A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

Ha egyidős lennék a fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő füleki (Fil'akovo) gyárral, a Kovosmalttal, személyesen is élhettem volna sok mindent, ami elválaszthatatlanul hozzátartozik az üzem történetéhez. Láthattam volna, ha csak messziről is, az Edénysajtoló és Zománcozó Müvek tulajdonosait, Barokot, Mészárost és társait, akik 1906-ban a gyárat építették. Kétszázötven munkással kezdődik a termelés, a zománcozott edények gyártása, s nem a legkedvezőbb körülmények között, hiszen a konkurrens üzemek mindent elkövettek az új gyár megsemmisítéséért. Tíz hónapig szünetelt a munka, s a gyár új gazdára talált, a budapesti erzsébetvárosi bank vásárolta meg, s Ehrlich Gustávot bízta meg az igazgatásával, aki fölismerte, mást is kell gyártania az üzemnek a zománcozott edényeken kívül, ha a hazai piacon versenyképes akar maradni. Megépíttette az öntödét és a műhelyt a horganyozott edények készítésére. 1912-ben a termelési program is bővült. Megjelentek az első kályhák és tűzhelyek a piacon. Ekkor már körülbelül hétszáz embert foglalkoztatott az üzem, s a füleki gyár jelzésével (kakas) ellátott zománcozott edények, serpenyők és tányérok nemcsak a hazai, de a külföldi piacon is keresettek lettek. A gyár gazdái hatalmas nyereséget vágtak zsebre. A zománcozóban bevezették a tízórai munkaidőt, s két műszakban a napi termelés már ötven mázsa zománcozott edény. Persze a háború nemcsak az emberek életébe szól bele. a mindenkori gyár is megsínyli a világégést. Tizennégyben a termelés csökkenését Eckstein új igazgató sem tudja megakadályozni. A gyárból szélnek eresztett emberek a létbizonyosság reménytelenségével indulnak neki a világnak. Nyugtalanító, álmatlanító rém az otthonmaradottak éhes szája. S ezek a szélnek eresztett emberek akárhonnan néztek vissza a gyárra, nem füstölt a kémény, sokáig szünetelt a munka. Csak tizennégy végén érkeztek az üzemhez az első katonai megrendelések tábori konyha, sajka, lapát stb. gyártására. A háború kitörését követő esztendő azért emlékezetes, mert ekkor kerül a gyár horganyozó műhelyébe technikusként Hulita Vilmos, a későbbi igazgató és társtulajdonos. Ha egyidős lennék a gyárral, s ha magam is a füleki vár tövében születtem volna valahol, a kapaszkodó, törtető Hulitával talán találkoztam volna is. Vagy mint alkalmaztatóval, vagy mint kidobóval, vagy mint éhbérért dolgoztatóval. Vagy úgy mint szelíd, megjuhászkodó, megfélemlített emberrel. Mert amikor bekövetkezett a háborús összeomlás, nem sokkal azután kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, és az akkor már igazgató Hulita Vilmost házi őrizetbe vették az olyan öntudatos munkások, mint Száraz, Molnár és Halászi, akik az új rendszertől a termelés irányítására kaptak megbízatást. Rövid életű volt a munkáshatalom, de a füleki munkások legjobbjai megkóstolták az ízét, és halálukig nem felejtették el. Ha megmozdultak később, a Tanácsköztársaság emléke fűtötte őket. Az új állam új üzemtulajdonosai sem voltak jobbak elődeiknél. A húszas évek eleji gazdasági válság következtében négyszázötvenre csökkent a munkások száma. Megint szélnek eresztett emberek, kenyérgond és persze összesúgás, szervezkedés a munkások körében, hogyan lehetne az élet másképp? Megalakult a kommunista párt helyi szervezete és a Vörös Szakszervezet. A munkások hatnak egymásra, olyannyira, hogy 1927-ben, a választásokon, a kommunista párt győzött Füleken. Kommunista bírója és tizenkét kommunista képviselője lett egyszerre a kisvárosnak. Ha élne Tóth György, az első kommunista bíró, most megkérdezném: — Gyuri bácsi, nehéz volt? — Só mondaná: — Bizony nehéz. Az agrárpárt nem jó szemmel nézte erősödésünket. Gyöngítésünkre törekedett. Minden lehetséges eszközzel, a termelés csökkentésével, a munkások nagy részének elbocsájtásával, a gyár leszerelésével. Az agrárpárt helyi szervezetének élén s a gyár igazgatói székében Hulita Vilmos. Aki belépett az agrárpártba, dolgozhatott. Még a köztársasági elnök is Hulitát támogatta velünk szemben, hirtelen és váratlan látogatásával. 1931-ben a választásokból az agrárpárt került ki győztesen. Hulita Vilmos gyárigazgató ült a bírói székbe. A gyakorlati munkát persze nem ő végezte, hanem Kovács József nyugdíjas vasutas, a Magyar Nemzeti Párt tagja, aki Hulita bizalmasa volt. Mondjam tovább a sorsom ? Hulita nem vett viszsza a gyárba, a „kisdepói" gyári lakásból is kiköltöztetett. Idegileg megviseltek a következmények, de a munkásjövöbe vetett bizalmam nem törte meg. Szép napos a nyárutó Füleken, a gyárudvaron, s nagy a zaj a csarnokokban. Én mégis a csendet hallom a modern gépek zajában, az 1936-os esztendő nagy csendjét a gyár falai között. Augusztus 3-án kezdődött az egész. Kétezer munkás nem állt munkába. Csupán ötven sztrájktörő akadt a munkások között. A sztrájkot előidéző ok? A rendkívül alacsony bérek. A köztársaság legalacsonyabb bérét a füleki munkások kapták. A munkások érdekét védelmező Egyeztető Bizottság 30 %-os béremelést követelt. Hulita ellenkezett. A sztrájkoló munkások nem hátráltak. Hulita megvesztegetéssel próbálkozott, s akik hajlandóknak mutatkoztak, a sztrájkoló munkások haragos kőzáporával találták szemben magukat. A gyár közelében magasodik egy hegy. Vöröskö. A sztrájkoló munkások ott ütöttek tanyát. Ott vártak hetekig bérkövetelésük teljesítésére. A szabad ég alatt töltötték a nappalokat és az éjszakákat. Az augusztusi éjszaka pislogó csillagaiból jövendő jobb sorsukat olvasták ki. A Munkásotthonban 1. A gyár, i 2. Gáspár Júlia és Haris Agáta be kályhákat szerel össze. Jt 3. A gyár mode 4. Angyal Géza zománcozó munki Munkája zománcozás kézzel, megn zománcoz belülről. Mellette feleség ec 5. Az üzem izgalmas sportnapot rent szurkolóinak egy csoportja: balról. pedagógus, a várc 6. Munkáslányok a fényképezőgép Márta, Jumarová Piroska, C PRANDL SÁI MÁC! ir»