A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-20 / 8. szám

. .. Egy olyan hatalmas folyamnak, mint a Duna, annak tulajdonképpen saját élete van.

Egy ilyen folyó bizony néma tanúként tud sok mindent, mert már sokat megélt és — remélhetőleg — még ennél is többet fog megélni. Századokkal, sőt egy-egy évezreddel is visszalendítheti az ember emlékezetét; vagy épp ellenkezőleg, úgyszólván fantasztikus álmokba ringatja azt, aki ott áll a partján s tűnődve nézelődik.

A Duna, ide-oda kanyargó szalagként, nyolc országot köt össze egymással. Ismeri a partjához simuló számtalan tarka várost, akárcsak a hátán hajózó dunai tengerészek is ismerik, hiszen együtt élnek a folyóval. Naponta elnézegetik a vizét, hosszasan figyelik, mit visz és mit hoz a sodra, ki közeledik s ki távolodik rajta.

Elegendő csak odalépni a folyópartra, rápillantani egy hajóra, és máris a civilizáció története jut az ember eszébe. A múlt ködében nemzedékek, birodalmak tűnnek föl, korszakok változnak, ám a hajók megmaradnak. Bár egyre korszerűbb a meghajtásuk, mégis alapjában véve ugyanazok a folyami bárkák, melyeken egykor az ókori görögök, később a rómaiak hajóztak az Al-Dunán; melyek annak idején a Dunán szállították a különböző hadjáratok