A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

A világhírű svéd Ericsson cég még mindig tud meglepően új ötletekkel szolgálni a telefonok tarka világában. Ar Ericom típusú készüléken természetesen nemcsak a mikrofon és a fülhallgató van egybeépítve, hanem a nyomógombos tárcsa is. Az benne az újdonság, hogy azonnal asztali hangszóróvá válik, ha nem tartják kézben, hanem leteszik. így az egész szobában hallhatóvá válik a vonal túlsó végén beszélő fél hangja, tehát munka közben nem kell tartani a hallgatót. Alain Corneu francia rendező most forgatja Le choix des armes című izgalmasnak ígérkező filmjét, amelyben több világhírű színész is szerepet kapott. Felvételünk Yves Montand-ról és Cantherine Deneuver-röl készült a forgatás szünetében. A negyvenegy esztendős Ringó Starr másodszor is megnősült. Feleségül vette Barbara Beach negyvenéves színésznőt. Az esküvőn részt vettek az egykori Beatles együttes még élő tagjai. A képen a házasságkötő teremből kilépő Paul McCartney látható. magát. Kobajasin remegés futott végig, amely a szünetben dorgálásba csapott át. Kemény volt és kicsit hirtelen, de a kislány mintha igy is megértette volna öt, mert annyit mondott — magyarul, mivel Budapesten kezdett beszélni —, hogy szeretem, papa. Amikor ezt Kobajasi meghallotta, egyik pillanatról a másikra csitultak el az indulatai, és magához szorította a kislányt. Kobajasi érzékeny ember. Rettenetesen érzékeny. És egy kicsit visszahúzódó. Beszélgetést is ritkán kezdeményez, inkább megvárja, hogy kérdezzék. A tükör előtt elfordítja a fejét, nehogy véletlenül is belenézzen. Kelemen Kristóf, aki sok művész szoborportréját készítette már el, Kobajasit is megajándékozta alkotásával. S a szobor azóta is Meizel Ferencék budai lakásában van, akik családtagnak tekintik a japán karmestert. Budapest Kobajasinak szinte második szülővárosa. Itt aratta első nagy nemzetközi sikerét, amelynek hire nemcsak Japánba, hanem Amerikába is eljutott. Hívták is öt vezető karnagynak, de nem ment, mert úgy érezte, nem az ö egyéniségének való. Mert amellett, hogy a végletek embere, másokkal is, de önmagával szemben is igényes. Ha csak egyetlen üres széket lát a nézőtéren, már nem is örül igazán. Ilyenkor még a tapsot is csalókának érzi. G. SZABÓ LÁSZLÓ O Orgonaillat és Beethoven-muzsika tölti be a kellemesen hűvös budai lakást. A félig nyitott ablakon alig-alig talál be a tavaszi napfény. pedig az óra tízet mutat már. Kobajasi Ken-lcsiro, az ismert japán karmester is kicsit fázósan húzza össze magán a ruhát. Később derül ki, hogy jóval korábban ébredt, mint én, hiszen a reggeli órákat rendszeresen sportolással tölti; Budapesten a hegyekben, Tokióban a teniszpályán. — Az utóbbi időben mintha kevesebbet hallottunk volna önről. Mit gondol, miért? — Szerintem a távolság lehet az oka, hiszen most sem dolgozom kevesebbet, mint máskor — mondja az éppen negyvenedik születésnapját ünneplő karmester. — A közelmúltban Amszterdamban vendégszerepeltem, Tokióban a Szlovák Filharmonikusok Zenekarával hangversenyeztünk, az Új Japán Szimfonikus Zenekarral pedig Bartók Concertóját szólaltattam meg. — Tegnap Berlioz és Sztravinszkij müveit vezényelte, s a Faust elkárhozásával éppen olyan hatalmas sikere volt, mint a Tüzmadárral. Erről jut eszembe: Klemperer Mahlert kedvelte, Bruno