A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-10 / 15. szám
Tudomány-technika Újdonságok a HIFI technikában A szórakoztató elektronika látványos fejlődést produkált az elmúlt évtized folyamán. Olyan készülékek egész sora jelent meg a lakásokban, amelyekről azelőtt álmodni sem mertek a „magas hűség" — high fidelity (HIFI) rajongói. A lemezjátszók, magnók, HIFI-tornyok által szolgáltatott hang minősége egyre jobb lett, az integrált-áramkörtechnika térhódítása ezen a területen is éreztette hatását. A készülékek egyre komfortosabbak lettek, ennek egyik megnyilvánulása volt a távszabályzók megjelenése a piacon. A négycsatornás kvadro vagy a kétcsatornás sztereó-berendezéseket összekötő kábelrengeteg eltűnt, az erősítőkből a hang infravörös sugarak alakjában jut el a hangfalba csakúgy, mint a tévészabályozó dobozka impulzusai, amellyel a helyiség bármely részéből kényelmesen lehet a készülék minden funkcióját vezérelni: csatornát váltani, képkontrasztot, fényerőt és a színkeverést megváltoztatni vagy akár a hangerőt szabályozni. A jóminöségű hang barátai mellett egyre többen kezdenek a HIFI -képnek is hódolni, napról napra szaporodik a HIFI „képtornyok" száma, amelyek mindenekelőtt jóminőségű színes tévékészülékből-monitorból, képmagnóból, a legutóbbi időben pedig képlemezjátszóból áll. Megjelent a piacon a vetítettképes televízió is, amely a nagyképernyős készüléknél hat-nyolcszor nagyobb képet szolgáltat. A japán cégek dömpingárakkal és hatalmas áruáradattal próbálták a vevőket magukhoz édesgetni, ennek eredményeképpen évröl-évre nagyobb veszélyt jelentettek az európai patinás, de ennyire kiélezett versenyre aligha számított gyárak számára. Elsőként a Philips és a Grundig lendült ellentámadásba, tőkéjüket egyesítve kutatóközpontot építettek, amelyben minden új terméket együttes erővel fejlesztenek ki, csupán a gyári jelzés és a külső kivitelezés különbözteti meg őket. A világgazdaságban lejátszódó válságfolyamatok bizonyos mértékig a szórakoztató elektronikára is kihatottak, az utóbbi egy-két évben inkább a már meglevő gyártmányok tökéletesítésére összpontosítottak, a közeljövőben is inkább a biztosnak tűnő üzleteket részesítik előnyben. A HIFI-torony kiváló minőségű, precíziós ultrarövid hullámú vevőjén, a tuneren a legjelentősebb változás az adóállomás kijelzésében következett be. A megszokott skála és a mutató helyett kis ablakban kijelző (display) lapocska világító diódái közük a felhasználóval az adótorony vivőfrekvenciáját századnyi pontossággal és a modulációs eljárást (URH esetében ez frekvenciamoduláció). Automatikus áramkörök egész sora őrködik a készülék utánhangolása, automatikus adókeresése stb. felett. A legmodernebb HIFI-tornyokba szinte kivétel nélkül kazettás magnetofont építenek be, amelyekkel jóval egyszerűbb a manipuláció, a szalag gyakorlatilag nem kerül közvetlen érintkezésbe az emberi kézzel, ezzel a szennyeződés szinte teljesen megszűnik. A mai krómdioxidos, sztereó-felvétel készítésére alkalmas kazetták a legkényesebb igényeket is kielégítik: 40 Hz-től 20 000 Hz-ig HIFI minőségben képesek a hangot rögzítetek, ezzel nemcsak hogy a csévés magnók méltó vetélytársainak bizonyultak, de döntő győzelmet is arattak felettük, amit az is bizonyít, hogy a Grundig cég még az idén leállítja a csévés magnók gyártását a megcsappant érdeklődés következtében. A készülékről a mutatós indikátorokat száműzték, helyettük kis fénydiódamezők felvillanása jelzi a hangerőt (modulációs mélységet), a túlzott hangerőt — amely torzítást vonhat maga után — piros diódák felvillanása jelzi. A tökéletes szalagtovábbitás érdekében a magnókat a professzionális magnetofonokhoz hasonlóan 3—4 motorral látták el, külön motor gondoskodik a gyors előre és hátra csévélésröl, külön húzó motor tekeri fel a zenehallgatáskor vagy felvételkor a szalagot, egy szervmotor pedig az egyenletes szalagtovábbitást teszi lehetővé. A legmodernebb HIFI-tornyok kivétel nélkül csupán előerősítőt tartalmaznak. Ennek fő előnye, hogy a kimenő ellenállás rendkívül nagy, így különösebb megterhelés nélkül nagyobb számú aktív hangfal csatlakoztatása is lehetővé válik. A háromsávos hangfalak újdonsága, hogy nem egy végerősítőt tartalmaznak, aminek hangtartományát aztán mély- közép és magasfrekvenciás hangszórókba továbbítják, hanem minden hangszórónak külön végerősítője van. További előny, hogy az előerősítőből csupán kis teljesítmény jut infrasugarak formájában a hangfalakba. Általában 2 X 50 W-os hangfalakat szoktak használni (megjegyzendő, hogy lakótelepi lakásban már 5 —10 W teljesítmény is ránk zúdíthatja a szomszédok haragját), de ha ez az ínyencek számára kevésnek bizo nyúl, vagy ha nagyobb helyiségek hangosítására szeretnénk felhasználni, minden további nélkül újabb hangfalak csatlakoztatása is lehetséges. A villamos hálózatba bekötött hangfalakat a HIFI-torony