A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-20 / 8. szám

RÁCZ OLIVÉR

8 Pereces sorsán mindnyájan elgondol■ koztak, de nem túlzottan. Közülük egyedül Perecesnek volt bejelentett lakása: egy percig sem volt kétséges, hogy előbbutóbb beszippantják.

— Kijöhetett volna ide — vélte Daniló. — Vagy ellehetett volna a Víztorony mögötti nagyságánál.

— Csukd be az ajtót — mordult közbe félálmában az Idegenlégiós az eresz alól.

— Sohasem találták volna meg a ronda behívójukkal — bizonygatta Daniló.

— Nix — mondta ifjabb Rogozsán. — Perecest hat ökör sem tarthatta volna vissza a bevonulástól. Nagyon kiborult a fogkefe bajuszos miatt. Mindenféle népekkel összedugta a fejét a ligetben — magyarázta. A két örült spanyol is a ligetben okosítja mostanában a népeket : a legidősebb Csicsilló meg Tálján. Franciaországon keresztül szöktek haza a fasiszták elöl. Taljánt majdnem kinyiffantották a francúzok. A határőrök átlőtték a pájsliját. Csicsilló cipelte haza. Most a ligetben verik a nagydobot. Ők vették kezelésbe Perecest. Ti tudtátok, hogy a fogkefe bajuszos fasiszta ?

Hababak szemrehányóan pillantott fel a hagyma metélésből. Általában nem volt kifogása a disznó szavak ellen, de szerette, ha a maguk helyén alkalmazzák a megfelelő kifejezéseket.

— Pereces azt mondta, meg sem áll, amíg fenékbe nem rúghatja a fogkefe bajuszost — folytatta ifjabb Rogozsán. — Ebből a célból dupla szögeket veretett a bakancsába. Szét akarja rúgni a fogkefe bajuszos ülepét. Meg a fasisztákét.

— A fasiszták a digók — mordult fel Fenyő. — Ha Pereces a fasiszták pofájába akar belegyalogolni, akkor a digók közé kell mennie. A digók az okai mindennek. Tizenizében is ök kezdték.

— Nem hiszem, hogy ezt Perecesre bíznák

— mondta Daniló józanul. — Mindenütt vannak fasiszták. Nálunk is. Csak várd ki a végét. Spanyolországot is a fasiszták húzták be a csőbe. Mit gondolsz, miért kellett a legidősebb Csicsillónak meg Taljánnak haza szöknie Spanyolból?

— Na megálljunk csak — emelte Fenyő figyelmeztetően a magasba az ujját. — Tálján elsősorban, főképpen és mindenekelőtt a mélyen tisztelt családi köre elöl szökött Spanyolba. Nem -ból: -bal Disztingváljunk.

Hababak meglepetten felpillantott.

— M-miért? — kérdezte megrökönyödve.

— Ta-talján mindig rendes tag volt. E-egyszer elfelezte velem a s-sonkás kenyerét, amikor lógott a s-suliból. A Ká-kálvárián pitykéztünk egész d-délelött, és T-talján s-sonkás kenyerét za-zabáltuk. E-egyszer meg egy va-vadonatúj bicskát kaptam tőle. Cs-csak a kis pengéje volt cs-csorba. E-elvesztettem — vallotta be szomorúan, és szemrehányó pillantást vetett Fenyőre. Nem értette, miért kellene Taljánt disztigálni. Nem mintha nem bízott volna meg halálig Fenyőben, de Tálján belevaló srác volt, és Hababak a barátaiért mindig készen volt síkra szállni. Még Fenyő ellenében is.

— Na nem — szólt közbe ifjabb Rogozsán. — Tálján mindig is bolsi volt. Már akkor sistergett, amikor kissrác korában frájlájn vitte utána az iskolatáskát meg a sonkás kenyeret a suliba. Tudom: amikor serkedni kezdett a bajusza — marha kis zamek bajusza volt, mi, Daniló? — mindig a Rogozsán kisszobájában dumcsizták meg a két Csicsillóval a magas politikát. Bolsi röpiratokat böngésztek és szidták a fasisztákat.

— Na látod — mondta Daniló diadalmasan. — Tálján ismeri a fasisztákat. Csak várd ki a végét. A bakancsszögek miatt pedig jól letolhatják Perecest. Szigorítottat is kaphat a bakancsszögek miatt — magyarázta. — A bakancstalpba csak elöírott számú jancsiszöget lehet beverni. Jól néznénk ki, ha mindenki annyi szöget kalapálna a bakancsába, amennyi neki tetszik. A szolgálati szabályzat pontosan megszabja, hány jancsiszög dukál egy bakancsba.

— Nem hiszem, hogy Perecest érdekelné a szolgálati szabályzat — akadékoskodott Fenyő. — Hé, alszik ebben a lokálban a kiszolgálás — mordult fel aztán szórakozottan, és Hababak szolgálatkészen tele töltötte a poharát. A hagyma már a zsírban sercegett. Varjú kenyeret tört le, izgatottan morzsolgatta, kéjesen a levegőbe szippantott, nagyokat nyelt. Daniló Fenyőre kacsintott, aztán oldalba könyökölte ifjabb Rogozsánt.

— Ha valaha mi is bevonulunk, Hababak lesz a szakácsunk — mondta ünnepélyesen.

