A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
Hallottukolvastukláttuk FOLYÓIRAT fotó Ennek a havonta megjelenő fotószaklapnak a legutóbbi számára már csak azért is felfigyel a szlovákiai olvasó, mert címlapján Markovics Ferenc Tátrai táj elnevezésű, színes felvétele látható. Azután lapoz néhányat, s már olvashatja is Kamocsay Ildikó Besztercebányai mozaik című beszámolóját a szociofotóról rendezett szlovákiai szimpozionról. A szerző Irena Blühová és Jaromír Čejka öt felvételével illusztrálta írását. És mivel külön fejezetben méltatta, hogy Kállay Károly, aki bratislavai fotósként kezdte, egyébként pedig a Vogue és a Stern munkatársa, mit is mondott, a szlovákiai olvasó még nagyobb érdeklődéssel lapoz tovább. Gondolja: hátha talál még hazai témájú írást. És talál: Hegyi Gyula könyvismertetését. A Corvina Könyvkiadó gondozásában magyarul is megjelent Emanuel Poche Prága művészeti emlékei című kötetről, melynek 252 egész “oldalas fekete-fehér fotóját Alexandr Paul készítette. Persze, a lapszám más írásai is joggal keltenek érdeklődést, hiszen P. Szűcs Julianna A fotográfus mint művész című beszámolója nem csupán tárlatismertetés, hanem problémát felvető elemzés: mi a művészi, és mi a mesterségi kritérium a fotózásban? Tímár József A téli fényképezésről című írása pedig gazdagon illusztrált műelemzés és tanácsot is ad a téli fotózáshoz. Ugyanakkor öt műszaki újdonságot ismertető cikk után Zsiray László A fotólabor eszközei című sorozatának. I. fejezete kerül az olvasó elé, melyben az edényekről és a tankforgatóról kap rajzokkal, felvételekkel illusztrált ismertetést. A DIÁKFOTÓ és a KÉPBÍRÁLAT rovatok írásai és tanácsai pedig még azok számára is szolgálnak néhány meglepetéssel, akik úgy vélik, hogy ők már nem kezdők. Az 50 oldalas lapszámban 68 eredeti felvétel, 11 gyári fotó, több rajz illusztrálja a szöveget, ami önmagában is érdeklődést keltő, hiszen egy-egy kiállításon sem látható több. Hajdú András KÖNYV Szokolov: Spinoza filozófiája és a jelenkor Kevés olyan alakja van a filozófiatörténetnek, mint a XVII. századi nagy holland gondolkodó, akinek korát ugyancsak megelőző eszméi máig hatnak s olyan ellentétes gondolatrendszerek hivatkoztak és hivatkoznak rá ma is, mint a francia enciklopédisták, és Goethe, a német klasszikus filozófia szubjektív idealistái és Feuerbach, a marxizmus klasszikusai és Einstein, Renan és napjaink liberális judaizmusa. A kitűnő szovjet filozófiatörténész könyve azt kívánja bizonyítani, hogy racionalizmusa, panteizmusa és ateizmusa egyértelműen a filozófiatörténet materialista-racionalista vonalának szilárd és az egyik legfontosabb láncszeme. Néhány jellemző cím a könyv egyes fejezeteinek éléről: A panteizmus történelmi fejlődése — A világ végtelenségének problémája és a panteizmus — Spinoza természetfelfogásának materialista lényege — Az ateizmus, mint Spinoza filozófiájának legfőbb történelmi eredménye — híven érzékelteti a könyv gondolatmenetének irányát. „A holland gondolkodó műveit, már a legelsőket is, determinisztikus, törvényeken alapuló világkép hatotta át, mely háttérbe szorította a képzeletszülte sok évszázados hagyományokat — írja Szokolov s idézi Spinoza korai. „Az értelem megjavitásáról" című írását: „minél kevésbé ismerik az emberek a természetet, annál könnyebben tudnak sok mindenfélét képzelni; mint pl. azt, hogy a fák beszélnek, az emberek hirtelen kövekké, forrásokká változnak át, szellemek jelennek meg a tükörben, a semmiből lesz valami, meg azt, hogy istenek átváltoznak állatokká és emberekké és végtelen sok effélét.” Spinoza kritikája, Szokolov szerint azzal tűnik kik, hogy szerzője következetesen feltárja a teleológiai általánosítások mechanizmusát. E mechanizmus alapját teljes joggal abban az analógiában jelöli meg, amelyet az emberek minduntalan látni vélnek saját tevékenységük és a természet működése között. Ezért „az emberek általában felteszik, hogy a természeti dolgok mind, csakúgy, mint maguk az emberek, valamilyen célból cselekszenek.” Az emberek ugyanis „szükségképpen a maguk gondolkodásmódja szerint ítélik meg a dolgokat" s ez a célról szóló tanítás teljesen feje tetejére állítja a természetet. (cselényi) Szavak piacán (Egy vidéki antológiáról) Négy vidéken élő költő antológiáját adta ki a múlt évben a Bács-Kiskun megyei Tanács. A Forrás-könyvek sorozatban megjelent gyűjteményt Hatvani Dániel szerkesztette, s ő irta az előszót is. A szinte egyivású költők (a legidősebb 32. a legfiatalabbik 30 éves) versei Hatvani szerint bár szkeptikusabbak, de pátoszmentesebbek az előző nemzedék lírájánál. Az antológiában szereplők egyaránt „a