A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
mondott, megtépázott külsejű fiatalok állnak körül egy égő gyertyát, és nézik-bámulják lankadatlan, nercbundás szépasszony jön velem szemben, szájában hosszú, fekete cigaretta, s amott, ni, az egyik kijáratnál kopott fekete ruhás, magát nyomoréknak mutató, remegő kezű vénasszony kéregét... Van itt minden és mindennek az ellentéte is. Hiszen világvárosban vagyunk, ahol minden igaz és minden hamis egyszerre. Mert egy mai európai világvároshoz a sokszínűség, a tarkaság, az ellentmondások egyformán hozzátartoznak. Budapest. Közel két és fél millió ember otthona, tíz és fél millió ember hazájának fővárosa. Város, amely a múltról mesél : város ahol formálódik egy ország jelene és jövője. Kezemben az ország jelenét, de még inkább jövőjét tükröző legfrisebb adatok, tények. Talán nem lesz haszontalan dolog néhányat ide másolnom:--------------------------------------------— Az utóbbi harminc év során az ipari termelés a 7,7-szeresére, a termelékenység a nyolcszorosára nőtt. — 1981-ben a szocialista ipar bruttó termelési volumene 2,5 százalékkal volt magasabb, mint 1980-ban. — Tavaly 1980-hoz viszonyítva az állami beruházások terjedelme 10,8 százalékkal csökkent, míg a vállalati beruházásoké 2 százalékkal gyarapodott. — A nemzeti jövedelem 1,5 százalékkal, a lakosság pénzbeli juttatásai nyolc százalékkal növekedtek, a fogyasztói árak átlagosan 4,6 százalékkal emelkedtek. — A reálbérek 1981-ben az előző évekhez viszonyítva egy százalékkal, a reáljövedelmek több, mint két százalékkal nőttek. — A kereskedelmi forgalomban a behozatal növekedése 4,5 a kivitelé 5,6 százalékos volt. — A terv 1982-ben a nemzeti jövedelem 1-1,5 százalékos, az ipari termelés 2-2,5 százalékos növekedését irányozza elő. (Megjegyzendő, hogy ezek a tervek európai viszonylatban meglehetősen jelentősek és merészek.) — A mezőgazdaságban 4,5 százalékkal kell növelni és bővíteni a termelést, s az önellátás mellett főleg a kivitel növelését előmozdítani. Számolni kell a lakosság fogyasztásának s az egy lakosra jutó reáljövedelemnek a növekedésével. — A külgazdasági helyzet további javítását, a külkereskedelmi áruforgalom még dinamikusabb bővítésével és az exportnak az importot meghaladó növelésével kell biztosítani. Tervek, előirányzatok, a múltban elért eredményekre támaszkodva. A múlt, az a Magyarország újabbkori, 37 éves múltja, amely ugyan nem volt egyenletesen dinamikus és buktatómentes, az utóbbi 25 év alatt mégis ebből fogalmazódott meg és kristályosodott ki a jelen, a jövő, ezek az önmagukban sokaknak talán keveset mondó számok-tények. Az újkori történelem lapjait 1945. április 4-én, a nagy fellélegzés, a felszabadulás napján kezdte írni az ország. A rombadőlt ország, ahol nemcsak földet kellett osztani és avárat államosítani, de a költő szavaival élve, lelket lehelni a telkekbe ... És épült, gazdagodott az ország. A magyar főváros háború utáni helyreállításának utolsó, nagy horderejű eseménye az újjáépített Erzsébet-híd avatása volt, 1964-ben. S négy év múlva aztán, 1968-ban az új gazdasági mechanizmus életbe lépésével, mintha egy korszak is lezárult volna: az ország most már magabiztosan, egyetértésben kezdett hozzá a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Valamivel több mint száz évvel ezelőtt egyesítették Budát, Óbudát és Pestet, azóta fejlődött Budapest, a Duna királynője világvárossá. Óbuda — a Krúdy által átélt-megfestett világ még imitt-amott előcsillan : aprócska, földszintes házak, hangulatos kis kocsmák és bormérések, szűk, kopott utcák, csöndes, hangulatos kisvendéglők, kockás abroszokkal és sramlizenével, meg új lakótelepek, toronyházaikkal. -----. .. ....------, Buda: Várhegy, vár. Halászbástya, Hilton, Gellérthegy, macskakövek, amelyeken talán évszázadok történelme vonult végig janicsár cipőben, német bakancsban, nyilas csizmában ... Belváros: két négyzetkilométer a Duna bal partján, félkörben tapadva a folyóhoz — és 200 ezer ember munkahelye. Benne a Parlament, az MSZMP székháza, meg rengeteg hivatal, üzlet, butik, trafik, étterem, presszó, bár, mozi, színház, lakás — mindenből egy kevés. Váci utca: a belváros ütőere, korzója. Elit üzletek és elit maszekok, S-Modell boltok és repülőtársaságok irodái, világvárosi elegancia és lezserség, pazar áruk és horribilis árak. Egyáltalán, ismerjük mi jól Budapestet? ... Nem, azt hiszem, többségünknek csak felületesek az ismeretei. Mert Budapesten, ha eljutunk oda, mindig csak rohanunk. Egyik üzletből a másikba, egyik moziból a másikba, egyik színházból a másikba, egyik baráttól a másikhoz. Csak rohanunk, és valahogy sohasincs időnk naphosszat csak mászkálni és úgy istenigazából szemügyre venni a rengeteg látnivalót; betérni hangulatos házak szép kapualjaiba; elbeszélgetni a terek padjain ücsörgő öregekkel; megnézni a külvárosokat, ahol él a munkás, készül az áru; leülni a Duna-part lépcsőire, ahogy egykor a pesti proli, József Attila tette, s meghallgatni, miről fecseg a felszín, és miről (miért) hallgat a mély?... Csak rohanunk, mert mindig szűkre szabott az időnk. És, sajnos, ahogyan a pestiek nem ismerik Bratislavát, ugyanúgy nem ismerjük mi sem Budapestet. Pedig hát a távolság mindössze kétszáz kilométer, ami manapság se földön, se vízen, se a levegőben nem sok. S Dél-Szlovákia legtöbb községéből, városából még ennyi se. Egyszer hát jó lenne elmenni Budapestre úgy, hogy az ember csak sétálgat, csak nézelődik, csak éppen ott van és élvezi a világváros nyújtotta rengeteg élményt, s nemcsak a boltok kínálta áruválasztékot... ZOLCZER JÁNOS Jogi tanácsok Két olvasónk egészségügyi kérdésben fordult hozzánk tanácsért, s minthogy kérdésük lényege az orvosi kezelésért, az egészségügyi szolgáltatásokért való felelősség, s az ebből folyó kártérítési kötelezettség, válaszunk mindkettőjüknek szól. M. G. kisfia az orvosi kezelés során injekciót kapott, s ennek következtében egészségében károsodott, megrokkant. Kártérítési pert indított, fájdalomdíjat és az életben való érvényesülés megnehezüléséért kártalanítást követel. Az orvosszakértő véleménye szerint az injekció beadása és a gyógyítás módja az előírásoknak megfelelő, szakszerű, hibátlan volt. A bírósági per még folyik. K. Á. a kórházban műtétnek vetette alá magát, amely után nem várt komplikációkat állapítottak meg, s lehetséges, hogy káros következményei lesznek. Az a gyanú merült fel, hogy a műtétet nem végezték el tökéletesen, vagy nem jártak el szakszerűen. Kártérítési pert még nem indított. Az egészségügyi ellátásra való jog az állampolgárok alapvető jogaihoz tartozik, s ezt az alkotmány 23. cikkelyének. 1. bekezdése biztosítja. Gyakorlati megvalósításáról a nép egészségéről való gondoskodásról szóló 20/1966 sz. törvény rendelkezik. Eszerint az orvosegészségügy ellátást az állam nyújtja az orvostudomány mai állásával és ismereteivel összhangban. Ezt a célt szolgálják a különböző egészségügyi létesítmények és intézmények, kórházak, rendelő- és gyógyintézetek stb. A 20/1966 sz. törvény az egészségügyi szolgáltatásokról szólva kimondja, hogy az általuk okozott kár megtérítésére a Polgári Törvénykönyv megfelelő rendelkezései érvényesek. A kártérítésre való jogigényt a károsult bírósági úton érvényesítheti. De ezen jogigényen túl is kimondja a törvény, hogy az állam rendkívüli különös méltánylást érdemlő esetekben anyagi hozzájárulást nyújthat a károsultnak akkor is, ha nem keletkezett a kártérítésre jogigénye. Ez a hozzájárulás fakultatív és nem lehet bírósági úton érvényesíteni. Az állam, illetve az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezet vagy intézmény kártérítési felelősséggel tartozik ha a károsodást