A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-26 / 52. szám

Még akkor is, ha a győztes trióból saját egyéniségéből. Ellenkezőleg: az valaki esetleg leszorult volna onnan! utolsó szemrebbenésig, az utolsó Aligha tartom valószínűnek, hogy a hangcsuklásig „lekoppintotta" példa­zsüri ne vette volna észre a Farkas képeinek előadásmódját. A második Zsuzsa által vétett intonációs hibá- díjat nyert Bencsík Lívia viszont kat, vagy azt, hogy két éve nyújtott nagyszerű tehetségnek ígérkezik: teljesítményéhez viszonyítva bizony magabiztos fellépésű, jó ritmikai ér­megkopott előadói stílusának termé- zéke s ennél is jobb hangja van, szetessége. De erősen vitatható Stir- pontosan intonál, tudatosan bánik a ber Péter harmadik díjának jogossága hangjával. A jól sikerült országos is. A komáromi gimnazista tehetsé- döntő további szereplői a kúntapol­géhez ugyan egy pillanatig sem fér cai Busák Anna, a rimaszombati Bo­kétség, de a Locomotív GT két dalá- dolló István, a galántai Stojka Óé­nak tolmácsolása közben egy fikarc- zső, a naszvadi Suba-testvérpár és nyit sem villantott föl saját énjéből, Huszka Hona voltak. *ÍHÍlx úgy érzem, a fesztivál kül­i*tl*t* detése nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen nem-XXXXXX* XX zetiségi életünk sajátos színfoltja ez a rendezvény, amely egyszerre ösztönzi a fiatalokat kulturális tevékenységre és nemes szórakozásra; sőt, a legtehetsége­sebbeknek egyben a nyilvános sze­replés lehetőségét is biztosítja. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a hazai magyar amatőr táncdaléne­kesek versenye — az öntevékeny munka egyéb formáival szemben — szinte kizárólag a fiatal korosztály érdeklődésére tart számot. Ha figye­lembe vesszük, hogy a CSEMADOK tagságának jelentős százalékát az if­júság alkotja, úgy ez még hangsúlyo­sabbá teszi a fesztivál küldetését, hiszen a tizen- meg huszonévesek egyéniségéhez, természetes érdeklő­dési köréhez különösen közel álló igényt elégít ki. És ami talán minden­nél fontosabb: új tehetségeket állít a közvélemény, illetve a szakmai ér­deklődés reflektorfényébe. Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra! Tény: a verseny alkalomról alka­lomra maradéktalanul teljesíti tehet­ségkutatói küldetését, ám a díjazot­tak és néhány további tehetség tö­retlen fejlődésének biztosításával már távolról sem állunk ilyen jól. Nincs ugyanis tudomásom róla, hogy a fesztivál előző évfolyamainak leg­jobbjai — néhány alkalmi meghívá­son kívül — valahol programszerűen fölléphettek volna. Ám még ennél is lényegesebb lenne, ha a kétévente rendezett fesztivál legjobbjai a CSE­MADOK KB kezdeményezésére és a Népművelési Intézet támogatásával szakmai továbbképzésben részesül­hetnének, hiszen az amatőr táncdalé­nekes-mozgalom irányítóinak sem lehet közömbös, hogy e rendezvény győztesei miként érvényesülhetnek a továbbiakban, miképpen szerezhet­nek gyakorlati rutint, hol gyarapít­hatják elméleti tudásukat, milyen formában képezhetik tovább hangju­kat? Mert egyvalami biztos: vétek elkallódniuk! Mint ahogy vétek az is, hogy a jelenlegi versenyszabályzat nem teszi lehetővé a Dél-Szlovákia szerte szép számmal működő beat-és rockzenekarok legjobbjainak fellép­tetését sem. Fontosnak tartanám, hogy a fesztivál koncepciója a jövő­ben necsak a táncdalénekesek, de a kiszenekarok mozgalmát is helyes mederben tartsa; valamint azt, hogy a szabályzat egy külön pontja bizto­sítson érvényesülési lehetőséget a fiatal dalszerzők és szövegírók szá­mára. Tulajdonképpen jóleső érzéssel ál­lapithatjuk meg, hogy nemcsak ügyes táncosaink, jó szavalóink, ne­ves kórusaink és folkloristáink van­nak, de tehetséges táncdalénekesek­kel és kiszenekarokkal is büszkélked­hetünk. miklósi péter PRANDL SÁNDOR felvételei Aki leszorult a dobogóról: Oláh Eri A Szünet után a Karthágó együttes adott hangulatos rock-koncer­... a tizenéves közönség pedig en nek megfelelően szórakozott Sikerűit dalválasztással, jó előadás sal tűnt ki a Suba-testvérpár is •

Next

/
Oldalképek
Tartalom