A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
Hababak tudta. — Na-nagyon jól beszéltél — mondta. — Vi-világosan és érthetően. — Na látod! — kiáltott fel Pereces méltatlankodva. — Világosan és illedelmesen. Az az aranycsillagos fattyú pedig azt mondta, hogy ne ugassak, meg hogy két hét szigorított. Erre ott hagytam őket. Végeztem velük — ismételgette elkeseredetten. — Okosan — mondta Fenyő. — Okosan. Az ügy el volt intézve. Ifjabb Rogozsán újra töltötte a poharakat, Pereces pedig befordult a présházba. Reszelöt keresett. A szuronyát akarta kézi fűrésszé átalakítani. — Így több hasznát veszem — mondta méltóságteljesen. — Jó acél. Az élet zavartalan, édes semmittevésben folydogált tovább a présházban. Ifjabb Rogozsán szorgalmasan hordta a híreket: utóbb már a szükséges bevásárlásokat is ö intézte. — Két kenyér — mondta szuszogva, amikor megérkezett. — A népek felvásárolják a lisztet meg a cukrot. Én is vettem egy-egy zsákkal. Mozgósítás van. Nektek is be kell vonulnotok — fordult Fenyőhöz. — Láttam a plakátokat. Nincs mese. Be kell vonulnotok. Danilónak is. Rajta vagytok a falragaszon. — Úgy? — fortyant fel Fenyő. — Láttad a plakátokat, mi ? Tudod, mit csinálj a plakátjaiddal? Ifjabb Rogozsán tudta. De Fenyő azért megmondta. — Ne olvass falragaszokat — tanácsolta Daniló is jóságosán. — Fordítsd el a fejed, ha falragaszt látsz. Én is mindig így teszek — okosította nyájasan ifjabb Rogozsánt. — Ha falragaszt látok, elfordítom a fejem. Csak hülyeség állhat rajta. Legszebb fürdőszoba csempe. Legtartósabb harisnyatartó. Legruganyosabb hózentráger. Legjobb fogkrém. Mozgósítás. Legjobb hadsereg. Te használsz fogkrémet ? — Igenis, hogy használok — mondta ifjabb Rogozsán önérzetesen. Daniló meglepődött. De azért tovább faggatta : — Milyet? Ifjabb Rogozsán utána gondolt. — Kalodontot. — Na látod. És ha a plakáton holnap majd az áll, hogy használj kutyapépet, akkor mit csinálsz? Áttérsz kutyapépre? — Nekem senki sem írhatja elő, milyen fogkrémet használjak — mondta ifjabb Rogozsán efutasitóan. — Na látod. Hát akkor ne olvass plakátokat. Fordítsd el a fejed, ha plakátot látsz. Így ni — mutatta Daniló, mereven, éles szögben eltekerve a nyakát. — Legfeljebb tépj le egyet-kettőt, ha éppen ráérsz. — Müveit ember mindent elolvas — mondta ifjabb Rogozsán sértődötten. — Be kell vonulnotok. De ha nem, hát nem. A ti dolgotok. Hoztam élesztőt is — fordult Hababakhoz. — Lehet, hogy már kenyér sem lesz. Akkor majd sütünk. Ott jön Kutyás Kiárus. Meglepetten sereglettek ki a présház elé. De akkor már a kutyák csaholása is felhallatszott a Várhegy alatti gesztenyefák alól: ifjabb Rogozsánnak jó szeme volt, valóban Kutyás Kiárus gömbölyű kis alakja tűnt fel a szőlők közé vezető, meredeken tekergő ösvény alján. Pereces a homlokára csapott. — A csámpás Pilátusát a büdös fejemnek! Nem fizettem lakbért Kutyás Kiárusnak! Abban a siker határőr szolgálatban ez is kiment a kobakomból! De Kutyás Kiárus nem ezért kapaszkodott fel a présházig. (Folytatjuk) Két magyarországi szlovák költő Gregor Papuček: Cuth János Vacsora után Vacsora után ha széttöredeznek a gondolatok próbálom