A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-19 / 51. szám

Marilyn Monroe népszerűsége sehogy sem apad. A lelki ragaszkodáson túl: Mr. Stanley Marsh egy londoni árverésen 2450 márkát adott az úgy látszik, felülmúlhatatlan szexbomba melltartójáért. Az intim ruhadarabot MM kesztyűje és pénztárcája kíséretében feleségének ajándékozza. EGY ÉLŐ NÓTAFA bsíthx m Egykor dús hajkororiáját kontyba tűzi, ráilleszti a „fiketőt", tetejébe fekete kendőt köt. A hagyományt nem ápolja, mindennap megéli. Egészséges, szép arcából mosolygós, fürkésző tekintettel néz a látogatóra. — Hát ez meg most miért jött? Csak tán nem veszi magnóra amit mondok? — Nem mondja ki, mit gondol, de a bizalmatlanság ott bujkál a szemében. Nem csoda. Sokszor megcsalták már az életben . . . Nagy kosár hullott almát tesz a konyba kövére, sámlira ül, hámozni kezdi. Mig csendben hull az almahéj, meghallgatjuk hogyan adta elö Szvorák Kati a Röpülj páva Gálaestjén a Zobor-vidéki népdalokat. Van amelyiket felismeri, csak más dallammal énekeli. Ezt rögtön be is mutatja. Mivelhogy ö egy élö nótafa: özvegy Fülöp Imréné Gál Mónika. Népdalgyüjtö útján Kodály Zoltán is járt e faluban, Béden (Bádice). Hogy nem távozott üres kézzel, azt az utána érkezők sokasága bizonyítja. Vikár Lászlóhoz Móni maminak kétszer is volt szerencséje. Persze, akkor még senki sem merte volna öt maminak szólítani. Ha felveszi ünneplőjét — ami nem lehet más, mint a hagyományos népviselet szerint készült ruha — ma is megcsodálják takaros alakját. Az elmúlt években rendszeres szereplője volt a Tavaszi szél vizet áraszt... versenynek. Nyitott szemmel figyelte a más tájakról érkezőt, s hazatérve fellapozta a népviseleti hagyományokról szóló könyvet, úgy azonosította kivel találkozott, mit látott. Hazai népdalgyüjtőnk. Ág Tibor igy jellemezte Fülöpnét: — 1960-ban Béden jártam és akkor elküldtek Gál Mónikához, Fülöp Imrénéhez is. Akkor még csinos fiatalasszony volt. Ez volt az első találkozásunk. Kodály gyűjtéséből, a Pátria lemezekről ismertem néhány Zoborvidéki népdalt. Mindezeket Móni mami is ismerte, de úgy mondta, ö nem énekeli. A régi stílusú népdalokról volt szó. A népdal Ezt a felvételt Prandl Sándor készítette még akkor, amikor lapunk hátsó borítóján bemutattuk a szlovákiai magyar népviseleteket. Fülöpné Gál Mónika, aki a kaput fogja, azóta sem változott. érdekessége, a nótafák sajátsága, hogy azok, akik magukban hordozzák, benne élnek a népdal stílusában, versszakonkónt variálják a dallamot. Kodály viszont csak az első versszakot tudta felvenni, mert a viaszhengerre csak három percnyi fért rá az éneklés idejéből. A népdallal foglalkozó szakemberek körében már a század elején az a nézet vált uralkodóvá, hogy a régi stílusú népdalokat az ifjabb generáció nem veszi át, nem énekeli. — Hogy lehetne igaz ez az állítás, amikor még napjainkban is találni régi stílusú népdalt. A kérdésre magyarázatot éppen Fülöpné Gál Mónika szolgáltatott. Amikor tizenöt év múlva ismét találkoztam vele, idősebb lett, a sors csapásai megviselték, rengeteget dolgozott és küszködött és egyszeriben magáénak vallotta, magáénak érezte a régi dalokat. Pontosan azokat, amelyekről tizenöt éwel azelőtt is tudott ugyan, de nem énekelte. Most, olyan díszítéssel, őszinte átérzéssel tudta előadni, hogy leesett az állam! Az ilyen jelenség mindig izgalomba hozza a népdalgyűjtöt. Magyarázatot találtam egy régi kérdésre. Ha a véletlen nem úgy hozza, hogy Móni mamit már korábban is ismerem, nem jövök rá minderre. Beleöregedett a dallamkincsbe. Fantasztikusan jó emlékezötehetségü, kitűnő zenei hallással és remek zenei emlékezötehetséggel, utánzó készséggel rendelkezik. Ha akarja három-négy év múlva is el tudja énekelni azt a népdalt, amelyiket egy szomszédos faluban az ottaniak ajkáról hallott. Csak annyit mondhatok, rendkívüli tehetség! Ez a „rendkívüli tehetség", ha sem az epéje, sem a légcsöve nem bántja, hajnalban felkel, ellátja