A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-10 / 15. szám

A Csemadok életéből RÖVIDEN • A CSEMADOK Bratislavai Városi Bizottsága és bratislavai óvárosi szervezete megemlékezett az 1848-as polgári és demokratikus forradalom évfordulójáról. Március 14-én Bratislavában, a Hajósok Há­zában, március 15-én a ligetfalusi parkban, Petőfi Sándor szobránál rendezett ünnepi műsort. • A CSEMADOK KB Elnöksége a február 26-án megtartott ülésén há­rom tagú bizottságot alakított Lő­­rincz Gyula írásos — a CSEMA­­DOK-kal kapcsolatos — hagyatéká­nak feldolgozására. A bizottság tag­jai: Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke. Varga János, a CSEMADOK KB Elnökségnek tagja, az üzemi pártszervezet elnöke, a Hét főszer­kesztője és Balázs Béla, a CSEMA­DOK KB Elnökségének tagja, a Hét főszerkesztő helyettese. • A CSEMADOK színjátszói tavaly az érsekújvári (Nové Zámky) járás­ban tartották a legtöbb bemutatót. Összesen ötvenszer léptek fel. Az előadást 20 835-en tekintették meg. • A CSEMADOK szervei és szerve­zetei arra törekszenek, hogy teljesít­sék a XII. országos közgyűlés hatá­rozatát és április 17—18-ig, a XIII. országos közgyűlésig, a tagság lét­számát nyolcvan ezerre emeljék. Ta­valy a dunaszerdahelyi járásban 826-an, az érsekújvári járásban 484-en, a galántai járásban 425-en, a losonci járásban 392-en, a tökete­­rebesi járásban 326-an léptek a CSEMADOK-ba. A szövetség taglét­száma a többi járásban is növeke­dett. • A CSEMADOK-nak a tőketerebesi (Trebišov) járásban 50 helyi szerve­zete van. Többségük eredményesen dolgozik. Néhány helyi szervezet azonban csak formálisan létezik. Az 50 helyi szervezet közül 6 — a bácskai, a bari, a csarnahói, a zemp­léni és a tiszacsernői — nem tartott évzáró taggyűlést sem. A járási bi­zottság annak érdekében, hogy a jelenleg passzív helyi szervezetek­ben is fellendüljön a kulturális mun­ka, új szervezési és irányítási elveket honosít meg. • A CSEMADOK tagjai tavaly a Z akcióban összesen 169 467 társa­dalmi órát dolgoztak le. Munkájuk­kal jelentős értéket hoztak létre, és elősegítették a Nemzeti Front vá­lasztási programjának a teljesítését. SZÁSZI ZOLTÁN LÁNCZOS ZOLTÁN ZSIDÓ HEDVIG KAZINCZY NYELVMŰVELŐ NAPOK Tizen harmadszor rendezték meg a CSEMA­DOK Központi Bizottsága és nyelvi szakbi­zottsága, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége Központi Bizottságának nemzetiségi sajtóbi­zottsága és a kerületi pedagógiai intézetek a XIII. Kazinczy Nyelvművelő Napokat. Alig merem bevallani, hogy most vettem részt először ezeken a napokon, s meglepett a rendkívül nagy érdeklődés a három tartal­mas nap programja iránt. A Slovan szálló tanácstermében másfélszázan zsúfolódtak a CSEMADOK járási irodalmi-nyelvi szakbi­zottságainak elnökei, illetve tagjai, a nyelv­­művelés aktivistái, versenyzők és pályázók, a szlovákiai magyar lapok néhány szerkesztője és még sokan mások Kassáról (Košice) és környékéről. Egy egész kicsiny sereg gyűlt össze az idei Kazinczy Nyelvművelő Napokon, felelősséget érezve és vállalva nyelvünk tisztaságáért, megannyi szép szavunk helyes kiejtéséért, kézikönyveink, szótáraink és tankönyveink nyelvi színvonaláért. Nyelvünk és írott sza­vunk tisztaságáért folyik a küzdelem immár több mint egy évtizede, és senki se vonhatja kétségbe ezeknek a napoknak a hasznát, szétsugárzó hatását. Akik idejönnek évente egyszer, előadók és hallgatók, érzik a felelős­ség roppant súlyát, szlovákiai magyar köz­nyelvünk állapota iránt, s szinte valamennyi összejövetelen születik kezdeményezés be­szélt és írott nyelvünk tisztaságának a védel­mére. Legutóbb, amire emlékszem, közületek szóban és írásban használt szlovák nevének magyar megfelelői jelentek meg sorra napi­lapunkban, de említhetnék más példát is. A Kazinczy Nyelvművelő Napok éppen gyakor­lati haszna miatt került a figyelem közép­frontjába, ahogy Lukács Tibor, a CSEMADOK nyelvi szakbizottságának elnöke megnyitójá­ban, majd Sidó Zoltán, a KB elnöke, a Kazinczy-napokat méltató beszédében mon­dotta. Fontos előadások hangzottak