A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

hetedik ötéves tervben szereplő új öntöde építésének. A hagyományos termelési program az akkumulációs kályhák, villanytűzhelyek és zománcozott kályha gyártásával bővül. S az üzem négy világrész országaiba szállítja termékeit. Ha most lennék munkása s bármilyen alkalmazottja a gyárnak, üzemi ösztöndíjjal főiskolára járhatnék, szakközépiskolában érettségizhetnék, szakmunkás-képzésben részesülhetnék, hiszen évenként több mint hétszáz munkás jelentkezik különböző iskolázásokra. Az üzem gondosan törődik az utánpótlással. 1952-től szaktanintézetet is látogathatnék, amelyben körülbelül ezernyolcszázán szereztek különféle szakmát, de beiratkozhatnék az 1980-tól működő, érettségivel végződő ipari szakközépiskolába is, amelynek új, korszerű épületét már építik ebben az esztendőben. S ha felnőtt fejjel szánnám rá magam a tanulásra, a dolgozók ipari szakközépiskolájába jelentkezhetnék, amelynek falai között évről-évre nyolcvan-száz dolgozótársammal tanulnék. S ha nem lenne hiábavaló az igyekezetem, engem is a gyár 74 főiskolát és 430 középiskolát végzett embere között tartanának számon. Ha megnősülnék, lakásomról is gondoskodnának. A hatodik ötéves tervben 190 lakásegységet épített, s a hetedik ötéves tervben további 200 lakásegységet épít az üzem. Gyermekeim nyaralóba küldhetném, s magam is élhetnék a pihenésnek ezzel a lehetőségével. Ha egyidős lennék a gyárral, s itt dolgoznék falai között, én is valamelyik szocialista brigád tagja lennék. Jelenleg hetvenöt kollektíva versenyez a szocialista brigád cím arany, ezüst és bronz fokozatáért. S ha itt járnék, dolgoznék a gyár falai között, naponta odaröpíteném tekintetem a füleki vár romjaira, amely történelmi örökségünkre emlékeztet. S ugyanolyan gyakran emelném tekintetem Vöröskőre is, amely egyetlen egyszer, de szépen, hatalmasan, az ország és a világ fölé magasodott ama nevezetes 1936-os esztendőben, amikor az öntödében napi tizenkét koronáért dolgoztak a munkások, s egy kiló cukor 7,20, egy kilogramm kenyér 3,50 koronába került. De ez már megint a múlt, s nem kezdek mindent előröl. donosoknak, vagy a lángcsóva köré gyülekező koldusseregnek? A prágai trösztnek (Sphinx) nem fájt a leégett füleki gyár, hiszen a biztosítótól tizennyolcmillió korona ütötte a markát, s ráadásul az épüle tekért még 4,5 millió korona. A munkások pedig, hogy élni tudjanak, előkaparták a hamuból a megrongált gépeket, és megjavították. Ekkor már négyszáztizenkét-féle árut termelt a gyár. Néhány hónappal később, harmincnyolc őszén budapesti urai lettek a gyárnak. Még keresettebb a füleki sparhert és a zománcozott edény, hiszen Horthy Magyarországa nem rendelkezett fejlett iparral. A háromezret közelitette a foglalkoztatottak száma. Kitört a második világháború és megint beleszólt a gyár életébe. Megnövekedtek a hadi megrendelések. Füleken kívül még száztíz közeli és távoli község munkásait foglalkoztatta a gyár. Szigorúan megkövetelték a kétszer 12 vagy háromszor 8 órai munkaidő betartását. Béremelés szóba sem jöhetett. Hulita, aki továbbra is igazgatója maradt a gyárnak, csakolyan kemény volt, mint korábban. Mikor azonban a harci helyzet nagyon rosszra fordult a németek számára, engedékenyebb lett. — Súlyos helyzet előtt állunk — mondta a munkásérdeket képviselő Tárgyaló Bizottság tagjainak —, de a gyár vezetősége és a katonai parancsnokság mindent elkövet, hogy a munkásság megfelelő ellátásban részesüljön! — A kommunisták a Horthy-Magyarországon is hallatták hangjukat. S mikor a németek le akarták szerelni s Németországba szállítani a gyárat, hatásukra a munkások elhasználódott gépe ket csomagoltak s raktak vagonokba. Türelmetlenül várták a felszabadulás napját. 1944. december 30-án érkeztek a Vörös Hadsereg egységei Fülekre. A füleki munkások és kommunisták csak álmélkodtak, amikor a város első szovjet parancsnoka a város első kommunista bíróját, Tóth Györgyöt kereste. Ha egyidős lennék a gyárral, sok örömteli dolognak lennék részese. 1958-ban a köztársasági elnök a Munka Érdemrendet adományozta az 1948 óta Kovosmalt nemzeti vállalatnak. Szemtanúja lehetnék az üzem erőteljes fejlesztésének, az öntöde rekonstruálásának, a zománcozó műhely és az új csarnok felépülésének, a konyhát létesítettek, és ebédet főztek a sztrájkotoknak. A fő-fő szakács a mozgalomból és a munkásérdeket képviselő Egyeztető Bizottságból ismert Szikora Pál volt, aki nyugdíjas emberként Magyarországon emlékezik vissza a dicső napokra. (Öccse, István, a sztrájk esztendejében géplakatos inas lett a gyárban, aztán egészen a felszabadulásig lakatossegédként dolgozott. A második háború után a tervező, üzemtervező, gyártásvezető, osztályvezető és igazgatóhelyettes tisztjét töltötte be, jelenleg az üzemi klub vezetője.) A környező falvak a sztrájkotok segítségére siettek. Hulitáék hajlandóknak mutatkoztak a bérkövetelés kompromisszumos teljesítésére. Vörös Fülek hatalmas sztrájkjával az egész köztársaságban ismertté tette nevét. A munkás-helytállás nagyszerű példáját tanúsította. Ha egyidős lennék a gyárral, és Füleken éltem volna, 1938 júliusának egyik éjszakáján gyári tűzre riadtam volna. S miközben néztem volna az égig csapó lángnyelveket, ahogy beleroskad a tűzbe az egyik legnagyobb európai zománcozó, biztosan Ady verse jutott volna az eszembe ezer és ezer bámészkodó között. S magam is úgy tettem volna fel a kérdést, ahogy a költő a versében: kinek fáj? Hulitának, a tulajte Vöröskő tt munkások. Agáta akkumulációs ánytűzhelyek előszerelője. nelési csarnoka. jyvennégy éve dolgozik a gyárban, al. Naponta ezer. ezerötszáz edényt a fölösleges zománcot távolítja el az ről. az évfordulóra. A labdarúgó-mérkőzés ? István. Molota Pá! és Kómár Tibor bizottság alelnöke, éje előtt: Hangonyi Gizella, Balogh ta. Kökény Mária, Bari Irma. FELVÉTELEI ZSEF ir»