A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-13 / 11. szám

Összefüggő hótakaró borítja a gömöri völ­gyet. A rimaszombat—tornaijai főútról Fü­génél letérve egyetlen kúszó, kígyózó töl­tés nyitja a hosszú völgykatlant. Fölfelé haladva az apró falvak úgy bukkannak elő, mintha meglepetést osztanának. Alsó- és Felsőkálosa, Gömörmihályfala, Alsó- és Felsővály (Valice), Gergelyfala. 1974-ben egy nagy szövetkezetben egyesült e fal­vak határa. A szántóterület 1083, a legelő 967 és a rét 140 hektár. A két közigazga­tási központ a 730 lakosú Vály és a 670 lakosú Kálosa. Mint egy hatalmas teknő, olyan itt a völgy. S a rivális két község (Vály és Kálosa), mint a két szomszéd Arany János Fülemüléjében. Kétfelé húznak időtlen időktől. Kálosán még a református temp­lom is a hátát mutatja Válynak. A két falu népe tulajdonképpen csak a szövetkeze­tei egyesitő 1974-es esztendő óta barát­kozik a gondolattal: együtt, egy akarattal. Tartja magát a tél, legalább olyan erő­sen, mint Kálosa és Vály népe a nehezen barátkozó szándékot. S hiába két oldalt a domb, s távolabb a fehérre meszelt he­gyek, a vidéket nézve az ismert Petőfi­­vers néhány versszaka, sora motoszkál a fejemben. Vagyis hogy milyen a puszta télen a költő szemével? Hejh. mostan puszta ám igazán a puszta. Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyűjtöget. Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli, a Sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli. Azért jut eszembe e néhány verssor, mert a Vály völgyében mintha egészen mást tapasz­talnék. Az apró falvak között a dombok alján és a szövetkezeti telepeken, juhak­­lok és istállók közelében félig feletetett széna- és szalmakazlak. Mi az, nézek szét jobban? Itt nem gon­datlan rossz gazda az ősz? Itt a tél az egész országban is keresett kincset rejte­get? A szövetkezet központja, irodaháza Gömörmihályfalán van. Az irodaépület ud­varán találom Orbán Ferencet, a völgy gondos gazdáját, a szövetkezet elnökét, aki kinézésre ötvenen felüli észjárását te­„Az élelmiszer-fogyasztás növe­kedése nem fedezhető a behoza­tal növelésével, hanem csak a saját termelés fejlesztésére tett energikus erőfeszítésekkel. Ezért döntő jelentősége van a mező­­gazdaság intenzifikálására irá­nyuló következetes törekvésnek, minden ár föld hasznosításának, a növénytermesztés, különösen a takarmánytermelés gyors fejlesz­tésének, s annak, ami ezzel össze­függ: a szarvasmarha-tenyésztés intenzívebbé tételének." (A CSKP KB 4. ülésének határozatából) kintve viszont egészen fiatal. Kerepeci születésű (Sajóvölgy), Tornaiján végzett mezőgazdasági technikumot, s tapaszta­latot agronómusként majd húsz évig el­nökként a sajógömöri szövetkezetben szerzett. 1979. december 1-től vezeti a Vály-völgy népét a boldogulás útján a szó igazi értelmében. Azóta feleli minden kér­dezőnek arra, hogy hol lakik: „Tornaijára járok aludni ..Jelentése: ott vett csalá­di házat. Korán jön, későn megy. Különös ember. Igencsak fukaran bánik a szava­ival. Hamar kiderül, hogy a tettek embere. A szavaknak azért ellensége, mert monda­ni mindent lehet. A papírnak meg azért, mert hamis jelentések gyártására is fel­használható. Most, hogy a rimaszombati járásban is inkább a valóságot nézik, nem a papírt, a kálosai szövetkezet „rangsoro­lásban" a második helyre lépett elő. A szófukar elnöknek azt mondom az udva­ron. Úgy látom, ebben a szövetkezetben nem éhezik a jószág. Február elején, ha csonkán is, még állnak a széna- és szal­makazlak. Önöknél a kemény tél kincset rejteget. — Két év óta vagyok itt. Két év óta vesszőparipám a takarmánytermesztés. Persze, aki tavasszal akar takarmányt ter­meszteni, annak nem lesz. Ősszel kell megalapozni a takarmánytermesztést. Trágyázással kell kezdeni a munkát. Élet­­felfogás, hogy a trágyát elviszi a hó, el­mossa az eső. S ha megtermeltük a takar­mányt, be is kell takarítani, amikor eljön az ideje. Olyankor nincs, nem lehet nyolc órás munkaidő. Szövetkezetünk száz­nyolcvannyolc hektáron termeszt vetett takarmányt (lóhere, lucerna, fű). Ami így és száznegyven hektárnyi rétünkön te­rem, ahhoz még a legelőnkről is kaszálunk jócskán. Száz-százötven hektárt gépi és kézi erővel. Az út menti árkok termését is betakarítjuk. Orbán Ferenc gyűlésre siet. A kálosai Máté István föagronómusra és Gazda Ist­ván vályi részlegvezetőre bízza további sorsomat. A határjáró terepszemlét. Sző­lőmetszés folyik a dombon. Kifelé me­gyünk a télből. A csoportvezető a darnyi születésű, felsőkirályi lakosú fiatal Balázs Éva. Három éve végzett szőlészeti szakot a szőlőskei mezőgazdasági középiskolá­ban. Nyolc állandó munkással dolgozik. Velük semmi gond. Úgy áll az olló a kezükben, ahogy kell. A kisegítő munká­sok szorulnak rá a tanácsára. Traktorosok, kőművesek, gyalogmunkások. Kétszáz méternyi távon kell megmetszeni napon­ta a tőkéket. Bizony, hajtani kell, ha a dolgozó meg akarja keresni a napi 90 koronát. Nem lábatlankodom sokáig a szőlőben. Megyek tovább kísérőimmel. Vakító fehérség mindenütt és szokatlanul nagy csend. Akarva, akaratlan megint Pe­tőfi verse foglalkoztat, ahogy körül-körül pillantok a dombokon. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával. Sem a pász­torlegény kesergő sípjával. S a dalos madarak mind elnémultanak. Nem szól a harsogó haris a fű közül, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűi Mikor a verssorokat magamnak elmotyogom, kí>­­sérőimtől a szövetkezet juhállománya fe­lől érdeklődöm. Több mint háromezer ju­­huk van. Melyik juhakolba vezessenek, melyik juhászt keressék a nyolc közül? Görgei László tyúkfarmból átalakított juh-12

Next

/
Oldalképek
Tartalom