A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-26 / 52. szám
évek hasonló tapasztalatainál is szembeszökőbbek azok a gondok, amelyeket — főképp a verseny küldetését, céljait és továbbfeljődését illetően — esztendők óta a hazai magyar táncdalénekes-mozgalom megoldatlan kérdései között tartunk nyilván ... Ezeknek bővebb részletezését megelőzően, vessünk egy rövid pillantást a mintegy ezer néző előtt lebonyolított döntőre! j!|!2 A két elődöntővel, illetve a bratislavai Kultúra és Pihenés Park nagytermében »I !! rendezett döntővel november derekán ért véget a csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek tavasszal kezdődött, több fordulós országos versenye — a MELÓDIA '81, melyet ezúttal már harmadízben rendezett meg társrendezőivel közösen, a CSEMADOK Központi Bizottsága. A Félben (Tomaáov) rendezett középdöntők, valamint a jogos érdeklődéssel várt finálé lényegében zökkenőmentesen, méltó keretek között zajlott le, és örvendetes tényként az is leszögezhető, hogy a fesztivál korábbi évfolyamaihoz viszonyítva feltétlenül emelkedett a rendezvény színvonala. Emelkedett, mert főképpen szervezésileg volt körültekintőbb az előkészítés, de azért is, mert a dél-szlovákiai fiatalok Bratislavától Királyhelmecig mindenütt bekapcsolódtak e mozgalommá terebélyesedett versenybe, aminek eredményeképpen a járási fordulók során csaknem százharminc énekes mutatta be tehetségét és tudását; úgyhogy a döntő résztvevői tulajdonképpen a jók közül is a legjobbak voltak. Mivel azonban minden éremnek két oldala van, így a rendezvény nyilvánvaló sikere mellett, egyben látni kell annak árny- és fényoldalát is. Öröm például az általános művészi színvonal vitathatatlan emelkedése, vagy az egyre növekvő tömegbázis és a fiatalok érdeklődése a CSEMADOK keretében szervezett versenyszerű fellépések iránt; elgondolkoztató vi szont, hogy e siker láttán a korábbi ,|i{t!. A fesztivál utolsó fordulóim i^ka íutott ti z ®nekes ve r " t||*** sengését a mezőny áltaiájj nos kiegyensúlyozottsága jellemezte, ami egy amatör versenyen fontos szempont, hiszen ez mindvégig nyílttá tette az esélyeket. Tulajdonképpen jó érzéssel vehettük tudomásul, hogy a döntőben szinte kivétel nélkül olyan fiatal énekesek léptek közönség elé, akik tudatosan vezetik hangjukat, ismerik a színpadi szereplés törvényeit, tudnak bánni a mikrofonnal, képesek közvetlen kontaktust teremteni a publikummal és bátran diktálnak tempót a fesztiválzenekarnak is. (Apropó, fesztiválzenekar: a Botos Jenő vezette együttes úgyszólván hibátlanul látta el feladatát, ami zeneileg komoly támaszt jelentett az itt-ott érthetően lámpalázas énekeseknek.) Másrészt ellenben hiba lenne elhallgatni, hogy olyan énekeseket is láttunk-hallottunk a döntőben, akiknek a tehetségéhez aligha fér kétség, de megfelelő szakmai irányítás híján egyelőre még nem sikerült kialakítaniuk eredeti előadásmódjukat, és ezért inkább csak leutánozták a tévében látott vagy rádióban hallott énekesi példaképeiket. Félreértés ne essék: a művészetben lehet — sőt, az öntevékeny mozgalomban olykor kell is! — példaképet választani, ám nagy hiba, ha valaki szolgamódra A fesztivál győztese Farkas Zsuzsa lett utánozza kedvencét. Táncdalénekeseinknek is tudatosítaniuk kell (bárkinek a számát adják elő!), hogy saját egyéniségük fölcsillantása mindig s minden utánzatnál sokkal értékesebb, elvégre a nyíltszíni kopírozás csakis fakóbbra sikerülhet a szám eredetijénél, amit nemcsak a szakember, de előbb-utóbb a közönség is észrevesz. A taps ilyenkor nem is az énekesnek, hanem sokkal inkább az általa előadott dalnak szól... Gondolom, a napisajtó és a rádió jóvoltából a helyezések sorrendje már ismert, ezért pusztán a rend kedvéért ismétlem: a bratislavai Farkas Zsuzsa lett a győztes, a második helyen a baracskai (Bardortovo) Bencsík Lívia végzett, a harmadik díjat pedig a komáromi (Komárno) Stirber Péter kapta. A zsűri ezt a három énekest hozta ki győztesen, bár bátran hozhatott volna más, talán igazságosabbnak tűnő döntést is. mert bizony az érett tehetségnek bizonyuló és precízen intonáló füleki (Fil'akovo) Oláh Erikának vagy a pontos artikulációval és feltűnően jó muzikalitással bíró dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Olgyai AttilánaK is kijárt volna a „dobogós" helyezés. l
