A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

Hétvégi levél kat. Célunk, hogy ezek a jogszabályok minél szélesebb körben váljanak ismertté. Ennek érdekében mind a vámhatóság, mind az idegenforgalmi kormánybizottság, de az utazási irodák is idejekorán és megfelelő alapossággal igyekszenek tájékoztatni a nemzetközi utasforgalom résztvevőit. Az egyszeri szabálysértőket, vagy azokat, akik valóban csak tudatlanságból, esetleg figyelmetlenségből követnek el egy-egy kisebb kihágást, azok ellen enyhébben járunk el, de a nagyban tervezett nyerészkedés természetesen sem gazdasági, sem politikai szempontból nem fogadható el. — Sokszor okoz fejtörést a turistáknak, hogy mit vihetnek magukkal külföldre és mit nem ... Melyek hát az utasokat érintő legfontosabb deviza- és vámrendelkezések ? — Újra csak a deviza- és vámárunyilatkozaton szereplő tájékoztatót ajánlhatom mindenkinek figyelmébe. Persze, azért itt is elsorolhatom a leglényegesebb tudnivalókat. Bulgária, Magyarország, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió valutáiból minden csehszlovák- állampolgár csak annyi pénzt tarthat magánál, amennyit — napi fejadagra átszámítva — az érvényes előírások lehetővé tesznek. Jugoszláviába és a nyugati országokba a valutakiutalási engedélyen megszabott értékű fizetőeszköz vásárolható meg az állami bank, illetve az utazási irodák váltóüzleteiben. Gyakran megfeledkeznek a kiutazók egy másik fontos rendelkezésről: külön engedély nélkül legföljebb 500 koronát lehet kivinni, méghozzá száz koronásnál nem nagyobb címletekben. Hosszú a használati tárgyak ki- és behozatalát szabályozó lista is. Ebben a kérdésben abból kell kiindulni, hogy a külföldre utazók az utazás céljának, időtartamának, valamint az évszaknak megfelelő összetételű személyes használati tárgyakat vihetnek magukkal devizahatósági engedély nélkül. Ilyen tárgynak minősül, természetesen a vámárunyilatkozaton feltüntetve, például a sátor, a fényképezőgép. a saját ékszer, a fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmiszer, amelyből azonban mindössze három kilogrammnyit szabad pakolni. Nyilvánvaló, hogy ez a mennyiség nem lehet pusztán csak kávé, csak kakaó vagy hentesáru! Engedély nélkül, de a nyilatkozatban föltüntetve vihető ki személyenként 300 korona összértékű ajándéktárgy is. Ebben azonban nem lehet nemesfém, bélyeg vagy egyéb értékpapír, betétkönyv vagy muzeális jellegű tárgy. Nem vihetünk magunkkal ajándékként húst, hentesárut, szalonnát és egyéb élelmiszert, sport- és kempingcikkeket, gyermekruházati cikkeket, fehérneműt, kötött- és szőrmeárut, ágyneműt, barkácsfelszerelést. Visszautazáskor nem kell vámot fizetni, ha az utas által külföldön vásárolt vagy ajándékba kapott áruk együttes belföldi forgalmi értéke nem haladja meg személyenként a 3000 koronát, feltéve, ha ezek az áruk nem szerepelnek a meglátogatott országban érvényes „tilalomlistán". — A közeljövőben várhatók-e új intézkedések a vámellenőrzésben ? — Jogszabály- vagy törvénymódosítás tekintetében nem. Ennek ellenére azonban tovább szeretnénk javítani munkánkat. Ezt a célt szolgálja, hogy emeljük a szakmai-politikai képzés színvonalát és épp a becsületes szándékkal utazó turisták túlnyomó többségének érdekében keressük a határátlépés meggyorsítását szolgáló új módszereket. Ennek érdekében új határátkelőket nyitunk, a meglévőket pedig bővítjük, korszerűsítjük. A közelmúltban nyilt meg például a nemzetközi forgalom lebonyolítására alkalmas Král— Bánréve-i átkelőhely, ahol vadonatúj kezelőépület és a hozzá kapcsolódó úthálózat várja a turistákat. A jövőben több átkelőhelyen szeretnénk különválasztani a kamionokat az autó- és buszforgalomtól. Természetesen, az utasok is aktivan segithetik a vámkezelés meggyorsítását, hiszen a törvények betartása és az ésszerű magatartás egyik alapvető előfeltétele a határátlépéssel kapcsolatos ügyintézés meggyorsításának. A rugalmas és udvarias vámkezelés nemcsak a beruházási költségeken, hanem elsősorban az utasok fegyelmezettségén, illetve a vámtisztek jóindulatú igyekezetén múlik. MIKLÓSI PÉTER GYÖKERES GYÖRGY felvétele Mire e sorok napvilágot látnak, már javában tombol a nyár a kirándulók és a turisták örömére. A belföldi és külföldi turistaidény kellős közepén járunk. Egyének és egész családok indulnak útnak világot látni, új ismeretséget, barátságot kötni más népek és országok polgáraival. Mindez rendjén is van, hiszen a kölcsönös megismerés mindig is