az állatkáit, a boltból beszerzi a háztartáshoz szükséges árut, megműveli kertecskéjét, azután ha az idö úgy engedi, kimegy a szőlőhegyre. Van ott egy hatalmas gesztenyefa. Annak termését minden ősszel iparkodik megvédeni a két lábon járó ártalomtól. — Csak a vaddisznótól féltem — mondja, s nyomban hozzáteszi: — húsz éwel ezelőtt attól sem féltem volna. A vadakról a házi állatokra terelődik a szó, nevetve meséli a harapós ló történeteit, amelyik kivetkőztette a férfiembert a gúnyából. Kikapcsolom a magnót, Móni mami fürkésző, jóságos tekintete végigkísér a falucska kanyargós utcáján . . . FISTER MAGDA A római lány Órák óta lesem az arcát; várom, hátha jobb kedve lesz, de úgy látszik, a mosolyát nem hozta magával. Senkihez sem szól. Csak áll és néz. Olyan, mint egy durcás kislány, mondja valaki a hátam mögött. Még jó, hogy Theresa Ann-Savey mindebből egy szót sem ért. Rómában él, de angol az anyanyelve. — Nem a legjobb napját fogtam ki, igaz? — Miből gondolja? Talán abból, hogy keveset beszélek? Ilyen az alaptermészetem. Aki először találkozik velem, fádnak vagy bánatosnak lát, de aki ismer, tudja rólam, hogy szótlan, visszahúzódó vagyok. — Azt hallottam, hogy tizenkilenc éves volt, amikor első főszerepét játszotta Alberto Lattuada Apja leszek című filmjében. Nem érezte korainak a startot? — Szerintem mindent idejében kell elkezdeni. Még a filmezést is. Nem baj, ha nincsenek tapasztalatai az embernek, a film technikai oldalát egy-kettőre el lehet sajátítani, a többi meg vagy adva van, vagy nem. — Mindig ilyen magabiztos? — Nem, nem mindig. A Lattuada-film sem ment könnyen. Egy tizenhat éves lányt kellett megformálnom, akinek olyan volt a szellemi színvonala, akár egy tízéves gyereké. Hogy végül is jól sikerült az alakításom, a rendezőnek köszönhetem. Minden jelenet előtt elmondta, mit vár tőlem, aztán bezárt egy szobába és zenét hallgattatott velem. Olyat, amely nemcsak a kedélyállapotomat, hanem az arckifejezésemet is nagyban befolyásolta. — Jancsó Miklóssal hol ismerkedett meg? — Rómában. Öt éwel ezelőtt, a Magánbűnök, közerkölcsök című filmjében dolgoztam vele elöször, de tudtam, hogy ezzel nincs vége az együttműködésünknek. — Annyira kedveli öt? — Nekem tetszenek a kifejezőeszközei. Talán magára nincsenek hatással a gyertyák és a színes ködfüggönyök? Mintha álmodnék, olyan itt minden. — Szerintem A zsarnok szive is álomszerű lesz. — Nehéz megítélnem, hiszem én belülről látom, de hogy roppant érdekes lesz, az biztos. Mert aki meghal, az fel is ébred a filmben. Én a főhős anyját, Katalint játszom, akiről csak a végén derül ki, hogy valójában semmi köze a fiatal nemeshez. — Otthon milyen munka várja? - Az engedetlenség cimű Moravia-regény filmváltozatában kaptam főszerepet, tehát munkából munkába csöppenek. Aztán lehet, hogy ismét Budapest következik. Jancsó megígérte, hogy... jaj, inkább nem folytatom. Félek, hogy elkiabálom. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Fotó: Markovics Ferenc) Q Párnázott biztonsági öv. Megvédi a nyaki főverőeret a közönséges biztonsági övek olykor éles széleitől, és csökkenti az öszszeütközéskor a kulcscsontra ható nyomást a párnázott nyakrészü biztonsági öv. Egy öochumi (NSZK) diák találta fel: a simuló párnázat poliuretán habból készül. Rugalmas, nincs szükség ápolására, érzéketlen a hőmérsékletre, és mert elcsúsztatható az övön, bármely testmérethez beállítható. A bohókás kedvű francia szobrász, César Baldaccini az idén ünnepeli hatvanadik születésnapját. Ma is kitartóan, fáradhatatlanul keresi az új technikai megoldásokat, a megfelelő nyersanyagokat mondanivalójának kifejezésére. Az ipari civilizáció termékeiből, hulladékaiból — drótból, használt fémből, márványdarabokból, szecessziós tükörtöredékekböl — formálja ki meghökkentő, expresszív alkotásait. A fenti képen César Baldaccini látható, a lenti képen pedig leghíresebb munkája, a 185 cm magas, fémből, megformált hüvelykujj.