A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-19 / 51. szám

szlovákiai adatok szerint több mint 350 000 kilogramm halat fogtak, és ebből 83 875 kilogramm a Dunából származik. Voltak köztük kapitális példányok is. A hetedik ötéves tervidőszakban a szövetség háromszáz milliós beruházási értékkel rendelkezik, ami több mint a háromszorosa a korábbi tervidőszakban beruházott összegnek. Én személy szerint optimista vagyok, söt. .. Geczö Béla igen szerény ember, ezért sok fontos dolgot hallgat el, kivált arról, ami saját személyét illeti, bár ezek a tények megítélésem szerint szorosan öszszefüggnek mindazzal, ami az utóbbi és a következő évtizedek során e témában történt, történni fog. Neki nem csupán szenvedélye a horgászás, ám mindaz, ami róla elmondható, a halászattól elválaszthatatlan. Agrármérnöki képesítését is azért szerezte meg, mert ez jelentette az alapot ahhoz, hogy a vízivilágban úgyszólván tudósi kíváncsisággal tudjon mozogni. Húsz esztendővel ezelőtt vált meg szülővárosától, Bratislavától, mert Komáromba szólította a hivatástudat. Azóta beutazta a fél világot — természetesen szakemberi minőségben, és ugyanebben a minőségben tagja a hat országot tömörítő Dunai Vegyesbizottságnak. A nyugat-szlovákiai kerületben irányítja a szövetség munkáját, halszaporító telepeket tervez, kutatja a dunai halászat régmúltjára vonatkozó adatokat, tárgyi emlékeket, mert halászati múzeumról álmodik, melynek megvalósítása egyre ígéretesebbnek látszik. Szakcikket, tanulmányokat publikál, tárgyal, intézkedik, és természetesen horgászik is. A titkárság épületében egy szerény szobában összezsúfolva tárolja a preparált haltrófeákat, a szakirodalmat, a halászok komáromi céhládáját és készségeit, a város halászatával összefüggő régi írásos emlékeket. A Dunának nem csak illetékese, szerelmese is, aki szerényen elhallgatja, hogy a félmázsás trófeák a saját zsákmányai, hogy maga preparálta azokat. Mondom, szerény ember, aki azt sem szereti, ha fényképezik. Ezért aztán meg sem engedi . . Közvetlenül a Duna partján. Kulcsodon működik a Horgász szövetség egyik halszaporító telepe. Vezetője Szűcs István. Elfoglalt ember, rengeteg a dolga, hiszen az alapos szakismereteket követelő halszaporítás feladatán túl igen sok tennivalója akad. A telepről tulajdonképpen egy fél órára is alig-alig tud elmenni, hiszen a szaporítómedencék vízellátása, műszaki üzemeltetése, a gépek kezelése, karbantartása. az ivadékok etetése — ez mindmind az ő feladata. Természetesen itt lakik, helyben, a telep szolgálati épületében. Állandó elfoglaltsága ellenére is irigylésre méltó ember, hiszen azt csinálja, amit szívből szeret, különben nem is győzné. Kint él a természetben, ahová mindig is vágyott. Ö is Bratislavából került ide, apja, nagyapja dunai halász volt, nem véletlen tehát az sem, hogy ö maga milyen hivatást választott. A dunai halállományra vonatkozó adatok kérdésében is optimista, hiszen egyik legfőbb feladatuk, hogy ivadékokat telepítsenek a folyóba. Ide vonatkozóan százezres adatokat tud felsorolni, ám az optimizmusát ö is arra alapozza, hogy az ipari haltermelés valójában csak a mesterségesen fenntartott halastavakon ígér valódi eredményeket, olyanokat, amelyeket a fogyasztó is szívesen könyvelhet el. A telep felügyelete alá tartozó Duna-szakaszon nem csak ivadékokat telepítenek, naponta lehalásznak is. Ugyanígy a csallóközi csatornákban és állóvizekben is rendszeres a lehalászás. A kifogott halmennyiség a kereskedelemben szinte elenyésző, de a telep kapacitásához mérten nem is kevés. Álljon itt néhány tavalyi számadat, arról, mennyi halat, milyen fajtákat indítottak innét útnak a fogyasztóhoz, elsősorban a vendéglátóiparba. 900 kg ponty; 200 kg csuka; 900 kg süllő; 10 000 kg tenyésztett pisztráng; 180 kg harcsa; 700 kg jász; 480 kg keszeg, továbbá compó, busa, márna kisebb mennyiségben. Ennél persze lényegesen több, plusz 80—100 mázsa, úgynevezett szeméthalat fognak ki a Dunából, amit aztán a medencékben mesterségesen tenyésztett állomány etetésére használnak fel. Végezetül kimegyünk a Dunára, lássuk, milyen volt a mai fogás?! A kulcsodi Duna-ág túlsó oldala sűrű ködben sejlik csak fel előttem. A halászokat nem látni, csak a hangjuk hallik a víz fölött. Aztán egyszercsak feltűnik a ladik. A hálót már felszedték, vége a napnak. A zsákmány lehet vagy három-négy mázsa. Kikötnek. A töltés felől kínlódó motorzúgással közelít a teherautó, de megfeneklik a sárban. Aztán a csilizközi szövetkezet traktora átsegíti a kátyúkon. A négy halász hosszú csizmákban áll a novemberi Dunában a meredek part alatt. A zsákmányt ki kell merni a ladikból, felhordani a partra, felrakni a teherkocsira, melynek medencéjében állandóan mesterségesen kell dúsítani az oxigént, nehogy az egész napi munka eredménye kárba vesszen. Megvallom, nem négy fáradt halásznak való munka. De jönnek az erdőben dolgozó favágók, és segítenek. Mindig segítenek, ha keli. Szombathelyi Imre halászmester kinevet, amikor azt kérdezem: szívesen csinálja-e? Nem is firtatom tovább, hiszen nyilvánvaló, hogy ez a korántsem könnyű, bár igen szép mesterség csak másodsorban kenyérkereseti lehetőség. Természetes, hogy elsősorban szenvedély. Mert bizony nem a legjobban fizetik, de ha pénzben nem is, élményben pótlásnak számít a mindennapi halászkaland. Ök persze hálóval szerzik a zsákmányt, ami ma már mindenki másnak tiltva van. Ha engedélyeznék, bizony rövid idö alatt teljesen eltűnne a Dunából a hal. És a Csallóköz néhány utolsó mohikánnak megmaradt öreg dunai halásza bizony nem nagyon szívleli ezt a tilalmat, ami érthető, hiszen az ősöktől örökölt halászmesterséget ők még hálóval tanulták s a parádés orsós horgok iránt miért is éreznének nosztalgiát. Mondom, az utolsó mohikánokról, az igazi öregekről van szó, és nem az orvhalászok, a rabsicok százairól, akik bizony gyakran megszegik a tilalmat. Az elkobzott háló helyett újat készítenek és folytatják. Nehezen értik meg: a Dunában lényegesen kevesebb hal van a kelleténél. keszeli ferenc A szerző felvételei Szűcs István sokféle intézkedés, hatékony beavatkozás kezdeti eredménye. A helyzet korántsem annyira tragikus, hogy tíz-húsz év múlva ne számíthatnánk jelentős és tényleges változásra. Hazánkban két kézben van a halgazdálkodás. Az egyik a most ötvenöt éve fennálló Horgász szövetség. A mi feladatunk az ivadéktermelés, a vízvédelmi érdekek részbeni képviselete, a félszázezres tagság szervezeti irányítása, az ellátás pedig a Állami Halászat feladata. Sporthorgászaink 1980-ban összesített