A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-10 / 15. szám

Hallottuk olvastukláttuk

Innen'onnan

FOLYÓIRAT

A kezdet és a vég formaművészete

A hagyományos parasztéletben az egyén gyakorlatilag háromszor kerülhetett a közösség figyelmének fókuszába: születésénél, házasságánál, halálánál. Ez a megismételhetetlen egyszeriség — hisz minden eszközzel igyekeztek emlékezetessé tenni — visszatükröződött a hozzá fűződő szokások pompájában, sokrétűségében.

A „modern" kor emberének életében ezek az események már nagyon sokat veszítettek súlyukból, egykori meghittségükből. A család kis jövevénye nem a szülői házba csöppen be, hanem a steril szülészet több tucatnyi, hasonlóan ovákoló csecsemője közé; nincs időnk, türelmünk, kellő nagyvonalúságunk a házasságkötés nagy pillanatát valóban emlékezetessé tenni; nem tudunk igazán elbúcsúzni halottainktól sem: már a halál pillanatában munkába lép a szolgáltató-ipar, s mi csak távoli szemlélői lehetünk az automatizálódott cselekménysornak. A halállal egyébként különben is válságba jutottunk: nem tudunk vele mit kezdeni, inkább nem is beszélünk róla, tabu lett. Talán ezzel magyarázható, hogy — mint ahogy az Uméní a Remesla c. prágai iparművészeti folyóirat munkatársai fölfigyeltek rá — a temetés, a temető eszköztára az utóbbi fél évszázad alatt jóformán semmit nem változott: művészeink egyszerűen nemlétezőként kezelték ezt a területet (persze meg kell jegyezni, hogy halál és temetés a kultúra mindig is legkonzervatívabb területei közé tartozott. Ezért lehet a népi kultúra legrégibb hagyományait éppen ezekben a témakörökben még napjainkban is föllelni!).

A megfigyelést aztán az az ötlet követte, hogy a negyedévenként megjelenő folyóirat múlt évi negyedik számát erre a témára, a „kezdet és a vég" tárgyi anyagának a bemutatására szánják.

Ne várjunk persze aprólékos, minden részletre kiterjedő dokumentálást, inkább „csak" tallózást, ami ezért nemcsak a téma kultúrhistóriai jelentőségére igyekszik ráirányítani a figyelmet, hanem égő aktualitására, jelenére is.

Liszka József

MŰVELŐDÉS

Szvorák Katalin és Birinyi József estje

Budai Ilona, Király Györgyi és Fábián Éva népdalénekesek, valamint Kóka Rozália mesemondó szereplése után a népművészet újabb ifjú mestereivel ismerkedhetett meg nemrégiben az ipolysági közönség. A Honti Közművelődési Klub Szvorák Katalint és Birinyi Józsefet látta vendégül.

Színvonalas előadói estjük megérdemelt sikert aratott; műsorunk szép számú közönségének kellemes élményben volt része. A népzene kedvelői mindenekelőtt Szvorák Katalin fellépését várták nagy érdeklődéssel. A füleki énekes neve Dél-Szlovákiában is ismert, hisz kétszeres győztese a Tavaszi

szél. .. címmel meghirdetett hazai országos népdalversenynek, s a IV. Röpülj Páva országos döntőjén ugyancsak első helyezést ért el. Azóta a budapesti Parlamentben a Népművészet Ifjú. Mestere megtisztelő minősítést és kitüntetést is megkapta.

Ipolysági fellépése során népdalaink kincsestárából adott ízelítőt. A munkához és az egyéb alkalmakhoz kötődő dalokon kívül hallhattunk műsorában szerelmi dalokat, tréfás nótákat, szomorú hangvételű balladákat stb. Népdalénekesünk elsősorban gömöri palóc dalokat szólaltatott meg, de énekelt zoboralji, sőt erdélyi népdalokat is. Tehetséges, magabiztos fellépés, megnyerő szerénység és jó hanganyag — így jellemezhetnénk Szvorák Katit, illetve ipolysági műsorát.

Kellemesen meglepte az ipolysági közönséget Birinyi József népi hangszerszólista is. Fellépése szakértelemről, magabiztos játékról, kifinomult hangszerkezelésről tanúskodott.

Az olyan ősi népi hangszereken kívül, mint a bőrduda, a citera és a tekerőlant, Birinyi József megszólaltatta a nádsípot, a bodzafacsövekből készült pánsípot meg az újabb keletű vásári hangszert, a cserépsípot (okarinát) is. De játszott a hangszerszólísta körtemuzsikán és dorombon is.

Birinyi József zenei kísérete, játéka, éneklése és a hangszereket bemutató rögtönzött előadása jól kiegészítette Szvorák Kati fellépését, emelte az ipolysági műsor értékét, színvonalát.

Csáky Károly

KÖNYV

Christiane

Rochefort:

Házasság párizsi módra

Az Európa-Zsebkönyvek sorozatában 1981-ben másodszor jelent meg Christiane Rochefort regénye, a Házasság párizsi módra (Les stances á Sophie). E formanyelvében, kifejezéshasználatában szokatlan regény a francia nouve vouge kibontakozásának idején (1963) íródott. A regény először 1969- ben jelent meg magyarul. A remek magyarítás — Réz Pál munkája — a francia zsargon nyelvi játékait, szjporkázóan találó szavait megnyerő természetességgel adja a hősnő szájába. Ezek a mosolyra ingerlő borsos csattanók, melyeket Céline, férje legnagyobb igyekezete ellenére is oly gyakran használ, sohasem „esnek a ló túlsó oldalára": nem visszataszítóak vagy obszcénak.