Jólesöen vigyorogtak: pompás hangulat uralkodott a présház elé kitett tölgyfa asztal körül. Hababak büszkén mosolygott, a naürágszíja mögé tűzte a fakanalát. Fordult, gondterhelten a lábas fölé hajolt. — Még egy cs-csepp pa-paprikát szórok belé — mondta elmélyültem

— Pereces tesz a szolgálati szabályzatra

— mondta Fenyő zordul, hogy megszilárdítsa a tekintélyét. — Ha pofázni merészelnek vele a bakancsszögek miatt — vagy bármi más miatt — emelte a magasba figyelmeztetően a mutató ujját —, Pereces egyszerűen faképnél hagyja őket!

A próféta beszélt belőle: Pereces valóban faképnél hagyta őket, de nem a bakancsszögek miatt. Három nappal később állított be a présházba. Az oldalzsákjában két rúd katonai szalámit, egy tömb margarint, egy üveg rumot, egy tucat katonai konzervet és egy jókora kocka sajtot cipelt. A derékszíját a vállára fűzte, szuronyostul, a sapkáját a puskaszíj bújtatója alá gyömöszölte. Puskája nem volt, de így is nagyon harciasán festett.

— Volt egy tömb marmeládém is, de azt útközben elhajintottam — mondta, miközben kicsomagolt.

Ezt csak helyeselni lehetett, noha Daniló sajnálta egy cseppet: a Víztorony mögötti barátságos nagysága bizonyára megörült volna a marmeládénak. Mindegy. Hababak majd ellátja gyümölccsel.

— Viszont hoztam néhány ezer staubot — kanyaritott le Pereces egy csinos kis jutazsákot a derékszíja mellöl. — És vagy két kiló dohányt — bökött a gázálarca tokjára. — A gázálarcot is elhajintottam. Tegnap rámoltuk ki a dohánygyárat — mondta. — Hát, ha azért vonultattak be, csak tessék. Álltam rendelkezésükre. A staubból tegyetek félre valamit Kutyás Kiárusnak — mondta, látván, hogy Hababak a cigarettát kezdi rakosgatni.

— Jo-jobb cigijük nem volt ? — kérdezte Hababak bíráló szemmel, aztán beletúrt a dohányba is. — Ho-holnap h-hozzál purzicsánt. Van nekik. Tu-tudom, mert ott dolgozik egy ismerős na-nagysága a sz-szomszédunkból. Ho-holnap keresd meg. M-mondd meg neki, hogy én kü-küldtelek.

— Nix — meredt rá Pereces, mélységesen megbotránkozva ennyi hálátlanság láttán. — Nem érted, hogy az egész dohánygyárat kirámoltuk? Már a gépeket is leszerelték. Én pedig végeztem velük. Passzoltam. Azért vonultam be, hogy a fogkefe bajuszos fenekébe szalajtsam a bakancsom talpát, és nem azért, hogy gépeket vagonirozzak be, meg a tiszt urak és a városi fejesek bútorát trógeroljam. Meg hogy hülye hadsereg parancsokat hallgassak végig — mondta és dühösen fújt.

— A te dolgod — mondta Fenyő megértőén. — Igyál.

— Mi miért? Mi volt azokban a h-hadsereg parancsokban? — kíváncsiskodott Hababak, akinek imponált Pereces harcias megjelenése és a szokatlan katonai kifejezések.

— Ne kérdezz hülyeségeket, Hababak — intette meg Fenyő beavatottan. — Ez Ká Té. Katonai titok. Ha kifecsegi, főbe puffantják.

— Titok, egy frászt — mondta Pereces dühösen. — Azt hittem, bunyózni fogunk, csakhogy a fejesek nem akarnak bunyózni. Előre megmondta Tálján. Meg Csicsilló is megmondta. A tegnap esti paranccsal viszszarendelték az egész ezredet a határról. Nuku ellenállás. Jöhet a lovas tengerész. Nyugat felöl meg a fogkefe bajuszos sétál majd be. Nuku határok védelme. Őrizzük meg nyugalmunkat és fegyelmezettségünket. Hát én teszek a fegyelmezettségükre. Végeztem velük. Tegnap még be is akartak varmi, ráadásul — magyarázta bőszen. — Két hét szigorítottra. A nyavalyások. Pedig csak szépen megkérdeztem valamit. Le vannak hányva.

— Mi-mit kérdeztél? — kíváncsiskodott újra Hababak.

Pereces hálásan feléje fordította a fejét. Meglátszott rajta, hogy szeretné kiönteni a szivét.

— Ide figyelj! — mondta felháborodottan. — Te mit szólnál hozzá, ha szépen, illedelmesen kérdezel valamit, és erre azt mondják, hogy fogjad be a pofádat és állj vissza a sorba. Meg hogy ne ugass, mert nem azért vagy ott! Mi? Te mit szólnál hozzá? Pedig csak annyit mondtam — és tisztelegtem is, mielőtt kinyitottam a pofámat, érted? — szabályszerűen tisztelegtem és szépen, illedelmesen megkérdeztem a kapitánytól: Mondja, mit pofázik itt maga nyugalomról meg fegyelemről, mi? Inkább azt mondja meg, megvédjük-e a határokat vagy sem? Hajlandók minket bevetni vagy nem? Erről ugasson, ha még nem felejtette el, mire való az a stukker a derékszíján, érti? A fene nagy fegyelmükkel pedig menjen a — tudod már, hova küldtem ...

10