfacsinálókat". A nyomozati eljárás lezártával az ügyben illetékes bíróság a többrendbeli törvényszegés bizonyított vádjával két-két esztendei büntetést mért mindkettőjükre. § Vili egyke volt, s mint ilyen, a család szemefénye. Szülei felelősségteljes beosztásban dolgoztak, ami gyakran járt munkaidőn kívüli elfoglaltsággal is, úgyhogy viszonylag kevés időt szentelhettek fiuknak, akit kényeztetéssel, bőséges zsebpénzzel igyekeztek kárpótolni a sokszori egyedüllétért. A gimnázium első osztályába járó legény így korlátlanul rendelkezett az idejével, s mert mindig készséggel fizetett a haveroknak, csakhamar a galeri egyik legbecsesebb tagja lett. A csoportba verődött fiúk a legkülönbözőbb ötleteket eszelték ki arra vonatkozóan, hogyan is üthetnék agyon az idejüket. Egy alkalommal elhatározták, hogy feltörik a sarki élelmiszerboltot, cigarettát és italt zsákmányolnak, majd kiruccannak az egyik család városszéli üdülőjébe, ahol „feketemisét" rendeznek. Az üzlet feltörése pillanatok müve volt, ahonnan egyenesen a nyaralóba vonult a társaság. Italozás közben megbeszélték a másnapi haditervet: a koraesti félhomályban a nem messzi buszmegállót elhagyó lányok közül választanak majd „vendéget" a tervezett mulatozáshoz ... Egy nappal később minden tervszerűen történt: a városszéli buszmegállón, az est leple alatt kiszemeltek egy csinos lányt, aki a támadás pillanatában hiába kiáltott segítségért, a környéken akkor nem járt senki. A szerencsétlen áldozat, támadóinak fogságából menekülve, még az éjjel pontos személyleírást adott támadóiról, akiket a rendőrség néhány napi nyomozás után kézrekerített. Vilit is. A fiatalember egyébként mindig elfoglalt anyja most egyszerre rengeteg időt talált arra, hogy sorra járja a nyomozást vezető rendőrtisztet, az ügyészt, a gyámhatóságot, s fűnek-fának azt magyarázta, hogy az ő fiacskája nem lehet hibás, egyszerűen belerántották a szerencsétlent ebbe a kellemetlen ügybe. A bíróság ellenben más véleményen volt: Vilit — társaihoz hasonlóan — másfél évi szabadságvesztésre Ítélte. § Példaképpen talán elegendő ennyi, és most lássuk: mit mond a cikk elején fölvetett kérdésekre a jogász és a fiatalkorúak bűnügyeivel foglalkozó pszichológus? — A fiatalkorúak bűneseteinek döntő többsége a tulajdon elleni vétségek kategóriájába tartozik, tehát gyakorta előforduló, köznapi bűnügyi esetnek számit — mondja a jogász. — Az okokat keresve ezért elsősorban a társadalmi és a családi felelősségre kell utalni, az iskola és a család nevelési módszereire. Mert ha valaki már elkövette a kihágást vagy az annál is súlyosabb törvényszegést, a paragrafusok akkor már kérlelhetetlenek. Sajnálatos valóság, hogy ha napjainkban egy-egy gyerek lop, akkor hamisan értelmezett hösködésböl, téves életszemléletből teszi, miszerint töltsük el minél kötetlenebbül, minél kellemesebben, minél „szórakoztatóbban" a szabad időnket. — Sokrétű oka lehet annak, ha egy kiskorú személy rossz útra tér — folytatta a pszichológus. — Született bűnöző természetesen nincs, hiszen örökölni csupán alkati típust és idegrendszeri tulajdonságokat lehet. Az, hogy valaki lop, elsősorban erkölcsi tulajdonság. Természetesen, sokat számít a diszharmonikus családi környezet, a csonka család, a szülők alkoholizmusa, a hibás vagy az iskolával ellentétes nevelés. Sok tekintetben befolyásolhat valakit a rossz társaság is, de hozzá kell tenni, hogy a barátait az ember általában maga választja meg. Ebben viszont fontos szerepe lehet a szülői tanácsnak, a szülő és a gyermek közötti őszinte baráti viszonynak. Szülőknek és nevelőknek egyaránt meg kell értetniük a fiatalokkal, hogy felelőtlen tetteikért elsősorban nekik maguknak kell viselniük a következményeket. 17