Walter Mozartért rajongott. Elfogadja azt a véleményt, hogy minden karmesterre jellemző egy-egy zeneszerző különösebb tisztelete? szobája ajtaját, s pár perc múlva ismét Beethoven-muzsika csendül fel a fal túlsó oldalán. Kapcsolatteremtés... Ha vezényel, a zenét és a mimikát hívja segítségül, és szó szerint együtt lélegzik a zenekarral. Egy-egy előadás után többször is tapasztalja, hogy a zenészek csodálkoznak saját produkciójukon. Talán érzi, mitől van ez, hiszen látja az arcokon, hogy minden tekintet az övébe kapaszkodik. Fényképek kerülnek elö. Ayano, a kislánya nyolcéves, imádja a zenét, szépen zongorázik; Hiroki, a fiú, tizenkettő, benne egy picivel kevesebb a szorgalom. És egy történet a kislányról, amely Kobajasiról is elárul egyet s mást. A Pillangókisasszony egyik előadásán Ayano is ott volt a nézőtéren — és hallatta KOBAJASI ' — Hát persze. Ha találkozik két hasonló jellem, a zenemű is^ pontosabban hangzik fel, mint egyébkent. Én Berliozt, Beethovent és Csajkovszkijt érzem magaménak; ők érzelmileg is fel tudnak tölteni. — És Bartók? — Bevallom, hozzám a romantikusok állnak közelebb. Bartók zenéjét kiszámitottnak találom, nehezebben is tudom megközelíteni, s akkor is inkább ésszel, mint érzelmeimmel. — Luigi Mancinelli, Toscanini elődje szerint nincsenek rossz zenekarok, csak rossz karmesterek. Mi erről a véleménye? — Nem tudom elfogadni ezt a véleményt. Megtörténhet, hogy nem a legjobb légkör alakul ki a dirigens és a zenekar között, s ez az eredményen is megmutatkozik, de nem hiszem, hogy minden a karmesteren múlik. — Az viszont vitathatatlan, hogy senkiből sem lehet karmester, aki korábban ne lett volna tanítvány. Ön kitől kapta a legtöbb útravalót? — Tanárom, Yamada Watanabe, állandóan azt hangsúlyozta, hogy karmester csak abból lehet, aki pontosan ismeri a hangszereket. Én oboán, klarinéton, ütős hangszereken, hegedűn, gordonkán és zongorán játszottam. Kezdetben nem is a karmesteri pálya vonzott. Zeneszerző akartam lenni, mert Mozart Requiemje olyan nagy hatással volt rám, hogy azt mondtam, én is ilyen zenét akarok írni. Később jöttem csak rá, hogy egyszerűen nevetséges lenne, ha olyan muzsikát komponálnék, mint a klasszikusok, hiszen a 20. század más zenét kíván. — A partitúrát nehéz elsajátítani, ön viszont már évekkel ezelőtt, a Budapesten megrendezett első nemzetközi karmesterversenyen is virtuóz biztonsággal és szuggesztív erővel vezényelt — partitúra nélkül. Azzal, hogy a kompozíciókat fejből tudja, gondolom, a próbákat is könnyebben vezeti le. — Őszintén megmondom: nem szerettem a próbákat. Budapesten is. Tokióban is. Amszterdamban is tudják rólam, hogy általában lerövidítem a próbaidőszakot. Tapasztalataim szerint a sok gyakorlás tönkreteheti a hangversenyt. Ilyenkor gyakran megesik, hogy a zenészek érdektelen nyugalommal játszanak, s a hangverseny színvonala az első próbáéval is alig-alig ér fel. — Néhány évvel ezelőtt a Margitszigeten Puccini Pillangókisasszonyát vezényelte. Ha operaelőadásban működik közre, kikkel nehezebb a dolga: a zenészekkel vagy az előadókkal? — Tulajdonképpen egyikükkel sem. Szerencsére könnyen barátkozom és általában csupa nagy művésszel dolgozom. Ha valakivel baj van, akkor az csak én lehetek — mondja nevetve, s miután megegyezünk, hogy este ismét találkozunk, magára csukja