A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

A Csemadok életéből lágról vallottak, néhány emlékezetes jelenetben, egészében véve azonban nem egységes és nem mindig „olvasható" rendezői megoldásokkal. Az előadás értéke, hogy a szereplők felszabadultan és nagyon tehetségesen játszottak. A gútai Derű színjátszó csoport ismert, de nem túl színvonalas darabot — Az elcserélt királykisasszonyt — választott. Az előadásnak volt néhány szép színházi pillanata, de a játékon is kiütközött a szövegkönyv dramaturgiai hibája és hoszszadalmassága. A gyermek kisszinpadok kategóriájában a dunaszerdahelyi Kisfókusztól láttunk Szereplők és nézők emlékezetes, jól szerkesztett és ötletesen megrendezett előadást. A Mondjuk a magunkét című műsorban — amely Jarábikné T. Gabriella rendezésében Janikovszky Éva szövegeire és svéd gyermekversekre épül — a mai tizenévesek modják el gyermekien őszintén, találó és szellemes véleményüket rólunk, felnőttekről. Élvezetes, jól pergő előadás volt, a szereplők és a nézők egyaránt kitűnően szórakoztak. A négy kelet-szlovákiai csoport hasonló műfajjal — ritmusjátékokkal — érkezett. E műfajnak elsősorban a gyermekek színészi képességeinek fejlesztésében van jelentősége, ám ügyes rendezői ötletek és tudatos szerkesztés révén a nézőknek is nyújthat esztétikai élményt. Mi elsősorban a Skvareniak Mária rendezte buzitai előadásnak tapsoltunk hosszasan, mert csodálatos képekben és szép hangulatokban idézte föl a négy évszakot, a természet örökös körforgását, az élet szépségeit. Felfigyeltető volt a bélyi irodalmi színpad előadása is. Ronkay Ágnes rendezésében elsősorban azt emeljük ki, hogy milyen ötletesen használt föl egyetlen rekvizitumot — a napernyőt. Tetszettek a szepsiek és a bolyiak is, bár az ő műsoruk rendezésében nem volt annyira ötletes, mint az előző kettő. A bábcsoportoknál mintha bizonyos megtorpanás következett volna be. Ennek egyik bizonyítéka, hogy most csak hat csoport jutott el Dunaszerdahelyre. Közülük különösen a vendéglátó város Százszorszép bábcsoportja tűnt ki, egyrészt merész és követendő műsorváltozással (Tóth László Ákom-bákom című meséjének részleteit adták elő), másrészt vizuálisan is szép előadásban. Az előadás ismét felvillantotta Marták Katalin és Pápay Ilona rendezői kvalitásait. Ötletes műsort láttunk a komáromi Napsugár bábcsoporttól Szépe Edit rendezésében, habár a keretjáték és a történet nem mindig illeszkedett kellőképpen egymáshoz. A többi csoportnál vagy a gyengébb szövegmondás vagy nem tiszta éneklés, több esetben pedig a képzőművészeti szempontból igénytelenül elkészített bábuk rontották el a hatást. A TOVÁBBLÉPÉS ÉRDEKÉBEN Négy napon át sütött a nap, de azért felhősebb, borúsabb percek is akadtak, írásom elején szóltam már gyermekcsoportjaink növekvő számáról. Ennek ellenére nem hallgathatjuk el, hogy vannak még iskolák — és nem kis számban — ahol az igazgatók még közönyösek a pedagógusok iskolánkívüli munkája iránt, nem támogatják őket, nem egy esetben egyenesen gátolják munkájukat. Jó lenne, ha végre ezek az oktatásügyi dolgozók is megfelelő párthatározatok szellemében végeznék munkájukat, hiszen valamenynyiünk érdeke, hogy értelmes, érzelmekben gazdag nemzedéket neveljünk társadalmunknak. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az irodalmi színpadok összeállítására. Nem jó dolog, ha egy délután során például ugyanaz a Weöres-vers három műsorban is elhangzik, hiszen ennek a kiváló költőnek még legalább kétszáz kitűnő gyermekverse van. Jó lenne, ha színpadjainkon ezeket is felfedeznénk. Pedagógusaink és más szövegírók bátrabban támaszkodhatnának a szépen izmosodó csehszlovákiai magyar gyermekirodalom értékeire. ideje már bizony ezeket is beépíteni a szövegkönyvekbe. A további fejlődés egyik kulcskérdése az, hogy rendezőink taláinak-e magukban energiát, elhivatottságot és kitartást a szüntelen önműveléshez, megújuláshoz, a tudatosabb munkához. A formabontás, néhány jónak tűnő formai megoldás — az idén is bebizonyosodott — önmagában még kevés a jó előadáshoz. Fontos tehát, hogy a rendezői ötletek tudatosak legye nek, láncszemként kapcsolódjanak egymáshoz, stílusegységet alkossanak. Mindehhez még alaposabb szakmai tudás és tapasztalat szükségeltetik. Az idei Dunamenti Tavasz a rendezés szempontjából is kiemelkedő volt. A zsúfolt program nagyobb zökkenők nélkül zajlott le. Tudjuk, hogy a CSEMADOK KB anyagi lehetőségei végesek, ezért el kellene