összerakni a szavakat hogy megleljék önmaguk azok akik nem tudják hogy már megváltoztak akarom hogy levessék az ál nők múltban viselt kishitűséggel átitatott ingüket Vacsora után mikor a fáradtság álomba zavar harangozni akarok a szavakkal a sűrűsödő sötétbe hogy örökre el ne aludjatok Vacsora után szeretném, ha szavaim lámpásként ragyognának hogy lássátok borostyánfényében amint sötétségiek árnyékában Rólatok álmodom Alexander Kormos: tenger minden folyó, a szívbe ömlik — Másodsorban? Hát másodsorban ki más ugye, mint Y szaktárs! — A mások becsülete, az kérem, előttem szent dolog. — Ha most nem tréfál, akkor bizonyára tisztában van azzal, hogy az egzisztenciámat tenné kockára?! — Csakhogy akkor még mindig tisztázatlan, vajon miként magyaráznám meg a barátomnak, a vezérigazgatónak, mi is történt velem ?... — Nem, én köszönöm, hiszen maga mindössze a feladatát — mit feladatát — kötelességét teljesíti! Ébredéskor reszkető kézzel törölte végig gyöngyöző homlokát Pozitív szaktárs. Lihegve tápászkodott fel, s mikor ráébredt, hogy odahaza van és senki sem fenyegeti, konyakot töltött magának egy virágvázányi metszett pohárba, a piros telefonkészülék után nyúlt és tárcsázott. — Évike? — szólt bele — ...Én vagyok, és csak azért hívom, mert megfeledkeztünk a központi ellenőr születésnapjáról. — Az máskor volt. Most pedig kérem, adjon fel neki a nevemben egy dísztáviratot. (Fordította: Ozsvald Árpád) — Igen, a szokásos szöveget kérem. ég és föld között keresi a felszínt hol dagályt növeszt a hold az égig apályt a vízfenékig csak a boldogság fordul meg saját medrében de a szív örök hullámaival lüktet tovább A szokásos szöveget kérem Pozitív szaktárs alighanem túlhajszolta magát (de az sem lehetetlen, hogy egy kiadós disznótorost fogyasztott), elnyomott egy ásítást és hatszemélyes foteljában ülve, lábát egy puffon nyugtatva, már az asztali szökőkút csobogása és a HI-FI varázsdoboz pezsdítő ritmusai sem tudták őt ébren tartani. Előrebillent fejjel — mintha a perzsaszönyeg mintázatának tanulmányozásába mélyedt volna — elaludt. Puszta találgatás, miszerint Pozitív szaktárs a központi ellenőrrel beszélgetett álmában. Ilyen egyoldalúan lejegyezhető párbeszéd folyt köztünk: — Most hallom először. És mi történt? — kérdezett vissza álmában Pozitív szaktárs. — Engem ilyen felelősség nem terhelhet, nekem ahhoz semmi közöm. — Arról meg végképp nem tehetek, engem másként tájékoztattak. — Igen, hogyne, persze, természetesen. Megmondtam, de utasításaimat semmibe vették. — Az ellenőrzés ugye, az nem az én feladatom. — Igen, átérzem. A bűnöst szerintem is meg kell találnunk és szigorúan meg kell büntetnünk! — Elhiszem kérem, csakhogy én abban az időben éppen szolgálati úton voltam. — Az bizony felbecsülhetetlen kár, éppen azért, a bűnös szerintem sem kerülheti el a felelösségrevonást! — Igen, magam is „bűnösök"-et mondtam, így többes számban. — Nekem kérem, arról okmányaim vannak. — Csakis a felsőbb érdekek szem előtt tartásával... — Magam is ide akartam kilyukadni: legyünk kritikusak, és ne leplezzük mások bűneit! A történtekért tehát elsősorban X szaktárs a felelős! 11