el a szótári rás elméleti kérdéseiről, a szlovák—magyar, magyar—szlovák szótárakról, a szlovák­­magyar frazeológiai szótárról, a tankönyvirás és fordítás általános nyelvi problémáiról, az általános iskolai és gimnáziumi természettu­dományi szakkönyvek nyelvi kifogásolnivaló­iról, a köznyelvi kiejtés vitatott kérdéseiről, a magyar helyesírás legújabb szabályozásának kérdéseiről és az anyanyelvi nevelés új útja­iról. Az elhangzott előadások átfogó, alapos elemzést adtak egy-egy témáról, a jelenlevők képet alkottak maguknak köz- és írott nyel­vünk állapotáról, a fordítók munkájának leg­szembetűnőbb hibáiról. A legtöbb elmarasz­taló szó tankönyveink pontatlanságait, nyelvi ficamait érte; szerkesztők és fordítók ment­ségére hoznám fel, hogy a tankönyv-szer­kesztőket és fordítókat ért bírálat általános nyelvi felkészültségünk bírálata is. Véleményem szerint a jó fordítókat nem az élet neveli elsősorban, hanem az iskola. Ott kell javítani sürgősen a magyar nyelv tanítá­sának színvonalán, ott kell közössé tenni a nyelvünk tisztaságáért viselt felelősséget va­lamennyi szakos pedagógus együttes fele­lősségével, hogy ez a felelősség necsak a magyar szakosok vállát nyomja, de minden pedagógusét. Egy-egy iskolánk valamennyi tanára segítse a magyar szakos pedagógus munkáját, ne csupán saját tantárgyával tö­rődjön, de tanítványainak tiszta, szabatos beszédével is, sőt tanítványainak helyesírási vétségeivel is, mondjuk számtanórán, szöve­ges példa táblára írása esetén. Örömmel hallották a jelenlevők Lukács Tibortól, hogy a Szlovák Szocialista Köztár­saság kormányának Nemzetiségügyi Taná­csa magyar nyelvi és szakterminológiai vizs­gatételére akarja kötelezni azokat a magyar nemzetiségű fiatalokat, akik szlovák vagy cseh főiskolán szereznek tanári oklevelet és magyar oktatási nyelvű iskolában akarnak tanítani. A készülőben levő intézkedés két­ségtelenül hozzájárul majd tanulóink anya­nyelvi ismereteinek gazdagodásához. Ezek a gondok — sok egyéb mellett — már a vitában merültek fel, s jelezték, hogy köznyelvi állapotunk kívánatos javulását az iskolák falai között kell megalapoznunk. Értékes színfoltja volt a Kazinczy Nyelvmű­velő Napoknak a kassai magyar tanítási nyel­vű általános iskola és a gimnázium tanuló­inak kulturális műsora, a Magyar Területi Színház Thália Színapdának péntek esti elő­adása (Örkény: Kulcskeresők), s nem utolsó­sorban a kiejtési verseny, amelynek a döntő­jét a Kazinczy-napok résztvevői előtt rendez­ték meg. Hadd írjam ide mindjárt a győzte­sek nevét: 1. Vlahy Anita, 2. Péntek Erzsé­bet, 3. Borka Mária az első kategóriában; 1. Szászi Zoltán, 2. Zsidó Hedvig, 3. Lánczos Zoltán a második kategóriában. Az általános és a középiskolák tanulói szövegreproduká­lásban és szövegalkotásban mérték össze tudásukat. A nyelvjárásgyüjtők számára meghirdetett pályázat eredményeit is a Kazinczy Nyelvmű­velő Napokon hirdették ki. A bíráló bizottság ezúttal az első dijat nem adta ki. A második díjat (2—2000 korona) megosztva kapták Kremmer Ildikó: Emberek, ruhák, szavak. Ebedi ruházkodás a nyelvjárás tükrében és Juhász Aladár: Vága község nyelvjárása című munkájukért. A harmadik díjat (1000 korona) Csuka Juliannának ítélte oda a bíráló bizottság Kőhídgyarmat növényvilága a nép­nyelv tükrében című munkájáért. Az immár hagyományos Kazinczy Nyelv­művelő Napokat egy előre elgondolt elkép­zelés alapján szervezi a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága a társrendezőkkel. Éppen ezért évről évre más a témaköre. Az idén kézikönyveink, tankönyveink és a szótárak elemzése alkotta programját, jövőre a nyelv- - járásgyüjtés problémaköre szerepel műso­rán, nyolcvannégyben az összehasonlító nyelvészet, nyolcvanötben a földrajzi nevek gyűjtése lesz soron. Ebből is látni, hogy a CSEMADOK Közpon­ti Bizottságának nyelvi szakbizottsága terv­szerűen dolgozik, s választott témáival köz­vetve vagy közvetlenül köznyelvi gondjainkon akar segíteni. MÁCS JÓZSEF Balajti Árpád felvételei 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom