A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 14. szám

„Ja kérem, ha egy üzlet beindul..

— mondja a pesti fáma, miután ottani barátaimmal komótosan, jókedvűen sétálgatunk a Rákóczi úton, megmegállunk egy-egy üzlet szép, bőségről árulkodó kirakata előtt, s arról érdeklődöm, hogy van az, hogy Itt az utóbbi években viszonylag folyamatos és gazdag az árukínálat. Aztán a velős válaszadás után betértünk az

Emkébe, egy kávéra; ahol a személyzeten kívül jóformán mi vagyunk az egyedüli magyarok; arabok ülnek körül minden asztalt. És mivel nem arabusul, hanem magyarul kérjük a kávét, sőt, forinttal fizetünk, nem árt a pincérnő markába dugni egy ötöst, mondja a vendéglátóm, mert egyébként gyenge, rossz kávét kapunk. S miközben fő a dupla-drága szimpla

kávé, a nagyon koratavaszi délelőttön előbukkan a napocska, s az ablakon túli Blaha Lujza térnek egyszerre derűsebb, mozgalmasabb képe tűnik föl. A gomba szökőkút ugyan még nem működik, s az egykori Nemzeti Színház helyén megmaradt picinyke emlékműről galambok röppennek a Corvin Áruház fölé. Átfut a hatos villamos, s egy mentőautó „sikolyára" a kávéház duruzsoló közönsége is felkapja a fejét. Az átlátszó blúzba bújt és cseppet sem szégyellős hölgy kihozza a kávét, majd befut egy lyukasnadrágos fiúcska, kezében az Esti Hírlap első, még meleg példányai.

Kint, a tér hatalmas aluljárójában rikkancsok kiáltozzák az eheti lottónyerőszámokat, cigányasszonyok árulnak fonott kosarakat, csövesnek

16