hazai valóság megélésének könyörtelen és leplezetlen kimondásában" keresik költészetük lényegét. S ez a jó értelemben vett szándék az, ami összekapcsolja, nemzedéktársakká teszi őket. Kétségtelen, hogy az antológia legerőteljesebb hangú költője az egyben rangidős Lezsák Sándor. Ö már szerepelt a Madárúton c. antológiában, s verseivel eddig a Forrás, az Új Írás, az Élet és Irodalom, a Mozgó Világ és más lapok hasábjain is találkozhattunk. Költészete elsősorban mindennapi valóságunkból táplálkozik, de Lezsáknak gyakran szolgál forrásul maga a történelem is. Az antológiában szereplő verseket olvasva az a véleményünk: ő tudja leginkább mit akar mondani. miért kell írnia. De tisztában van a költői kinyilatkoztatás hagyományaival is. Rimes névmutató ... c. verse pl. igazi lírai élményt jelent az olvasónak. S van a Lezsák-költemények közt néhány igazi nagy vers is. Közülük mindenekelőtt a Julianus harmadik útja címűt emelném ki. Hideg Antal szintén szerepelt már antológiában. Jó sorok, gondolatok, sikerült képek találhatók az ő verseiben is szép számmal. Különösen a nagy elődök szelleme ihlette költemények a kiforrottabbak. Akárcsak Lezsák verseiből. Hideg Antal verseiből se hiányzik a groteszk, a helyénvaló társadalmi bírálat. Szilágyi Zoltán verseinek forrása és ihletője a paraszti, a tanyai világ. Ahogy az előszóban olvashatjuk, szinte „szociografikus részletességgel” mutatja be ezeket az erő- és élményforrásokat. Virág József versvilágának képiségére érdemes talán odafigyelni. Különösen a természeti képek szépek. Költeményeiben olykor a csodálatos természetet félti a civilizáció ridegségétől, durva közeledésétől. Csáky Károly SZÍNHÁZ A revizor Gogol színpadi müveiben — kivált A revizor című komédiában — sokféleképpen félnek az emberek. A kis mindenescseléd lihegő alázatossággal, a járásbiró az önelégültség maszkjában, a postamester már-már gyerekesen, a közjótékonysági gondnok pedig gazember módjára, még saját félelmétől is retteg. Csakhogy Gogol nemcsak e félelmek okát ismeri, de azt is tudja, hogy az álrevizortól megriadó emberek félelme tragikusan nevetséges. Élő példa erre Hlesztakov, aki valaha tehetséges tisztiiskolásként vágott neki az életnek; de aztán — már polgármesterként — apró, szinte jelentéktelen tisztességtelenségeket követett el, és megijedt a következményektől. Hogy elkerülje a bajt, hát hazudott, megalkudott a körülményekkel, okos és ravasz ember lett, aki megtanulta a rábízott ügyek furfangos intézését, a lepleznivalók leplezését — mígnem híre nem jött, hogy itt a revizor! E vészterhes pillanatban feltámad egykori tehetsége: kézbe veszi a dolgokat, fogadtatást szervez s alázatos hazugságokkal próbálja elleplezni eddigi tetteit. Más szóval menteni a menthetőt, az életét... A revizor tulajdonképpen olyan remekmű, amely minden időben s minden színházban bemutatható, föltéve, ha megfelelő tehetségű színészekre lehet osztani a szerepeket, és a rendezőnek is van elképzelése, mondanivalója a jellem és az emberi függőség sajátos összefüggéseiről. A bratislavai Szlovák Nemzeti Színház prózai társulata Miloš Pietor rendezésében vitte színre a darabot, aki eddig sem szorgalmi feladatokat oldott meg, hanem egy-egy darabválasztása mindig koncepciót igazolt. Pietomak határozott elképzelése van a színházról, és rendezéseinek egyéni, de nem öncélú stílusa van. Ez a bemutató is igazolta Pietor „makacsságát". Nem használta sorvezetőnek a gogoli instrukciókat, hanem a saját, realisztikus felfogásában közelit a műhöz. Megmérkőzik vele, de nem csupán a mindenáron való meghökkentés kedvéért, hanem azért, hogy a múlt századi orosz viszonyok tükörképében azt is meglássuk, ami napjaink társadalmában mutat kísérteties hasonlatosságot a gogoli helyzetekkel. A komédiából így tragikumba fordít, így késztet arra, hogy ne csak kuncogjunk, hanem gondolkozzunk is a látottakon. Rendezői szándékát kiváló színészek segítik, hiszen az álrevizort Juraj Kukura alakítja, a többi kulcsszerepet pedig Leopold Haveri, Mária Kráľovičová, Ladislav Chudík, František Zvarík, Július Pántik és Dušan Tarageľ játssza. Miklósi Péter Innen'onnan A holland Berkei cég elektrodinamikus mérlege mindent egymaga csinál: megméri az árucikk súlyát, jelekké alakítja ezt az adatot, azután egy beépített mikroprocesszor segítségével megszorozza az árucikk egységárával, végül kinyomja az árcédulát. A nőiesség új amerikai bálványa, férjével és felfedezőjével együtt nemrég Párizsban járt. John Derek, a férj és felfedező készítette nejéről, Bo Derekről ezt a fotót. Bo Derek, az 1981-es új Tarzan-film bemutatójára érkezett a francia fővárosba. 8
