A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
t*®*® \e^et St*XX* pß (Yt1 \C6*e‘ szőr azokat a könyveket, amelyeket szeretek, amelyekben gyakran lapozgatok. Thomas Mann könyvei után rögtön Dosztojevszkij művei következnek, közülük is mindenekelőtt az A félkegyelmű, egyrészt mert nagyon szeretem, másrészt, mert abban elég sok szó esik a pénzről, s végül mert ez alkalommal jómagam is elég félkegyelmű módon dugtam el magam elől ezt a nyavalyás ötszáz koronát. A könyv önmagától kinyílt a 177 oldalnál, szinte rikkantottam egyet örömömben, persze mondanom sem kell, túl korai lett volna, mert a pénzem nem pottyant ki a lapok közül, akármennyit rázogattam is a vaskos kötetet. Ehelyett szinte szemérmetlenül, gúnyosan táncoltak szemem előtt a következő sorok: „Az én pénzem ez, Rogozsin? — A tied, boldogságom! A tied, királynőm! — No, akkor mindenki el innét, azt teszem, amit akarok! Ne zavarjatok! Ferdiscsenko! Piszkálja meg a tüzet! — Nem fogad szót a kezem, Nasztaszja Filippovna — felelt megrökönyödve Ferdiscsenko. — E-eh! — kiáltotta Nasztaszja Filippovna; megragadta a piszkavasat, szétkotort két izzó hasábot, és mihelyt fellobbant a tűz, rádobta a kötegel" Mégpedig százezer rubelt — emeli fel az öklét Bán Samu — hiszen talán emlékszel rá. Az én ötszázasom azonban nem került elő, igaz, aznap már nem is kerestem, este tízig olvastam a regényt. Másnap sorra vettem a többi kedvenc könyvemet, harmadnap pedig azokat, amelyeket nem kedvelek, nem is tudom, hogyan kerültek a könyvtáramba. Félóránként kezet mostam, mert a könyvek elég porosak voltak. Idegességemben már úgy szagolgattam őket, mint egy nyomozó kutya, pedig nagyon jól tudom, hogy a pénznek nincsen szaga. Átnéztem a lexikonokat, szótárakat, szakkönyveket, folyóiratokat, a tavalyi, tavaly előtti és az idei menetrendet, a Hét c. képeslap összes bekötött számát, összesen huszonnégy évfolyamot, a Biblia legrégibb és legújabb magyar nyelvű kötetét, mindezt a vacak eltűnt ötszáz koronáért. Néhányszor telefonáltam a munkahelyemre és meghosszabbítattam a szabadságomat, tudniillik pénzkeresés érdekében fizetetten szabadságot kértem és kaptam. Lefogytam öt kilót, mert enni is elfelejtettem, egyébként nem is volt mit, feleségem megszakította velem valamennyi diplomáciai kapcsolatát, száraz kenyérhéjon, vízen és szellemi termékeken éltem. Mindent egybevetve — mondja Bán Samu, kesernyés mosollyal az ajka körül — bátran állíthatom, hogy rengeteget művelődtem az alatt a néhány nap alatt, míg a pénzem kerestem. Újra elolvastam Seneca Erkölcsi leveleit. Pascal Gondolatokját, a Révai Nagy Lexikon több kötetét, Egri Viktor összes müveit, Keszeli Ferenc mindkét kötetét (ugyanis tévedésből vagy feledékenységből a költő kétszer is dedikálta egyetlen megjelent könyvét), sőt a te Cudar elégiádat is elolvastam, sajnos. — Hogyhogy sőt? — kérdem kissé felháborodva. — Mert a te cudar verseid adták végül is azt a szomorú ötletet, hogy felhagyva minden reménnyel, lehozzak a padlásról egy bőröndöt, megrakjam könyvekkel és beállítsak az antikváriumba. — Ezt nem nagyon értem, de azért csak mondd tovább! — Van a te verseidnek valamilyen alattomos kisugárzása, amely azt sugallja az embernek, hogy ötszáz koronáért nem érdemes ... — Mit nem érdemes? — Nem érdemes éhen halni. Ezért aztán addig hordtam a könyveimet az antikváriumba, míg össze nem gyűlt értük ezer korona. Ötszáz koronát azonnal elettem-elittam a szomszédos Gyuri-kocsmában. — A másik ötszázzal mit csináltál? — A másik ötszáz koronát eldugtam a maradék könyvek valamelyikébe. — És...? — És? A helyzet az, hogy megint nem találom — fejezi be tanulságos meséjét Bán Samu, az országos hírű riporter és életművész. AZ 1981-ES KÖNYVTERMÉS-kiállításon Márciusban rendezték meg Bratislavában a Művészetek Házában a szlovákiai kiadók 1981. évi könyvtermését bemutató kiállítást. Ezen többek között a Madách Könyvkiadó is felvonult kiadványaival: elsősorban azzal az 55 könyvvel, amelyet saját gondozásában adott ki a múlt évben. Mellettük a kiadó egy kisebb válogatással mutatta be a közvetítésével tavaly Magyarországról importált könyveket. A látogatók figyelmét — amint az egy ilyen fölsorakoztatáson természetes — legelőször a könyvek külalakja, kivitelezése, kötötte le. A Madách Kiadó kiállítási paneljain a gyermekkönyvek mellett föltehetően