A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

szobra áll. Szerettünk volna találkozni olyan doni kozákokkal, amelyek Solohov Csendes Donjában szerepelnek. Szilaj, kemény fiúkkal. Bajuszos, duhaj legényekkel. De az utcán elhaladó emberek mind olyanok voltak, mint nálunk. Ahány ember, annyiféle életkor, foglalkozás, sőt nemzetiség. Aztán betértünk egy talponállóba. Erös, égett olajszag csapta meg az orrunkat. Az asztaloknál a tokaji borhoz hasonló édes, nehéz bort kortyoltak. Két fiatalember lépett hozzánk. Észrevettem, hogy az első perctől, ahogy betértünk ide, figyelnek. Az egyik hollófekete hajú, kicsiny, telt ember, karvalyorral, nagy lógó bajusszal. Grigorij Melehov jutott az eszembe. Ilyennek képzeltem a Csendes Don Grigoriját. Tehát ő az első kozák, akivel Rosztovban találkoztam. Akaratlanul jött a számra, hogy Grigorij ... Ö elmosolyodott. Megmagyarázta, hogy már jó ideje figyelik barátjával, Fjodorral, hogy csehül beszélünk. S ök Csehországban szolgáltak. Barátja Fjodor magas, sovány fiú volt, vörösesszőke bajusszal. Csak most mosolyodott el. Mihail elmondta, hogy a valódi kozák ő, Fjodor. A szőke, vöröses bajszú fiú ... Igaz, ő, Mihail is kozák származású, öregapja a Bugyonnij lovashadseregben harcolt a fehérek ellen, de az igazi kozák mégis Fjodor. Összeismerkedtünk, az asztalra további bor meg szárított hal került. És elkezdődött a meghitt, baráti beszélgetés, mintha örök időktől fogva ismertük volna egymást. Ilyen a szovjet ember. Ha érzi, hogy valaki barátsággal közeledik felé, barátsággal viszonozza a közeledést. Őszinte, igazi barátsággal. Mihail elmagyarázta, hogyan készítik hazai módra a szárított halat. A Don mindenkié, az egész szovjet népé, mindenki halászhat a vizében. Egy horoghoz nem is kell engedély. Megfogják a halat, megtisztítják, kéthárom napig nehezék alá helyezik, legtöbbször kö alá, aztán fogják és kiakasztják az ablakba a napra. És néhány hét múlva kész a szárított hal, amit el lehet tenni télire. Fjodor meghívott az otthonába, majd amikor búcsúztunk, megadta a címét, hogy írjunk neki, ő is ír. És látogassuk meg Jirkát, a barátját Nymburkban, akivel Csehországban töltött katonai szolgálata alatt ismerkedett meg. Szívesen fog minket látni. Mondjuk meg neki, hogy együtt voltunk, és Fjodor meg Mihail jól vannak. Megvan a munkájuk és boldogok ... A hamuszürke égen alig hunyorgott egy-egy csillag. A Don felett ágaskodva kúszott a köd. Valahol messze, a horizont alatt vajúdott a kelni vágyó nap. Reggel a búcsúzás nosztalgiájával a szívünkben indultunk haza. Moszkván és Berlinen keresztül érkeztünk Csehszlovákiába. klimits lajos (Archívumi felvételek) Emberi sorsok ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET? L. Józsefné csinos, rövidre nyírt, gesztenyebarna hajú asszony. Szeptemberben múlt harmincöt éves. Kétszobás, modern lakása van. A berendezés ízléses és kényelmes. Estefelé, amikor a megbeszélt időpontban becsöngetek hozzá, tizenegy éves fia a kisebbik szobában tanul. A lakás, a bútor rendezett; az asszony családi állapota (legalábbis egyelőre még): férjezett; januárra azonban kitűzték már bontóperi tárgyalásának időpontját. „Nem hiszem, hogy majd jó érzés lesz elvált asszonynak lenni. De mindenképpen jobb lesz, mint egy olyan házasságban élni, amilyen az enyém volt. Nem, nem érzem magam elkeseredettnek, hiszen világéletemben önálló, határozott nö voltam; bár hazudnék ha azt állítanám: ;

egyedül maradva a gyerekkel könnyű életem lesz. Sőt, azt sem titkolom, hogy Jóska még ma sem közömbös számomra, de az embernek néha az eszére is hallgatnia kell, nemcsak a szívére meg az érzelmeire. Bátran megírhatja, mi történt velem . . . Fluszonnégy éves voltam, amikor három esztendei ismeretség után összeházasodtunk. A hosszú ismeretség ellenére valahogy elkerülte figyelmemet, hogy Jóska csapongó természet. Lényegében a munkában is, a magánéletben is. Egy-másfél évenként váltogatta az állását. Volt kocsikísérő, sofőr, raktáros, anyagbeszerző, bolti eladó, hivatalnok és munkás. Negyedik-ötödik éve voltunk házasok, amikor a nőügyei kezdődtek. Megpróbáltam türelmes lenni és hosszú ideig nemigen törődtem a kimaradozásaival. De amikor nőismerőseinek egyikével a lakásunkban találtam őket meghitt kettesben, akkor már elfogott a harag, de azért sikerült uralkodni magamon. Leültünk hármasban, hogy tisztázzuk az ügyet: megkértem Jóskát, válasszon, melyikünkkel akar élni. Rámnézett és azt mondta, hogy nem tud dönteni, mert Editet szereti, de engem is sajnál. Erre én összecsomagoltam a holmiját és