A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
Győri Dénes — Mivel telik egy munkanapja? — Beosztom, ki mit végezzen el aznap. A gépek üzemeltetésénél keletkező hibák eltávolítása a feladatunk. Az összes meghibásodást mi javítjuk. Gál István kollégám például most egy emelővillás targoncát javít. — Mit tehet a brigád azért, hogy kevesebb ideig álljon egy gép? — Elsősorban azt kérjük, hogy idejében szóljanak, ha akármilyen kis hibát is észlelnek. Azt könnyebb eltávolítani. Másodsorban, ha nem jutunk megfelelő alkatrészhez, magunk előállítjuk. így hamarabb indulhat újra a termelés. — Látom, mára szintén befejezték a munkát. Öntől is megkérdem, mit vár a mai estétől? — Szeretném magamat nagyon-nagyon jól érezni. Gyakrabban kellene összejönnünk, így jobban megismerjük egymást. Munka után jólesik a kikapcsolódás. — A szocialista brigádmozgalom nálunk nagyon régi hagyományokra tekint vissza — mondja Papp Gizella. — A rakodó csoportban Farkas Péter a brigádvezető, ők már megkapták az aranyjelvényt. Ezüstjelvényes a Cingel László és a Szabó József vezette brigád. Az adminisztratív dolgozók sem akarnak lemaradni a mozgalomban. A mi brigádunknak Miroslav Krist a vezetője, egyelőre a bronzjelvényt szereztük meg, s csak idő kérdése, hogy mikor lépünk előbbre, mert már teljesítettük a következő fokozat elnyeréséhez szükséges feltételeket. A mozgalom nálunk nem formális, nemcsak papíron, kimutatásokban létezik. Részt veszünk vállalaton belüli szocialista versenyben, az első három hely közül egy mindig a miénk. Az eredmény pénzjutalommal jár, ezt betesszük a brigádkasszába, s ilyen találkozókra, mint ez a mai lesz, vagy mint a múlt heti volt, vagy közös kirándulásra költjük. A munkán kívül is igen gazdag eredményekről adhatunk számot. A mienk volt az egyetlen üzemrészleg a vállalaton belül, amely a pán XVI. kongresszusa tiszteletére kommunista szombatot vállalt. Bekapcsolódunk a községfejlesztési program megvalósításába, segítettünk felépíteni az iskolai étkezőt, a ravatalozót, bővíteni a kultúrházat. Munkával és beton építőelemek rendelkezésre bocsátásával veszünk részt a községfejlesztési és -szépitési akciókban. Brigádunk tagjainak egyik leghumánusabb cselekedete a rendszeres véradás, amiért Papp Gizella Házi Mihály, Gyurcsovics János, Nagy Bálint elismerő oklevelet. Molnár Lajos, Farkas Péter, Farkas Béla, Olajos Lajos pedig Jánský-emlékérmet kapott. — A beszélgetések elején száz, most pedig százhúsz dolgozóról beszéltünk. Várható a létszám növekedése? — Michal Bótik villamosmérnöktől, a panelgyár vezetőjétől. — Létszámbeli növekedésről nem beszélhetünk, de annak érdekében, hogy ki tudjuk elégíteni a termékeink iránti keresletet, valamint, hogy megkönnyítsük a dolgozók munkáját, hogy növekedjék a munkatermelékenység, elhatároztuk az üzem bővítését. Hamarosan megkezdi működését a harmadik automatikus présgép. A szerelési munkákat most végzik a Košról kapott munkások. — Bótik elvtárs és a Pálfy-brigád az újító mozgalomba is bekapcsolódott — mondja Pappné. — Valamikor gázolajjal kentük be a deszkát, hogy ne ragadjon hozzá a beton, de mégis odaragadt, s nehéz volt a kettőt szétválasztani. A drága gázolaj helyett most papirt használunk, olcsóbb lett a termelés és munkaerőt takarítottunk meg. Később pedig egy villamos darut alakítottak át, úgyhogy most öt helyett tíz támlécet emel egyszerre. A gépek meghibásodásából és az anyaghiányból eredő üresjáratok idején sem ülnek a csallóközaranyosi panelgyár dolgozói ölbe tett kézzel. Önerőből felépítették az irodaházat, a szerelőműhelyeket, az expedíciós épületet és az örszobát. Még az üzem felirata is stílusosan betonból készült, nagyon szép. A termelő csarnokban most szerelik a fűtést, idővel az öltöző is megszépül. Akinek itt bent van munkája, már jobb körülmények között dolgozhat, mint a kezdet kezdetén. A Dunaparti kőzúzó és -osztályozó dolgozói ennél rosszabb helyzetben vannak. Télen-nyáron a szabad ég alatt végzik a munkájukat. Szabó Sándor a vezetőjük. Ők látják el az egész vállalatot zúzott kővel, kaviccsal. A munkaerők helyhez kötése érdekében tizenkét lakást épített az üzem. Az lakhat ott, aki vállalta, hogy még tíz évig itt marad. Nem a helyi földművesszövetkezettől csábították el a munkaerőt. Azok jöttek haza dolgozni, s maradtak a faluban, akik valahol távolabb vagy a járási székhelyen dolgoztak. A falu iparosodása, a fejlődés megalapozott. A beton szilárd, mint a vele dolgozók helytállása. FISTER MAGDA PRANDL SÁNDOR felvételei Hétvégi levél Üzletekben, utazáskor és még sok más helyen szinte naponta megcsóváljuk a fejünket és arra gondolunk: miért van ez így, miért rossz az emberek közötti kapcsolat, miért történik annyi visszaélés, mulasztás, erkölcstelen megnyilatkozás. Az