az új sorozatok, illetve a régebben indított könyvsorozatok újdonságai vonták magukra a figyelmet. Tavaly a Madách több szép gyermekkönyvet adott ki: ezek vonzerejüket elsősorban illusztrációknak köszönhetik, ezért jogos, ha a szövegírók mellett a rajzolók nevét is számon tartjuk. Koncsol László: Színmuzsika, fényvarázs című, gyermekverseket tartalmazó könyvét Szabó Erzsébet illusztrálta rendkívül finom színes rajzokkal. Kulcsár Ferenc szintén gyermekverseket tartalmazó Dióhintó című kötetét Kopócs Tibor jólrajzolt, szellemes illusztrációi díszítik. Kovács Magda: A csodagombóc című könyvének érdekes meséit Turcsán László illusztrálta. A csehből fordított gyermekkönyvek közül ki kell emelni Zdenék Miler rajzoló és Eduard Petiška író Volt egyszer egy vakond című, animációs filmsorozat révén is népszerűvé lett alkotását. Ha az egységes külalakjukkal is felfigyeltető Madách-könyvsorozatokat vesszük szemügyre, akkor már szükségszerűen áttérünk szemlélődésünkben, formairól a tartalmi szempontra, hiszen ezek a sorozatok a hazai magyar könyvkiadás egy-egy határozott irányú és célú tartalmi egységét jelentik. Közülük az 1977-ben megindított és a csehszlovákiai magyar irodalom 60 éve alatt megjelentetett írások legjavát összegyűjteni hivatott. Csehszlovákiai Magyar írók nevű sorozatban jelent meg a legtöbb könyv, például négy kötet az elmúlt évben: Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseinek gyűjteménye, valamint Neubauer Pál: A jóslat című, 1936-ból származó kiváló regénye és a Családi Krónika címen kiadott válogatás a csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948—1979 között írt műveiből. Formás kicsi könyvekből áll a cseh és a szlovák irodalom különböző műfajú, kis terjedelmű remekeinek ismertetésére indított Kiskönyvtár sorozat. Tavalyi két könyvecskéje Karel Čapek és Vladislav Vančura írásait tartalmazza. Új sorozat a Főnix Füzetek. A főnix madár a megújuló élet jelképe a mitológiában; a nevét viselő sorozat a hazai magyar irodalom új hajtásainak, induló fiatal költőknek és íróknak publikálási fóruma. Üdvözölni kell korszerűen és tárgyszerűen megtervezett: az írás alapegységét, a betűt ízlésesen érvényesítő külalakja miatt is. A kiállításon a kiadó a sorozatnak első három kötetét mutatta be: két verseskötetet, Bettes Istvánét és Barak Lászlóét, valamint Cúth János elbeszélésgyűjteményét. Kisebb tematikai egységeket képviseltek a Madách könyvtermésében az irodalmi tanulmányok (Koncsol Lászlóé, Jaroslava Pašiakováé) és Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai, amelynek második vaskos kötetét láthattuk a kiállításon. A sorozatok könyvei mellett még sok egyedi kiadvány reprezentálja a csehszlovákiai magyar irodalmat: hiszen a tavaly megjelentetett 55 magyar eredeti mű közül 29-et hazai szerzők írtak. A költők közül Dénes Györgynek, L Gály Olgának, Cselényi Lászlónak jelent meg verseskönyve, a prózaírók közül pedig Dávid Teréznek, Szabó Bélának, Gál Sándornak, Grendel Lajosnak láttak napvilágot újabb írásai. Viszonylag nagy volt az irodalommal foglalkozó szakmunkák és publicisztikai jellegű írások száma. A már említetteken kívül ilyen Zalabai Zsigmond elméleti dolgozata, Tóth László írókkal folytatott interjúinak gyűjteménye vagy a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. A szlovákból fordított könyvek között láthattuk az ismert Klára Jarunkovának, a középnemzedék több írójának (ffykischnek. Járóénak, Johanidesnek, Šikulának) egy-egy prózai alkotását, a kiváló költő, Milan Rúfus esszéit, Vojtech Zamarovskýnak az egyiptomi piramisokról szóló új ismeretterjesztő müvét. A mai cseh írók közül a kiadó többet a Hány színű a szivárvány című antológiában szólaltat meg magyarul. A többi csehből fordított mű változatos tematikát mutat, köztük van: az ismert sci-fi író, Ludovik Souček, újabb könyve, Norbert Frýd családregénye, Eduard Bass klasszikus veretű keretes elbeszélése a cirkuszok világából, Ota Pavel kisregénye, Miroslav Kapek humoros regénye. Végezetül meg kell említeni, hogy a Madách 1 981. évi kiadói programjában a szépirodalmi és irodalommal foglalkozó műveken kívül egy-egy néprajzi (Martin-Takács: Mátyusföldi táncok), történelmi (Püspöki Nagy Péter: Boldogfa) és képzőművészeti (Lörincz Gyula: Ez a háború!) kiadvány is helyet kapott. FUKÁRI VALÉRIA 15