Céline, a baloldali fiatalokkal haverkodó, a szó „konzervatív” értelmében erkölcsösnek éppen nem nevezhető leányzó megismerkedik a dúsgazdag párizsi polgárcsalád nagyvilági életet élő fiával, Phílippel. Holott Céline kapcsolatuk kilátástalanságát előre látja, a szerelem mégis arra „kényszeríti", hogy megpróbálja a lehetetlent: Philipe feleségeként élni a többi hozzá hasonló társadalmi pozícióba került asszony életét. Philip, szüleinek határozott ellenkezését figyelmen kívül hagyva feleségül veszi Célinet. (Az esküvői jelenet a regény egyik legmegfogóbb, s egyben legmulatságosabb része.)

Az ifjú férj azonnal hozzáfog, hogy szalonképes fiatalasszonyt faragjon szókimondó asszonykájából. (Céline amolyan huszadik

századi makrancos hölgy.) Sikertelenül. Céline Rodes festeget, „tiltott játékba" kezd a barátnőjével, tobzódik, szenved, végül rádöbben: nem tud tovább hazugságban élni. Philip képviselő lesz, Céline pedig éppen ezen a napon hagyja el. Bruno, Philipe öccse segít a szökésnél. Meg Stéphanie, Philipe húga, akik képesek megérteni Célinet, aki végleg lecsapja a zongora tetejét, azét a zongoráét, amelyet merő heccből vásároltatott meg Philippel. „Kár érte, mondja Stephanie, klassz zongora volt. — Az embernek olykor áldozatokat kell hoznia." Ennyi Céline válasza.

Létező, tehát igazi emberi kapcsolattorzulásokat megmutató, szórakoztató regény. Egyes villanásai olyan általános problémákat feszegetnek, melyeknek tükrében akárki önmagára ismerhet. Önmaga lázadásaira, kudarcaira, beletörődéseire ...

Kiss Péntek József

TELEVÍZIÓ

Mély folyam

(A komlói Spirituálé együttes műsoráról)

A XVII—XVIII. században, az észak-amerikai ültetvények néger rabszolgái körében született a spirituálé, s a hittérítők által terjesztett protestáns zsolozsmák, valamint az afrikai ritmusok és rögtönző modor szerencsés találkozásából. Szépsége, tisztasága — miként népdalainké is — csodálattal tölti el a szemiélődőt. Témakörének középpontjában a szabadulás és megváltás bibliai mozzanatai állnak. Texas és New Orleans négerei dalaik szövegében bár epedőn, alázattal szóltak Istenükhöz, dallamaik robbanékonyságában, feszülő ritmusában ott rejlett apáik szabadsága utáni vágyuk. Winthrop Sargeant így irt a négerek istentiszteletéről: „Percek múltak el, hosszú feszültséggel terhes percek. A zúgás, a valásos közbekiáltások egyre hangosabbak, drámaibbak lettek, míg egyszer csak éreztem, hogy alkotó feszültség, mint elektromos áram, rázza meg a tömeget. Alig hallható zümmögés úszott a levegőben, az érzelmek tornyosultak, mint ősszel a felhők, s egyszer csak — valamelyik vezeklő rossz lelkiismeretének mélyéből — együttérzést keltő kérés szököt az égnek, valódi, zenei kadenciába fulladó, igazi néger könyörgés. Valahonnan az összepréselt tömegből valaki feleletet improvizált rá. A kérés újra felhangzott, ezúttal már hangosabban, szenvedélyesebben. A válaszhoz néhány hang csatlakozott és szinte észrevétlenül formálták azt zenei frázissá. így ment ez tovább, míg ebből a mondhatnám — izzó, sistergő zenei maszszából egy új dal kélt elő a fülünk hallatára, amelyet senki sem komponált külön, s mégis mindannyian a jelenlevők közül."

Ebbe a csodálatos dallam- és érzelemvilágba nyerhettünk betekintést a közelmúltban a pécsi körzeti stúdió jóvoltából. Bizonyos, hogy nem vagyok egyedül, akinek Galyasi Géza, Kunos István, Nagy Ernő és Szabó Szabolcs éneke élvezetes félórát jelentett, ékesítve Bán János egyszerű-szép versmon dásával, az évszázados szövegek magyar fordításának tolmácsolásával. Kommersz tucatdalokkal, mesterségesen kicsikart hangzásokkal teli világunkban ez a műsor újból visszaadta hitünket az emberi hang mindenek felett álló szépségében.

Csáky Pál

Nem kell a sötétben, vaktában keresgélni a kulcsokat a bezárt ajtó előtt — a beépített villamos izzó megvilágítja és teljesen áttekinthetővé teszi a női kézitáska tartalmát. A táska kinyitásakor önműködően kigyullad a kis izzó, amely a táskában elhelyezett telepből kapja az energiát. A világító táska egy dortmundi nyugdíjas találmánya, és a nürnbergi találmányi vásáron mutatták be. Még nem tudni, hogy akad-e vállalkozó a tömeggyártására.

Anthony Quinn, amerikai színész, nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját. Ez alkalomból visszaemlékezett a régi szép időkre, és feleségével, Jolandával együtt eltáncolta a sirtakit, a híres Zorba a görög című filmből.

A városi autó több modelljét dolgozták ki és mutatták be az amerikai Ford mérnökei. Ebben a modellben egymás mögött ül a két utas, az erőforrás egyhengeres, 200 köbcentiméteres farmotor. Az alig 300 kilogramm önsúlyú, fordulékony, kis helyigényű kocsi benzinfogyasztása kevesebb négy liternél száz kilométeres távon. Gyártását csak az 1980-as évek végén vagy az 1990-es években tervezik.

8