erősíti a népek közötti közeledést, és végső fokon a békés együttélés gondolatának gyakorlati megvalósítását eredményezi. És ennek különösen nagy jelentősége van, ha a turisztika a kapitalista országok feié irányul. Ezért itt szeretném hangsúlyozni, hogy a turisztika nemcsak egyszerűen a kitekintést és a természet élvezetét jelenti, de annak mélyebb politikai tartalma van, és azoknak a turistáknak, akik kapitalista országokba mennek, valahol tudatosítaniuk kell, hogy politikai magatartásukkal, kulturáltságukkal a szocialista hazát képviselik. Bizonyos helyzetekben magatartásuk, józan ítélőképességük valóban fokmérője eszmei és politikai fejlettségüknek, kulturáltságuk színvonalának és nem utolsósorban hazafiasságuknak, a szocializmus ügye iránti hűségüknek. Mindezt azért írtam le, mert nem egy kapitalista országban járt turistával beszélgettem, akiknél azt vettem észre, hogy igen sokszor hajlamosak megcsodálni, megbámulni a külső mázt és csillogást, ami az első pillanatban hatással van rájuk ezekben az országokban. Egyszóval, hajlamosak arra, hogy megcsodáljanak dolgokat, ami csak felszín, külső máz, és még rosszabb, ha olyan dolgokat is megcsodálnak, amelyeket mi azonos szinten vagy talán jobban csinálunk. A turistának tehát nemcsak a külső csillogást kell meglátnia, de azt is, ami mögötte van. Látnia kell a munkanélküliek millióit és mindazokat az ellentmondásokat, melyeket a jelenlegi kapitalista társadalmak nem tudnak megoldani és nem is lesznek képesek megoldani a további évtizedekben sem. A kapitalista társadalom nem képes megoldani például a széles tömegek szociális létbiztonságának a kérdését, amelyet a szocialista közösség országai oly sikeresen megoldottak az elmúlt harmincegynéhány év folyamán. A más országokba kiránduló turisták magatartásában tehát tükröződni kell a szocialista haza vívmányai iránti büszkeségnek. Hiszen nagyszerű eredményeket értünk el mind a termelésben, mind a szociális politika érvényesítésében. Ezeket az eredményeket — különösen a szociális politika érvényesítésében — egyetlen kapitalista ország sem tudja felmutatni. Hadd idézzem Lubomír Strougal szövetségi miniszterelnök legutóbbi programnyilatkozatából a következőket: „Célunk az ember boldogsága és boldogulása. Ezért eredményeink alapján, amelyeket a népgazdaság fejlesztésében és hatékonyságában értünk el, folytatni fogjuk az ember személyisége, nyugodt élete és pihenése, az emberi méltóság legteljesebb érvényesülése még jobb feltételeinek megteremtését a szocialista demokrácia állandó elmélyítése közepette. Folytatni fogjuk az új értékek létrehozását és állandósítását az emberek közötti olyan új kapcsolatok kialakítását, amelyeket a szocialista életmód feltételez." Vajon melyik kapitalista ország kormánya áll ilyen megfontoltan és humánusan a problémák megoldásához és megvalósításához ? Őszintén szólva egyik sem. Mert a kapitalista országok kormányai elsősorban a vállalkozók és monopolok érdekeit fejezik ki, és csak annyiban hajlandók figyelembe venni a tömegek érdekeit, ameddig ezek a kapitalisták és a monopolok érdekeit szolgálják. Sem többet, sem kevesebbet nem adnak a dolgozóknak. Természetesen nem arról van szó, hogy minden tekintetben előre elmarasztaló módon közeledjünk a kapitalista országok viszonyainak megítéléséhez, de látni kell az alapvető problémákat, amelyeknek a megoldása diametrális, méghozzá a szocializmus javára. Minden turista, aki a nyugati országokban jár a békés egymás mellett élés hírnöke és harcosa. Azonban itt szükség van arra, hogy alapvető kérdésekben mindig úgy lépjünk fel, ahogyan az egy szocialista ország polgárához illő, tudatosítva, hogy a szocialista közösség országai történelmileg rövid időn belül olyan vívmányokat értek el, amelyek elképzelhetetlenek a kapitalizmusban. Nálunk nincs munkanélküliség, nincs és nem is lesz olyan helyzet, hogy a dolgozó játékszer tegyen a vezető kezében; ez a módszer ugyanis állandó és tömegjellegü a kapitalizmusban. Nálunk mindenki nyugodtan hajtja álomra fejét, mert biztos abban, hogy holnap, holnapután az elvégzett munka arányában megkapja jutalmát. Ez a biztonságérzet adja meg a szocialista társadalom alapjának lényegét. Sok olyan vívmány van tehát, amelyekre büszkék lehetünk, s ez a büszkeségérzet legyen jelen a külföldre utazó turisták magatartásában. Ez olyan politikai és ideológiai feladat, melynek teljesítése a szocialista ország minden polgárának kötelessége. IZouu^ 3