bekapcsolása hozza automatikusan működésbe. A „sávképernyös" in-line tévékészülékek jó vételi lehetőség esetén a stúdióminőséget megközelítő képet adnak. Mivel a legtöbb gyár szerelőcsarnoka kisebb-nagyobb mértékben automatizált, a készülék hátlapját leemelve meglepődve tapasztalhatjuk, hogy valamennyi alkatrész néhány funkcionális „kártyán" helyezkedik el, rendkívül áttekinthető, egyszerű elrendezésben, ami a hibafelismerést nagymértékben segíti. A „kártyák" egyik sarkán piros fénydióda felvillanása jelzi a hibás egységet, amelynek kicserélése csupán egyetlen mozdulat kérdése: a „százlábú" kontaktusokkal az aljzathoz csatlakozó „kártya" ki- és beemelése ugyanolyan egyszerű, mint a villásdugó csatlakoztatása a konnektorba. A későbbiek folyamán a szervizben bonyolult műszerekkel kiszűrhető a hibás alkatrész, az igy megjavított „kártya" egy hasonló készülékbe maghibásodás esetén beépíthető. A színes készülékek legnagyobb újdonsága a sztereo hang. Egyre több tévétársaság foglalkozik a sztereo hangtovábbítás gondolatával, mivel a televíziós láncon keresztül közvetített hang minősége vetekszik az URH rádiók hangjával. Kezdetben két hangfalat csatlakoztattak a készülékhez, amelyet megfelelő távolságra kellett egymástól elhelyezni, hogy a sztereo hatás érvényesülhessen. Azonban a hang terjedési tulajdonságait közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy erre nincs szükség. A mélyebb hangok ugyanis gömbfelületek mentén terjednek, minden irányban egyformán. A rezgésszám növelésével a terjedés egyre irányitottabb lesz, míg végül kb. 8—10 kHz körül a hangok gyakorlatilag csak egyenes vonalban terjednek. Ezt a hatást figyelembe véve a tévékészülék két oldalsó falán helyezték el, a nézőre merőlegesen, a mély és középsávú hangszórókat (akárcsak a régi típusú tévékészülékeknél), míg az elülső lapon a képernyő bal és jobb alsó sarka mellett foglal helyet a két nagyfrekvenciás hangszóró. Ez utóbbiak hangját elektronikus úton „szétszórják", ennek következtében a nézőben olyan érzés támad, mintha a hangot a készülék mellett egy-két méterrel elhelyezett hangfalakból kapná. Az élvezet fokozására a tévékészülék a HIFI-torony hangfalaihoz is csatlakoztatható, igy a tulajdonos, ha kedve tartja, akár 50 W teljesítménnyel, tetszés szerinti távolságban elhelyezett hangfalak közreműködésével nézheti kedvenc műsorát a tévében. A drágább készülékek feszültségstabilizátora lehetővé teszi, hogy akár 170—260 V-os hálózati feszültségingadozás mellett is jó képminőséget szolgáltasson. Az eddig használt szénréteges ellenállásokat újabban fémoxidos ellenállások váltják fel, amelyek még 100 %-os túlterhelés esetén is megbízhatóan működnek. OZOGÁNY ERNŐ (A befejező rész a 17. számban) AZ ÉRELMESZESEDÉS TITKA Napjaink elterjedt betegségét, az érelmeszesedést, az erek „megkeményedését", a beteg saját szervezetének autoimmun reakciója váltja ki. A véráramban levő nagy koleszterinszint következményeként. Az Anatolij Klimov akadémikus vezette szovjet kutatócsoport jutott hosszú kísérletezés után erre a megállapításra, és a Szovjetunió . találmányi bizottsága nemrégiben felfedezésként regisztrálta elméletüket. Felfedezésük nagy áttörést jelent a nagy koleszterinszint és a betegség közötti régen kutatott kapcsolat tisztázásában, és új lehetőségeket tár fel a betegség hatékonyabb kezelésének, sőt megelőzésének kidolgozására. Klimov akadémikus és kutatócsoportja azoknak a könnyű Hpoproteineknek a vizsgálatát tűzte ki feladatul, amelyek a zsírokat — a koleszterint is — szállítják az áramló vérben. Állatkísérletek során megállapították, hogy ezek a könnyű lipoproteinek autoantigénekké alakulnak át — a saját szervezet ellenségeivé. Ez védekezési reakciót vált ki a szervezetben: autoimmun komplexek jönnek létre ellenük. Ezek a komplexek viszont az érfalak belsejét is károsítják: lehetővé teszik, hogy a lipoproteinek behatoljanak az érfalakba, és koleszterin szabaduljon ki belőlük. Az érfalak megpróbálják elszigetelni a koleszterint: kötőszövettel veszik körül, a rostos szövetek kialakulása pedig már az érelmeszesedés tünete. A betegség kialakulásának ezt a „menetrendjét" kísérleti állatokon, továbbá érelmeszesedésben elhunyt betegek vizsgálatával is bizonyították. Ha az elmélet helyes, akkor elvileg immunizálhatjuk is a szervezetet a betegséggel szemben. A bizonyító kísérletek során érelmeszesedésben szenvedő kifejlett kísérleti nyulak szervezetéből származó Hpoproteinokat fecskendeztek be nyúlkö/ykökbe. Amikor kifejlődésük után megpróbáltak mesterségesen érelmeszesedést létrehozni szervezetükben, az előzetesen befecskendezett állatok ellenállónak bizonyultak a betegséggel szemben. Ugyancsak a szovjet kutatók új elméletét bizonyítja, hogy immunszupresszív gyógyszerekkel is sikerült késleltetni-feltartóztatni a betegség kialakulását kifejlett kísérleti állatokban.