olyan körülmények okozták, amelyek a gyógyításnál vagy kezelésnél alkalmazott gép, műszer vagy a felhasznált gyógyszer lényegéből folynak, még akkor is, ha ún. mellékhatásokról van szó, amelyekről előre nem lehetett tudni, hogy bekövetkezhetnek, de mégis a kár okozói voltak. Ilyen esetben fennáll az egészségügyi szervezet kártérítési felelőssége, a vétkességre való tekintet nélkül. Tehát ún. objektív felelősségről van szó, amikor is mentesítő okok nem jönnek számításba. Ez a kártérítési felelősség teljesen összhangban van a mai gyors ütemű tudományos-műszaki haladással, amely állandóan új gyógymódokat, gyógyszereket és gyógyító eljárásokat hoz, s amelyeket a korszerű orvostudomány és a gyógyítás nem mellőzhet. Ez a haladás hozza magával, hogy a gyógyításban olyan új eszközöket, módszereket és gyógyszereket is alkalmaznak, amelyek bizonyos veszéllyel járnak. Ha az orvostudomány mai állása mellett a kezelő orvos vagy az orvosi kollektíva bizonyos kezelési vagy gyógymód alkalmazását szükségesnek tartja, még ha az bizonyos kockázattal is jár, akkor méltányos és helyénvaló, hogy az ebből esetleg keletkező kárt, az esetleges sikertelenség következményeit is ne az egyén, hanem a társadalom viselje. A kártérítés mértékét és feltételeit a Polgári Törvénykönyv megfelelő rendelkezései szabályozzák. így az egészségi károsodásért egyszeri kártalanítás jár, mint fájdalomdíj, tartósan kedvezőtlen következmények bekövetkezése esetében pedig a társadalmi érvényesülés megnehezüléséért jár pénzbeli kártalanítás. Ezeknek összegét 32/1965 sz. rendeletben foglalt elvek szerint — esetleg orvosszakértői bizonyítással állapítják meg. Kártérítést azonban csak a tényleges anyagi kárért lehet érvényesíteni. Az erkölcsi, tehát nem anyagi kárért nem jár térítés. A kártérítési igény bírósági érvényesítésére a törvény egy évi határidőt szab meg. Ez a határidő attól a naptól számít, amikor a károsult a káráról és a kártérítésre kötelezett személyről (szervezetről) tudomást szerzett. A kártérítési igény azonban a kár keletkezésétől számított három év elteltével elévül, ezután már nem érvényesíthető, még akkor sem, ha a károsult csak később szerez tudomást arról, hogy milyen kára keletkezett, vagy hogy ezért ki a felelős. Meg kell még említeni, hogy a fenti objektív felelősségen kívül a vétkességen alapuló felelősség és kártérítési kötelezettség is fennáll. Ha tehát a kárt valaki, akár orvos, akár más egészségügyi dolgozó, helytelen gyógyeljárás alkalmazásával, tudatlanságból, ügyetlenségből vagy figyelmetlenségből okozta, akkor e gondatlanságból okozott kárért a munkaadó egészségügyi szervezet felelős. Ebben az esetben a peres eljárás során bizonyítani kell a kárt okozó személy vétkességét. Utóbbi azonban saját személyében nem tartozik kártérítéssel a károsultnak, ellene csak a munkaadója érvényesítheti követelését a Munka Törvénykönyyben foglalt elvek szerint. A bírósági kártérítési perben, akár az első esetben említett objektív felelősség, akár az utóbbi esetben említett vétkességen alapuló kártérítési kötelezettség forog fenn, az orvosi kezelés vagy beavatkozás, az alkalmazott gyógymód, vagy a gyógyszerek helyességét orvosszakértöi bizonyítással, esetleg valamely egészségügyi vagy tudományos intézet véleményének meghallgatásával állapítja meg a bíróság, akárcsak a pénzbeli kártérítés mértékét és összegszerűségét. Mindkét olvasónknak azt ajánljuk, nyújtsanak be kártérítési keresletet a helyileg illetékes bíróságon. S minthogy bonyolult jogi és egészségügyi szakkérdésekről van szó, a bíróság előtti képviseletükkel a legjobb, ha ügyvédet bíznak meg. Végezetül csak annyit jegyzünk meg, hogy válaszunkban nem foglalkoztunk a társadalmi és erkölcsi felelősség vizsgálatával és megítélésével, hanem csak az anyagi kártérítés kérdésére szorítkoztunk. Dr. B. G.