egyik helyen a modortalan viselkedés és az önzés, a másikon a haszonlesés és az egyéni érdek előtérbe állítása borzolja az idegeket. A kapzsiság, az önzés, az irigység, a harácsolás — és még hosszan sorolhatnám a rossz emberi magatartást kifejező jelzőket — mind-mind negatív jelenség. És ezek a negatív jelenségek a mi társadalmunkban is jelen vannak, boszszantanak, gyakran haragossá tesznek. Mind a kapzsi, mind az önző ember az egyéni érdeket a társadalom és a környezetében élő emberek érdeke fölé helyezi. Az egyiknek is, a másiknak is az egyéni anyagi haszon szempontjai formálják a magatartását, a cselekedetét, a többi emberhez fűződő viszonyát. Az irigységnek az álnokság az ikerpárja. Az álnok magatartás a mások bizalmával való tudatos visszaélésben, gyakran —- egyéni érdekből — a vállalt kötelezettség megszegésében nyilvánul meg. Álnokság a rágalmazás, az, ha valaki irigységből, gyűlöletből vagy azért, hogy egyéni hasznot húzzon mások kárából, hazudik, vagy megvádolja embertársait. Álnokság a szándékos megtévesztés, az, ha valaki tudatosan félrevezet egy másik embert azzal a céllal, hogy annak hamis meggyőződését a maga önző érdekében az illető ellen használja fel. És álnokság az intrikálás is, ha valaki egy másik ember érdekét, törekvését és tájékozatlanságát olyan célok elérésére használja fel, amelyek ellentétesek annak az embernek az érdekével. Történik ilyesmi? Sajnos, igen. Olyasmi is előfordul, hogy az eszme hirdetőjét a hirdetett eszme nevében vádolják meg, ítélik el. A gonosz, intrikus, aljasságra hajlamos egyének mesterkedéseit a becsületes emberek megvetik. A lopás — vagy finomabban szólva — a társadalmi vagyon eltulajdonítása szintén nagyon rossz és káros jelenség. Sajnos, mégis — ahogy erre már a felsőbb pártszervek is többször figyelmeztettek — még sokan vannak olyanok, akik különféle módokat és utakat keresnek arra, hogy minél nagyobb karéjt metsszenek le a közös kenyérből. A kispolgári gondolkozásmód termőtalajából sarjad ki a korrupció, az üzérkedés, a fusizás és a tisztességgel történő visszaélés is. Mindez idegen a szocialista társadalomtól és a szocialista erkölcstől. Előfordul az is, hogy vezető beosztásúak lenézik munkatársaikat vagy ügyfeleiket, durván, nem elvtársiasan beszélnek velük. Kispolgári módon élnek, nem tőrödnek gyermekeik nevelésével, hajlamosak a dicsekvésre, a nagyzásra és az önimádatra. Elítélendő hogy egyesek a beosztásukból eredő teendők elvégzéséért is különféle ellenszolgáltatásokat kérnek vagy fogadnak el. Az említett alantas és negatív erkölcsi formák lealacsonyítják az embert, gátolják a személyiség fejlődését, s ha még gyakoriak is, idővel háttérbe szorulnak, majd — reméljük — teljesen kivesznek életünkből. Amíg azonban megvannak és lépten-nyomon találkozunk velük, tartsuk kötelességünknek, hogy előfordulásukkor ne csak a fejünket csóváljuk, ne csak bosszankodjunk, hanem az osztálytársadalmak káros örökségeként tovább élő erkölcsi tulajdonságokat győzzük le, szüntessük meg mindenütt. Egyrészt úgy, hogy a rosszat — személyre és beosztásra való tekintet nélkül — bíráljuk szenvedélyesen, másrészt úgy, hogy tetteinkkel, személyes magatartásunkkal mutassunk példát. Joggal kérdezhetné most bárki: mire jó e sok erkölcsi prédikáció? Minek elmondani azt, amit mindenki tud? Az említett erkölcsi elvek valóban ismertek. Ezúttal azért hivatkoztunk rájuk mégis, mert a napokban lezajlott különféle értekezleteken (a párt értékelő taggyűlésein, a társadalmi és tömegszervezetek évzáró taggyűlésein és másutt) mind a tagság elé terjesztett beszámolók, mind a vitázók, különösen sokat foglalkoztak a korrupcióval és mindazokkal a negatív erkölcsi jelenségekkel, amelyek néhol nagyon elburjánoztak és megkárosítják az egyént is, a közösséget is. Azok, akik magukénak érzik az új társadalmat és akik azt szeretnék, ha a szocialista építés minden tekintetben zavartalan lenne, nyomatékosan hangsúlyozták: nem elég, ha a jóról és a rosszról csupán beszélünk. A jó érdekében a rossz ellen tenni is kell. A tett egyik formájának tekinthető az is, ha véleményünket nem kendőzzük el, hanem a negatív jelenségek láttán konkrétan, névre szólóan bírálunk. Tudjuk, hogy a kritikát senki sem szereti. A megbírált személy gyakran megsértődik és keresi a visszavágás lehetőségét. Azok ellen a fogyatékosságok ellen azonban, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk, és amelyek sok-sok boszszúságot okoznak, mégis úgy küzdhetünk a leghatásosabban, ha a hiba láttán nem hunyunk szemet, hanem nyomban megmondjuk a hibát vagy a ros^z erkölcsi magatartást elítélő véleményünket. Az említett értekezleteken számos konkrét, névre szóló bírálat hangzott el. Jó lenne, ha az elvszerű kritika meghozná a várt eredményt. r