érni, hogy a SZISZ Központi Bizottsága is támogassa ezt az ifjúsági rendezvényt, s hogy minden szereplő legalább két napot töltsön Dunaszerdahelyen, maradandó élményt jelentsen számukra a fellépés, a barátkozás, a közös foglalkozás. SZILVÁSSY JÓZSEF PRANDL SÁNDOR felvételei Nem mintha a citeraszó s a tiszta szép ének hangjait kevésbé szívesen hallgattuk volna. Akikről eddig szóltam, hagyományos, szép népviseletben álltak dobogóra. A kislányok s a nagymamák ruhái hibátlan ráncba voltak szedve. Ezért hatott oly különösen a kalocsai mintával hímzett köténybe, mellénykébe öltözött fiatal lányok színes csoportja, kik • szerényen meghúzódtak egy fa árnyékában, míg rájuk nem került a sor. Nagyon kíváncsi voltam, kik ők. s mit adnak elő. Mert ugye az ebedieket megismerni „csücskösen" vagy félkötéssel kötött kendőjükről, a bényieket kurtaszoknyás „kumlizott"palóc viseletükről, daluk, színpadi koreográfiájuk tisztán illik viseletükhöz s a környezetbe. Otthon vannak. De hogy illik majd ebbe a képbe a Kalocsa környékén vászonra vetett virág ? Utolsó előttinek léptek színpadra, a konferenszié az érsekújvári közgazdasági szakközépiskola tanulóiként mutatta be őket. így már mindjárt más! Ha Érsekújvárban készült a hímzés, akkor nincs baj. A CSEMADOK kézimunka szakköre igazodott a divatirányzathoz s akit csak lehetett megtanított, a kalocsai motívumok helyes színezésére, elhelyezésére, a hímzés pontos technikájára, a szép, aprólékos kivitelezésre. Sidó Máriától, az együttes vezetőjétől kérdezem, hogyan készült a lányok ruhája 7 — Megnéztem néhány népi együttest, így született meg az elgondolásom, a kötény-mellény összeállításról. Ekkor elmentem Quittner Jánoshoz, mert ugye ő nálamnál többet ért mindehhez, lerajzoltam, elmagyaráztam tervemet s megkérdeztem mit szól hozzá ? Azt mondta, jó lesz. — Kik hímezték a darabokat? — Magyarországon népművészeti boltban vettem egy kalocsai abroszt, annak sarokmintái kerültek a kötényre, a Fürge Ujjakban közöltek, egy hímzett kalocsai mintájú mellényt, a szerint rajzoltuk, szabtuk a miénket. Sidó Zoltánná nemcsak az ötletet, hanem szabad idejét, kétkezi munkáját is adta a szép színpadi kosztümhöz. A motívumokat saját kezűleg másolta minden egyes darabra s a hímzésben is segített. Ez utóbbit a lányok, vagy az édesanyák, nagymamák vállalták. így készült el a szép mezei csokor, mely ha szabadtéri ünnepek alkalmával, például május elsején, végigvonul a város utcáin, nemcsak a látvány szépségével, hanem a keményített alsószoknyák, kötények, mellények illatával is gyönyörködtet. Hogy ily hosszan foglalkoztam velük, azt csak megjelenésük szokatlansága magyarázza. Nem szeretném, ha a többiek sutba dobnák gyönyörű, népviseleti ruhadarabjaikat. Egy ilyen rendezvény alkalmat nyújt a járás területén élő. régi mesterséget űző emberek. őstehetségű fafaragók bemutatására. Igy láthattuk Mészáros Károly. Illés Béla és Tarr László fából készült szobrait, díszeit, képeit. Csókás Lujza szőtt vászonterítőit. Bukai Mária sústyé edényeit, táskáit és Polyák Péter vesszőkosarait. A rendezvény sikeres lebonyolításában a CSEMADOK szőgyéni helyi szervezetének is nagy része van. Az ő munkájukat pedig a földművesszövetkezet támogatja és minden lehető módon segíti. Kovács Ferenc agrármérnöktől azt kérdeztem, miben látja e támogatás hasznát? — A munkahely és a közvetlen környezet kulturáltságán kívül egy falusi vállalat, szövetkezet számára létfontosságú. hogy az adott község kulturális színvonala magas legyen. Ezen múlik, hogy az emberek, a fiatal házasok, maradnak-e vagy a közeli városba, esetleg más iparvidékre költöznek. A szövetkezet gazdasági vezetőségének óhaja, nézete. hogy a kultúrát támogatni kell. mert az ilyen kiadás hosszú távon egész biztosan megtérül. A támogatás részünkről a CSEMADOK helyi szervezetével szemben nem abból áll. hogy például mint a sportszervezetnél, évenként rendszeresen pénzösszeget utalunk át. hanem megvesszük a helyi szervezet rendezvényeire a jegyek egy bizonyos részét, annyit, ahány érdeklődőre számítunk. így jutalmazzuk a szocialista brigádok jó eredményeit, munkasikereit. Járási ünnepség volt ez a javából. Sürögtek-forogtak az emberek, sült a lacipecsenye és a kolbász, az üdítőital is kitartott egész a műsor végéig. Vastapssal s a komáromi (Komárno) Dunaj népművészeti együttes által előadott tengerésztánccal, valamint a Monticsárdás akkordjaival zárult a kedves, szép délután. FISTER MAGDA 7