ő szótlanul elment. Jövő hónapban lesz a tárgyalás. Biztosra veszem, hogy kimondják a válást, mert most már én sem akarom felújítani vele az együttélést. A fiunkra havonta küldi a pénzt, és rendszeresen foglalkozik is vele. Úgy tudom, nagyon várja már a tárgyalást, mert mielőbb el akarja venni azt a nőt." A házaspár tehát elválik. Mint az esetek többségében, a gyerek most is az anyánál marad; apja új házasságában pedig hamarosan testvére fog születni. Vannak azonban, méghozzá nem is kis számban, olyan esetek is, amikor a házasság fölbomlása után a férfi nem akar újra megnősülni; ráadásul a bontóper során két vagy több gyerek sorsáról kell döntenie a bíróságnak ... Ilyen helyzetet idéz az a levél, amelyet a minap találtam postámban. Hat esztendei, sok nézeteltéréssel teli házasság után úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy közös megegyezés alapján elválunk. Azért közös megegyezéssel, hogy elkerüljük az ilyenkor szokásos izgalmakat és a „házassági szennyes" kiteregetését. Nem a válás ténye okoz nekem fájdalmat, hanem az, hogy a gyerekeket többnyire az anyának ítélik. Hiányozni fog, hogy este nem búcsúzhatom el a gyerekeimtől, hogy nem takarhatom majd be őket elalvás előtt; bár az mindenképpen a javukat fogja szolgálni, ha nem élnek majd állandó vitákkal, hangos szóváltásokkal teli légkörben. Mindettől függetlenül azonban félek a magánytól, hiszen a lakhelyemen se rokonom, se barátom, se társaságom önmagamon kívül. Ezért én szeretném nevelni a kétéves kisfiamat. Ha a feleségem nem ellenezné, elérhetném ezt a bíróságon?" Vajon mi a véleménye erről a kérdésről, illetve a gyerekeknek a válás kimondásakor esedékes „elosztásának" egyéb problémáiról a jogásznak? • — Elvben nincs kizárva, hogy a levélíró elérje célját, feltéve persze, ha a környezettanulmányt végző gyámügyi és gyermekvédelmi szervek is támogatni fogják az apa indítványát. A családjogi törvény ugyanis egyértelműen kimondja, hogy a kiskorú gyerekek egészséges és sokoldalú neveléséért minden esetben a társadalom és az iskola támogatását élvező szülök együtt felelősek. Ha egy családban a házastársak viszonya annyira megromlott, hogy már csupán a válás jelenti az egyetlen kiutat, akkor a gyerekek elhelyezésének és láthatásának ügyében mindig a kiskorúak érdekeit szolgáló döntést kell hozni. A bírósági tanácsok alapvető kötelessége ezért megállapítani, hogy melyik szülőnél vannak biztosítva a kiskorú gyermekek egészséges és zökkenőmentes fejlődésének jobb feltételei, hol kisebb a valószínűsége a csonka családokra jellemző lelki megrázkódtatások és próbatételek előfordulásának gyakorisága; hogy két vagy több testvér esetében célszerű-e a két szülő között „kettészelni" a gyerekeket? Mindennek alapos megfontolása még az olyan esetekben is kőtelező a bíróságok számára, ha a szülők békés úton, előre is meg tudtak már egyezni a láthatás, a nyaraitatás vagy akár a gyerektartás összegének kényes kérdéseiről. Ezek a kérdések csak akkor nem kerülnek terítékre a bírósági tárgyalóteremben, ha a válófélben lévő szülőknek már önálló keresettel rendelkező nagykorú gyerekeik vannak. — Gyakran képezi vita tárgyát, hogy válás után ki maradjon a lakásban? — Ez nem családjogi, hanem vagyonjogi kérdés. Az esetek döntö többségében az a személy marad a lakásban, akire a gyerekek nevelését bízták. — Tekintettel van a bíróság a szülőknek egymás között kötött egyezségeire? — Amennyiben azok összhangban állnak a gyerekek érdekeivel, akkor igen. Az ilyen szülői egyezségeket a bírói ítélet írásban, jóváhagyólag rögzít. Ez azért fontos, hogy hivatalos formában is nyoma maradjon a szülök közös akaratnyilvánításának. — Előfordulhat olyan eset is, hogy a bíróság megtiltja a perben álló felek egyikének a kiskorú gyerek nevelési vagy láthatási jogát ? — Indokolt esetben igen, de ilyen döntést általában csak kivételes esetekben hoznak a bírósági tanácsok, miután az ügyben meghallgatták az orvosok, pszichológusok, pedagógusok és a gyámügyi szervek véleményét. Ez ellenben nem jelenti azt, hogy az érintett féltől örökre megvonják a láthatás vagy a közös nyaralás jogát. Ha bizonyítást nyer, hogy az illető megváltoztatta életkörülményeit és életfelfogását, akkor bátran kérvényezheti a korábbi bírósági döntés megváltoztatását, hiszen minden esetben a bontóper vagy a perújrafelvétel időszakában fennálló viszonyok a mérvadóak. Az efféle hoszszabb-rövidebb ideig tartó „eltiltás" azonban egy pillanatra sem mentesít a gyerektartási kötelezettségek alól! A Puskin szobor Bugyonnij marsall mellszobra 17