A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 14. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: Dr. SZÁMÍTÓGÉP Fister Magda: HÚSVÉTI HANGULATOK Bodnár Béla: NÉPNEVELÉS, NÉPMŰVELÉS Zolczer János: TANYASI EMBEREK Sági Tóth Tibor: A MŰFORDÍTÁS GYAKORLATA P. Haško: NEM AKARUNK HÁBORÚT! Ozogány Ernő: ÚJDONSÁGOK A HIFI TECHNIKÁBAN Címlapunkon J. Sámel, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon : 332-865. Megjelenik az Obr zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Tele­fon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlap­szolgálat. Külföldre szóló előfizetése­ket elintéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlače, 814 59 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. č. 6. Nyomja a Východo­slovenské tlačiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Cingel László a kapcsolóasztalnál A nyers beton tiszta illata Tizenöt évvel ezelőtt kezdték építeni Csalló­­közaranyoson (Zlatná na Ostrove) a prievid ■ zai Bányaelemgyártó Vállalat koši üzemének panelgyárát. A következő év augusztusában megszilárdultak az első itt készült támlécek, ipari munkás lett a falu száz dolgozni akaró embere. — Hogyan alakult, hogyan formálódott a törzsgárda? — kérdezem Papp Gizellától, a szakszervezeti üzemi bizottság elnökétől. — Az első „fecskék" közül sokan marad­tak, de több évig tartott, míg kialakult a mostani összetartó, kiegyensúlyozott mun­kát végző kollektíva. — Bár dolgozóink többsége férfi, — mondja Miroslav Krist üzemgazdász —, én mégis a nőket dicsérném meg. Ők azok, akikre a leginkább számítani lehet. Derék asszonyok a mieink. A gyermeknevelés, a háztartás, a kerti munka mellett felveszik a versenyt a férfiakkal az üzemben. Ez meglát­szik a teljesítményükön s persze a keresetü­kön is. A derék jelzőt nemcsak a munkában elért eredményeikre értem, hanem testalka­tukra is. Ha viccelődöm velük, mindig azt mondom, nem szeretnék egyiküktől sem po­font kapni. — Főleg a gyártás kezdetekor — folytatja Pappné — manuális munkát végeztek, mind az asszonyok, mind a férfiak. Megedződtek. Kitartásáért, helytállásáért, nődolgozóink többsége kitüntető elismerésben részesült, megkapta a vállalat példás dolgozója cím harmadik, második illetve első fokozatát. Ez utóbbit Molnár Irma, aki egyik legrégibb dolgozója üzemünknek, most április elsején megy nyugdíjba. A kitüntetéseket a bányász­nap és a nőnap alkalmából szoktuk átadni. A jó szokásról ezidén sem feledkezünk meg. Vörös Ilona és Džambazovič Zsuzsanna a példás dolgozó kitüntetés második, Horváth Janka a harmadik fokozatát kapja. Vörös Ilonát, a műszak végén, az öltöző­ben találtam. Munkatársával, Libái Gizellával éppen az esti brigádtalálkozóról beszélget­tek. A VLA 2-es gépnél dolgoznak, ők for­málják megfelelő alakúra a támlécekhez szükséges acélbetétet. — Mennyire szereti a munkahelyét? — kérdezem Ilonától. — Csak úgy, ahogy a munkát szeretni lehet. Ez ilyen, igaz nehéz, de meg lehet szokni, ha muszáj. Itt helyben nincs más választás. A legnagyobb előnye ennek a munkahelynek, hogy itt van a községben. Gál István Munkatársnőjétől a kereset iránt érdeklő­döm. — A kereset teljesítmény szerint alakul. Ha száz százalékra teljesítjük a tervet, 2300—2500 korona a bruttó fizetésünk. Ugyanannyi, mint a férfiaké, de dolgozni kell keményen. Reggel hatkor kelünk. — Hogy szokták ezt meg a gyerekek? — Önállósodtak. Csak az vállalhatott ilyen munkát, akinek a gyermeke vagy már olyan nagy, hogy egyedül is elkészül reggelente, vagy akadt a családban, akire rábízza, mert az óvoda csak fél hétkor nyit. — Látom kitűnő hangulatban készülnek az estre, mit várnak ettől a naptól, milyennek szeretnék? — Szeretnénk magunkat legalább olyan jól érezni, mint az elmúlt héten a másik brigádtalálkozó résztvevői. Szórakozunk is, de a munkahelyi problémákat is megbeszél­jük. Jobban megismerjük egymást. — Tagja-e valamelyik szocialista brigád­nak? — Igen — feleli Gizella —, Cingel László volt a brigádvezetöm, amikor még leszedő voltam a gépnél. Most egy kicsit távolabb dolgozom. Cingel Lászlót a diszpécserpult mellett találjuk. Munkatársa, Horváth Péter a támlé­cek acélfonadékát helyezi a présbe. Bugris Imre gépész az „olajozott" munkára ügyel. — Nemrég készült el ez a csarnok — mondja Cingel László az ezüstjelvényes bri­gád vezetője —, így most sokkal jobb körül­mények között dolgozunk. — S milyen a nyersanyag, nincs vele prob­léma? — A nyersanyag kitűnő, jól megy a munka, de a homokot nem tudjuk adagolni, hideg van kint, s megfagy. Cingel László három évvel ezelőtt a szoci­alista munkaversenyben elért eredményekért kormánykitüntetést kapott. Hogy jól dolgozik ez a nem nagy, mindössze 120 embert foglalkoztató épületelem-gyár, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint azok a magas kitüntetések, amelyeket dolgozói kaptak. Szabó Sándor, Farkas Péter és Pálfy Zoltán a Szövetségi Kohászati és Nehézgépipari Mi­nisztérium példás dolgozója cím büszke tu­lajdonosa. Pálfy Zoltán aranyjelvényes szocialista bri­gádja a karbantartó részleg munkásait tömö­ríti. Csoportvezetőjük Győri Dénes. Tőle kér­dem: 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom